2014. október 3., péntek

Zsolozsma 272.



Szent Ambrus püspöknek A filippiekhez írt levélről szóló értekezéséből

Örüljetek az Úrban szüntelenül!

Szeretett Testvéreim! Az isteni jóság lelkünk üdvösségére, az örök boldogság örömére hív minket, amint a mai olvasmányban az Apostol szavából is hallottátok: Őrüljetek az Úrban szüntelenül! (Fil 4,4)
A világ örömei az örök kárhozat felé tartanak; az Úr akarata szerinti örömök azonban az örökkévaló öröm felé vezetik a bennük állhatatos embereket. Ezért mondja az Apostol: Újra csak azt mondom: örüljetek! (Fil 4, 4)Arra buzdít, hogy egyre növekedjék örömünk Istenben és parancsainak megtartásában; mert minél inkább törekszünk ebben a világban megtartani Urunk és Istenünk törvényeit, annál boldogabbak leszünk majd az eljövendő életben, és annál nagyobb dicsőségben részesülünk Isten színe előtt.Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! (Fil 4, 5), azaz szent életetek ne csak Isten előtt legyen ismeretes, hanem legyetek a jóság és a józanság példaképei a veletek együtt élő emberek számára is, és kedves legyen emlékezetetek Isten és az emberek előtt. Az Úr közel van; ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6). Az Úr mindig közel van azokhoz, akik igazságban, igaz hitben, erős reményben és tökéletes szeretetben hívják őt segítségül, ő ugyanis tudja, hogy mire van szükségetek, még mielőtt kértétek volna tőle, és készséges arra, hogy hűséges szolgáinak bármikor és bármiben segítségére siessen. Ezért a ránk szakadó bajokban nem kell nagyon aggódnunk, hiszen tudnunk kell, hogy Isten, a mi oltalmazónk, egészen közel áll mellettünk a Szentírás e szavai szerint: A töredelmes szívűekhez közel van az Úr, és szabadulást hoz a megtört lelkűeknek. Tengernyi csapás hull az igazakra, de mindezekből kiszabadítja az Úr őket (Zsolt 33, 19-20). Ha mi arra törekszünk, hogy teljesítsük és megtartsuk mindazt, amit nekünk parancsolt, akkor ő sem késlekedik, hogy megadja nekünk, amit megígért.Minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Isten elé (Fil 4,6) nehogy megpróbáltatásainkat esetleg zúgolódva és szomorkodvaviseljük, ami távol legyen tőlünk, hanem türelemmel és jókedvvel, hálát adva az Istennek mindig mindenért (Ef 5, 20).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése