Ferenc pápa: A karizmák mindenki javát szolgálják
„Kedves
Testvérek! Az Úr a kezdetektől fogva elhalmozta az egyházat Szentlelke
ajándékaival, élővé és termékennyé téve ezáltal egyházát. Ezek között az
ajándékok között néhány különösen értékes a keresztény közösség építése és
előrehaladása szempontjából: a karizmákról van szó. A mai katekézisben arra a
kérdésre keressük a választ, mi is pontosan a karizma? Hogyan tudjuk felismerni
és befogadni? Azt a tényt, hogy az egyházban sokféle karizma van jelen, pozitív
módon kell értelmezni, mint egy szép dolgot, vagy problémát jelent?” – kezdte
katekézisét a pápa.
„A
köznyelvben, amikor »karizmáról« beszélünk, gyakran tehetségre, természetes
adottságra gondolunk. Így egy különösen briliáns és magával ragadó személyről
ezt szoktuk mondani: karizmatikus személy. A keresztény távlatokban azonban a
karizma sokkal több, mint személyes képesség: a karizma kegyelem, az Atya által
adományozott ajándék a Szentlélek cselekvése által – mutatott rá a Szentatya. –
Olyan ajándék, amelyet nem azért kap valaki, mert ügyesebb másoknál, vagy mert
jobban megérdemelte. Isten azért adja számára az ajándékot, hogy ugyanazzal az
ingyenességgel és szeretettel azt az egész közösség szolgálatára, mindenki
javára használja fel.”
A
Szentatya itt rögtönzött szavakkal hozzátette: „Azt mondhatnánk, Isten
karizmával ajándékoz meg egy személyt, de nem önmaga számára, hanem azért, hogy
szolgálja vele az egész közösséget. Ma, mielőtt a térre jöttem volna, sok
fogyatékkal élő gyermekkel találkoztam a VI. Pál-teremben. Nagyon sokan voltak.
Az intézet, amely ezeknek a gyermekeknek a gondozásával foglalkozik, az ott
dolgozó férfiak és nők azzal a karizmával rendelkeznek, hogy gondozzák ezeket a
fogyatékkal élő gyermekeket. Ez egy karizma.”
„Fontos,
hogy azonnal hangsúlyozzuk: senki sem értheti meg saját magától, hogy van-e
karizmája, és ha igen, milyen karizmája van – folytatta katekézisét a pápa. –
Hányszor halljuk, hogy valaki azt mondja: »Nagyon szépen tudok énekelni!« És
senkinek sincs bátorsága, hogy megmondja neki: jobb, ha csöndben marad, mert
mindenkit kínoz, ha énekel. Senki sem mondhatja: nekem ez és ez a karizmám.”
„A
közösségen belül rügyeznek ki és virágoznak az ajándékok, amelyekkel az Atya
elhalmoz bennünket; a közösségen belül tanuljuk meg felismerni őket mint Isten
gyermekei iránti szeretetének jelét. Mindnyájan tegyük fel a kérdést: »Van
valamilyen karizma, amelyet az Úr felébresztett bennem Szentlelke kegyelmével,
amelyet testvéreim a keresztény közösségben felismertek, és amelynek
kibontakoztatására bátorítottak? Nagylelkűen élem meg azt az ajándékot,
mindenki szolgálatába állítva, vagy elhanyagolom, és végül megfeledkezem róla?
Vagy esetleg büszkeség okává válik, olyannyira, hogy mindig mások miatt
panaszkodom, és azt akarom, hogy a közösségben mindent az én elképzelésem
szerint hajtsanak végre?« Hangsúlyozom, fel kell tennünk ezeket a kérdéseket:
»Van-e bennem karizma, elismeri-e ezt a karizmát az egyház, meg vagyok-e
elégedve ezzel a karizmával, vagy féltékeny vagyok mások karizmájára és azokat
szeretném?« A karizma ajándék. Csak Isten adhatja számunkra” – hangsúlyozta a
Szentatya.
„A
legszebb tapasztalat az, hogy felfedezzük, Szentlelke milyen sok különféle
karizmájával és ajándékával halmozza el egyházát az Atya! Ezt nem úgy kell
tekinteni, mint egyfajta zűrzavar vagy rossz érzés okát: mindezek ajándékok,
amelyeket Isten ad a keresztény közösségnek, hogy összhangban, hitben és
szeretetben növekedhessen mint Krisztus egyetlen teste – mutatott rá Ferenc
pápa. – A karizmák sokféleségével szemben tehát szívünk nyíljon meg az örömnek
és gondoljunk arra, milyen szép dolog ez! Mennyi-mennyi különféle adomány! Hisz
mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, és Ő mindnyájunkat egyedüli módon szeret.”
„Nagy
baj, ha ezek az ajándékok irigység, megosztottság, féltékenység okává válnak!
Amint Pál apostol emlékeztet rá a korinthusiakhoz írt első levelének 12.
fejezetében, minden karizma fontos Isten szemében, ugyanakkor egyik sem
pótolhatatlan. Ez azt jelenti, hogy a keresztény közösségben szükségünk van
egymásra, és minden kapott ajándék akkor valósul meg teljesen, amikor osztozunk
bennük testvéreinkkel, mindenki javára. Ez az egyház! Amikor az egyház,
karizmái változatosságában, egy közösségként fejezi ki magát, nem tévedhet: ez
a „sensus fidei” szépsége és ereje, annak a természetfeletti hitnek az értéke,
amelyet a Szentlélek ajándékoz, hogy közösen, mindnyájan beléphessünk az evangélium
szívébe és megtanuljuk Jézus követését életünkben” – tanította a Szentatya.
„Ma a
Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz liturgikus emléknapja van. Ez a szent
huszonnégy éves korában halt meg, és annyira szerette az egyházat, hogy
misszionárius szeretett volna lenni, és minden karizmával rendelkezni akart.
Imába merült, és megérezte, hogy karizmája a szeretet, és ezt a szép mondatot
mondta: »Az egyház szívében én leszek a szeretet«. Kérjük ma a Gyermek Jézusról
nevezett Teréztől ezt a képességet, hogy olyan nagyon szeressük az egyházat, és
elfogadjuk mindezeket a karizmákat, az egyház gyermekeinek szeretetével” –
zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa október 1-jén.
A Szeretet Kis Apostolai Világi Intézet La Nostra Famiglia Egyesülete
közel 3 ezer fős zarándoklatot szervezett Rómába az intézet alapításának 60.
évfordulója alkalmából. Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás előtt a VI.
Pál-teremben fogadta a résztvevőket. Köszöntésében különös szeretettel fordult
az egyesület gondozásában lévő sérült gyerekekhez és fiatalokhoz: „Az intézet
alapítója, Boldog Luigi Monza atya érezte annak szükségét, hogy szeretettel és
szakértelemmel kell közel állni a sérült emberekhez. Legyen az ő karizmája
példa a családok és a közfelelősséget vállalók számára.” Ferenc pápa imájukat
kérte, és áldását adta a jelenlevőkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése