A
Jelenések könyvéből
20, 1-15
A sátán hatalmának megsemmisítése
Én, János,
látomásomban láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa
volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. Megragadta a sárkányt, az
őskígyót, vagyis az Ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította
a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket,
míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik. Ezután
trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a
lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért
lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem
bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig
uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az
ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első
feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és
Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele. Amikor eltelik az
ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy
sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket.
Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön,
bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. De Isten tüzet bocsátott
le az égből, és elhamvasztotta őket. A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves,
tüzes tóba vetették; itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával
éjjel-nappal, örökkön-örökké. Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam. A rajta ülő
tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. Láttam,
hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak
ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött
ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger
visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta
halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és
az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt
beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése