Advent 4. vasárnap

Advent 4. vasárnap

2 Sám 7,1-5.8b-12 14a-16; Róm 16.25-27; Lk 1,26-38

„íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr 

A zsidók előszeretettel építettek házaikat barlangnyilasokhoz. A barlang lett a ház belseje, csak az elejét kellett felfalazni a hegyoldalban összegyűjtött kövekből. Az előkelők viszont hatalmas cédrustörzsekből építtették a falakat. Elegáns és jó illatú paloták készültek így. Amikor Dávid király is felépíttette cédruspalotáját, akkor villant eszébe a gondolat: „Nem látod-e, Nátán, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?" (2Sám 7.2) Nátán megértette, hogy Dávid Istennek is cédruspalotát kíván építtetni, mert szégyelli, hogy kétszázötven éves deszkák és bőrök alkotják a szövetség sátrát, amelyben őrzik a frigyszekrényt, Isten dicsőségének ragyogó sugárzóját. Nátán örül Dávid ötletének, és biztatja őt az azonnali kivitelezésre. Isten azonban kioktatja Nátánt az éjszaka csöndjében: „Nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam". (6) Azután felidézi Dávid kiválasztásának történetét: „Ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a Seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve". (8-9) Dávid tehát mindent Istennek köszönhet. Az Úr pedig nem fogadja el a templomépítést Dávid kardforgató, sok vért kiontott kezéből. Majd Dávid utódja megeheti, amit apja szeretett volna. Eme kioktatás után azonban Isten megmutatja Dávidnak, hogy a király figyelmes szeretete kedvére van. Megígéri, hogy Dávid családja uralkodó család lesz, dinasztia: „Állandó lesz házad és királyságod mindörökké szemem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor" (16) A mai evangéliumban pedig boldogan hallgathattuk eme ígéret beteljesülését. Gábor főangyal közli Máriával: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Ur Isten nekiadja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége". (Lk 1,30-33) Mi is állandóan Isten jóságát élvezzük. Szeretetét vajon viszonozzuk-e illendőképpen? Ha az Ő áldása segít házat építenünk, lakást szereznünk, igyekszünk-e megáldatni, megköszönni? Családunk növekedését, jólétét hálás szívvel neki tulajdonítjuk-e, mint bölcs emberhez Illik? Jób naponta hajnalban kelt, minden fiáért és lányáért külön áldozattal esedezett az Úrhoz. Hazánk sorsáért is jó lenne több esdő imát elrebegnünk. Szent Pió atya külön felhívta figyelmünket, hogy Magyarországnak olyan erős őrangyala van, hogy kevés ország dicsekedhet hasonlóval. Felhívta a figyelmünket: Nem kellene hozzá többet imádkoznunk? Sokat beszélnek romlásunk mély gödréről: Nyilván nem kerültünk volna az aljára, ha több hittel kerestük volna Isten, a Magyarok Nagyasszonya, az angyalok és nemzetünk szentjeinek közbenjárását!