Évközi harmincharmadik hét péntekje
Az
evangélium helyszíne immár Jeruzsálem, a tartomány központja. Jézus életének
utolsó szakasza kezdődik el, útjának és küldetésének végcéljához ért. A
jeruzsálemi templomba most nem imádkozni jön, miként korábban a zarándoklatok
alkalmával, hanem azért, hogy Isten Fiaként birtokba vegye az Atya házát és
megtisztítsa azt mindattól, ami méltatlan az imádás és tisztelet e helyéhez.
Jézus mintegy védelmébe veszi Isten házát, eltávolít onnan mindent, aminek
nincs ott helye, s újra átadja azt eredeti rendeltetésének, tudniillik annak,
hogy az Istent imádják és tiszteljék ott. Cselekedetével, a kereskedők
kiűzésével egyértelművé teszi, hogy a templom szent hely, a vallásos emberek
istentiszteletének helye, ahol semmi keresnivalója nincs semmiféle gazdasági
vagy kereskedelmi tevékenységnek, még akkor sem, ha az áldozatbemutatáshoz
szükséges állatokat lehetett itt megvásárolni.
Miután Jézus a városokat és falvakat bejárva tanította az embereket, mostantól tanításának helyszíne az Atya háza. Az előző években tanított hegyen és síkságon, zsinagógában és tóparton, most pedig az istentisztelet központi helyén, a jeruzsálemi templomban. Itt hangzik el mindennap az örömhír, a nép pedig figyelemmel hallgatja Jézust, miközben a vallási vezetők már a vesztét tervezik.
© Horváth István Sándor
Miután Jézus a városokat és falvakat bejárva tanította az embereket, mostantól tanításának helyszíne az Atya háza. Az előző években tanított hegyen és síkságon, zsinagógában és tóparton, most pedig az istentisztelet központi helyén, a jeruzsálemi templomban. Itt hangzik el mindennap az örömhír, a nép pedig figyelemmel hallgatja Jézust, miközben a vallási vezetők már a vesztét tervezik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Íme, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, készek vagyunk részt vállalni Fiad szenvedésében. Vedd kezedbe életünket, tedd hasonlóvá Fiad életéhez. Ő a saját életét akarja bennünk folytatni az idők végezetéig, bennünk és életünkben akarja kinyilatkoztatni élete nagyságát, szépségét és áldásos voltát. Ami velünk életünkben történik, az nem véletlen, nem a vak sors eseménye, hanem egy darab a Fiad életéből. Az örömöt tehát úgy fogadjuk, mint Krisztus örömét, a sikert, mint az ő sikerét, a fájdalmat, mint az ő fájdalmát. A mi munkánk az ő munkája, a halálunk része az ő halálának.
K. Rahner
Íme, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, készek vagyunk részt vállalni Fiad szenvedésében. Vedd kezedbe életünket, tedd hasonlóvá Fiad életéhez. Ő a saját életét akarja bennünk folytatni az idők végezetéig, bennünk és életünkben akarja kinyilatkoztatni élete nagyságát, szépségét és áldásos voltát. Ami velünk életünkben történik, az nem véletlen, nem a vak sors eseménye, hanem egy darab a Fiad életéből. Az örömöt tehát úgy fogadjuk, mint Krisztus örömét, a sikert, mint az ő sikerét, a fájdalmat, mint az ő fájdalmát. A mi munkánk az ő munkája, a halálunk része az ő halálának.
K. Rahner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése