2015. május 28., csütörtök

Évközi nyolcadik hét csütörtökje



Évközi nyolcadik hét csütörtökje


Útja során tanítványai kíséretében Jézus éppen elhagyja Jerikó városát, amikor egy Bartimeus nevű vak koldus kéri segítségét. Kérése meghallgatásra talál, Jézus csodás módon meggyógyítja őt, visszaadja szemevilágát, miközben kijelenti, hogy a gyógyulás a vak hitének köszönhető.
Milyen hitre gondolt Jézus? A történetben nincs szó arról, hogy a vak kifejezetten megvallotta volna hitét, nem is kérte ezt tőle senki. Honnan tudta mégis Jézus, hogy a vak hisz benne, isteni erejében és hatalmában? A válasz abban rejlik, hogy a vak „Dávid fiának” nevezte Jézust, amikor megszólította őt, illetve amikor hallgatásra intették őt a tanítványok, akkor többször megerősítette ezt. Abban a korban általánosan elterjedt volt a zsidók között a vélekedés, mely szerint az eljövendő Messiás Dávid király leszármazottja, „Dávid fia” lesz. Amikor tehát a vak koldus így szólítja meg Jézust, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás. Hitének egy másik jele is van. A prófétai jövendölések szerint a messiási időkben rendkívüli csodák fognak történni, a némák beszélni tudnak majd, a bénák járni, a vakok pedig látni fognak. Amikor Bartimeus a gyógyulás reményében fordul Jézushoz, akkor kifejezi, hogy hisz abban, hogy eljött a messiási idő, most van itt az ideje, hogy ő, a vak ember lásson. Ezt a hitet jutalmazta meg a mi Urunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Győzelmes Jézusunk, tündöklő szép napunk, világosítsd szívünket, erősítsen minket szent feltámadásod! Szentséges áldozat, élőket, holtakat megsegítő irgalom, feltámadás, élet! Jézus, hála néked! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése