2015. november 10., kedd

Zsolozsma CCCIVL.



Dániel próféta könyvéből
3, 8-12. 19-24. 91-97
Az aranyszobor. Az ifjak menekülése a tüzes kemencéből


Abban az időben kaldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. Így szóltak Nebukadnezár királyhoz: „Király, örökké élj! Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. Aki nem borul le, és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó, király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet, és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.”
     Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszer jobban fűtsék be. Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.
     Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent, és áldották az Urat.
     Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó, király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.”
     Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához, és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki, és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijött a lángok közül. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűznek szaga sem járta át őket.
     Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.”
     Ekkor a király Bábel tartományában előléptette Sadrakot, Mesakot és Abednegót.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése