Zsolozsma CLX.

A Jelenések könyvéből 

22, 1-9
Az élő vizek folyója

Az angyal megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából. Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úristen ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké. Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféta lelkek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie. Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.” Én, János, hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. De tiltakozott ellene: „Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megszívlelik ennek a könyvnek szavait. Az Istent imádd!”