2014. augusztus 5., kedd

PORCIUNKULA 6.



PORCIUNKULA

hatodik elmélkedés

Ott áll újdonsült formaruhájában a mennyei Atya öntudatos gyermekeként Francesco. Az álomlátás megadta az élet feladatát: az Úrnak kell szolgálni. Csak arra kell rájönnie: hogyan? A San Damiano bencés kolostortemplom falán függ egy keleti pompában megfestett feszület. Francesco nagyon vonzódik a megfeszített Krisztushoz. Képe előtt sokat imádkozik. Egyre jobban érzi, hogy onnan, a keresztről jöhet tökéletes útbaigazítás, hiszen a világ megváltása ilyen formában ment végbe annak idején.Egyik csendes kérésére végre elhangzott a Mester válasza: „Vade, Francisce, repara domumMeam, quae, út vides, labitur”(Eredj, Ferenc, javítsd meg házamat, amely mint látod, düledezik) Ez váratlan kegyelem! Az örökkön élő Krisztus képe megelevenedik, megszólal, őhozzá beszél, és megbízza az Isten háza rendbetételével. Micsoda kitüntetés! Azonnal észre is veszi, hogy a kedves, öreg templomra bizony ráfér a renoválás. A falakból kövek hiányoznak, mállik a vakolat. Indul, köveket gyűjt, válogat. Habarcsot kever, foltozza a falakat. Aztán hosszú fáradozás után boldogan mutatja Urának: a parancsodat teljesítettem. Igen ám, de a völgyben is áll egy réges-régi kápolnácska. Mennyezetén a Boldogságos Szent Szűz trónol mennyei udvartartásával körülvéve. Az egyszerű nép csak Angyalos Boldogasszonynak becézi. Van ott is tennivaló bőven. Szorgoskodása nyomán felújul az is. Az Úr Édesanyja is örömmel tekint rá trónjáról. Aztán még harmadikat is talál, amely rászorul gondos munkájára. Elkészül az is. Végzett valóban? Újabb kegyelem ébredezik immár a lelkében: Az Isten igazi háza az Egyház. A vajon rendben van? A lelkek virulnak az igazság és szeretet boldogító özönében? Igaz, a világtörténelem legelismertebb pápája, III. Ince ül Szent Péter trónján. Ő maga azonban érzi, hogy Jézus szentséges szellemisége, az evangéliumi egyszerűség kezd eltűnni a nagyúri pompa hullámaiban. Álmában megrettenti látomása: a Lateráni bazilika, az Egyház templomainak feje, rengeni kezd, oszlopai meggörbülnek, még néhány perc és összeomlik. Ő pedig csak rémülten nézi, kiáltana segítségért, de elcsuklik a hangja. Ekkor valahonnan előlép egy sovány, aprótermetű férfi, durva zsákruhája kötéllel megkötve, csuklyája hátrabillen a vállára. Nem rémüldözik, nem jajveszékel. Nem is fél. Bátran odalép a veszély közelébe, megragad két óriási oszlopot, és a pápabámuló szeme láttára helyre rántja az egész épületkolosszust. Mint egy újkori Sámson, úgy áll. Csakhogy az egykori Sámson óriás volt, aki rendkívüli isteni erővel küzdött a filiszteusok ellen, de ostobán elárulta roppant ereje titkát és ettől megfosztva, megvakítva Dágon templomának főoszlopait ragadta meg. Szétrántotta azokat, ledöntötte a hal-bálvány házát, és a romok alá temette a választott nép megcsúfolóinak ezreit. A pápa pedig elgondolkodott: mit jelenthet ez az álom? Valami új erőt, amely megóv a romlástól, maga sem rombol, amikor megújít. Az erő pedig nem belőle árad, hanem valami titokzatos forrásból, amely csak a kegyelmek Ura lehet. A látomást titkon őrzi szívében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése