Évközi harmincharmadik hét szerdája

Évközi harmincharmadik hét szerdája

Korábban említettük már, hogy Lukács evangélista úgy szerkesztette meg írását, hogy Jézus nyilvános működése, tanító útja Názáretből indul és Jeruzsálemben ér véget, mintegy egyetlen úton halad végig. Az út végső céljához, Jeruzsálemhez és az Úr küldetésének beteljesedéséhez közeledve egyre jobban felerősödik a végső idők és az Isten országának várása. A tény, hogy a vakok látnak, annak a jele, hogy elérkezett a messiási idő. Ezt tanítja a jerikói vak esete. A másik tény, hogy a bűnösök is meghívást kapnak Isten országába, azaz nekik is szól az üdvösség örömhíre, szintén megerősíti azt, hogy a Messiás megkezdte szolgálatát. Ezt szemlélteti Zakeus esete.
Jézus példabeszéde, amit a mai evangéliumban olvasunk, azt mutatja be, hogy a végső időkben valamilyen elszámolás fog bekövetkezni, az embernek el kell számolni életével, élete cselekedeteivel Isten előtt. A hasonlatban nem az a lényeges, hogy az előkelő ember milyen mennyiségű pénzt (mínát) adott szolgáinak, hanem az, hogy miként használtak azt fel. Ennek mintájára nem az a fontos, hogy ki kapott jobb képességeket Istentől, hanem az, hogy ki-ki miként használta azt a több vagy kevesebb képességet, amit kapott. Minden kegyelmet egyrészt azért kapunk Istentől, hogy le ne térjünk az üdvösség útjáról, azaz fordítsuk azt a magunk lelki javára, másrészt azért, hogy másokat is segítsünk vele.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te úgy rendezted be az emberi életet, hogy az élettapasztalat legyen egyik legbölcsebb tanítónk. Mennyit kell ezért fizetnünk: időt, erőt és még pénzt is. Milyen nehéz okosnak és bölcsnek lenni. Tudni, mikor követünk el hibát és mikor tehetünk jót. Mégis a beteljesült élet számára döntő jelentőségű: vajon te töltöd-e be, Uram, életemet vajon nyitott tudok-e lenni igéd számára. Óvj meg attól, hogy tudás utáni vágyam megelégedjék a mindennapi hírek tudomásulvételével. Tudjak szellemileg-lelkileg nyitott maradni minden iránt, ami bensőmet gazdagítja, és mindinkább tehozzád és az emberekhez vezet.
J. Neubauer