Zsolozsma CCCXXXII.

A Bölcsesség könyvéből

 3, 1-19
Az igazaké lesz a mennyek országa 

Az igazak lelke Isten kezében van, a halál kínja nem érinti őket. Az esztelenek szemében úgy tetszett: meghaltak, végüket balsorsnak ítélték, és távozásukat megsemmisülésnek; pedig ők a békességben vannak. Bár az emberek szerint kínokat szenvedtek, halhatatlansággal teljes mégis reményük. Egy kis fenyítés után sok jóban részesültek, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta, és égőáldozatként elfogadta őket, és az ítéletkor fényleni fognak. Az igazak fénylenek majd, mint a nádasban szikrázva futó tűz. Nemzeteket ítélnek, népeken uralkodnak, és az Úr lesz királyuk minden időben. Akik benne bíznak, megértik az igazságot, s a hűek nála maradnak szeretetben, mert kegyelem és irgalom lesz az ő választottainak osztályrésze. Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat, és elpártoltak az Úrtól. Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik. Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik, és átkozott a nemzetségük. Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején. Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában. Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el. A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul. Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz. Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk. Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.