2015. november 17., kedd

Évközi harmincharmadik hét keddje



Évközi harmincharmadik hét keddje


Továbbra is Jerikó városa az evangéliumi jelenet helyszíne. Zakeus, a mindenki által megvetett és pénzéhsége miatt gyűlölt ember megalázza magát, amikor felmászik egy fára. Nem törődik azzal, hogy nevetség tárgya lesz, mert őt egyetlen vágy vezeti, látni akarja Jézust. A tömeg őt is megakadályozza abban, hogy Jézussal találkozzon, miként a tegnapi evangéliumban is a tömeg akarta elhallgattatni a kiáltozó vak koldust. S miként a jerikói vak sem engedte azt, hogy a tömeg elnémítsa, úgy Zakeus sem engedi, hogy a nagy tömeg távol tartsa Jézustól. A vak koldus azt a megoldást találta, hogy egyre hangosabban kiáltozik, s így hívja fel magára az Úr figyelmét. Zakeus pedig felmászik a fára, s ennek köszönhetően figyel fel rá Jézus.
A jerikói vak és a jerikói vámos története kapcsán érdemes elgondolkoznom: mi és ki akadályoz meg abban, hogy Jézust lássam, halljam, találkozzak vele? Észreveszem-e ezeket az akadályokat? Vagyok-e annyira leleményes, hogy legyőzzem azokat? Mennyire erős bennem az Isten-látás vágya?
Jézus felfigyel kiáltásomra, meghallja szavam és észrevesz, ha a kíváncsi tömegből valamilyen módon kiemelkedem. Az üdvösséget hozza el számomra, ha engedem, hogy betérjen életembe. Nem szégyen fára mászni, szokatlant tenni, ha közeledik, mert nem tudhatom jár-e még erre.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, taníts megismerni a szenvedés értelmét és értékét. Te tudod, hogy félek tőle, s minden ember így van vele. Jó órákban, mikor közelségedet érzem, mindenre kész vagyok, erősnek érzem magam, és igent tudok mondani a kereszthordozásra. Néha az is eszembe jut: kérnem kell téged, hogy küldj szenvedéseket, hogy hozzád hasonló lehessek. Érzem lelkem mélyén, hogy a szenvedés drága ajándék, a te szereteted felbecsülhetetlen kincse.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése