Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.08. péntek
Az igeliturgia evangéliumi része rövid, de nagyon fontos tanításokat tár elénk. Az Atya felfedi Péter apostolnak, hogy Jézus az Isten Fia, az emberek várva várt Messiása. Jézus közli, hogy a zsinagóga helyett ő egy új közösséget alapít, ezt Péter hitére építi. A saját szenvedése, halála és feltámadása által váltja meg az embert a bűnöktől és büntetésektől. Megnyitja a mennyországot, amelyet a világ kezdetétől azoknak készített, akik hisznek benne és megkeresztelkednek. (Mt 25,33-34; Mk 16,15-16) Tudtunkra adta, hogy az áldozata mellé oda kell tennünk a magunk áldozatait is. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel (saját) keresztjét és kövessen” (Mt 16,24) Aki meg akarja menteni életét (ettől a krisztusi keresztúttól) elveszíti (a mennyországi folytatást) azonban aki értem elveszíti (saját kényelmét) az megtalálja.(odaát minden szeretetszolgálatért a leginkább vágyott örök boldogságot) Mivel sokan az olcsóbb megoldást választják a földön, a mennyei jutalom, az örökké tartó örökre elmarad.Érthető Jézus kijózanító figyelmeztetése: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyan az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint” (26-27) Ide kívánkozik a Mennyei Atya beszédéből az a részlet, amelyik ismerteti végtelen szeretetét a teremtésben és az emberek bűnbeesése idején: „Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb megtudja, hogy szeretem, és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint az atya a gyermekeivel. Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. Előbb az anyagi világ teremtésére került sor, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá. A levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy szükséges a létükhöz. Megteremtettem az embert. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom. Az Ószövetségben prófétákat választottam, hogy teremtményeim, az emberek között éljenek; nekik mondtam el óhajaimat, aggodalmaimat és örömeimet, hogy azokat mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra sürgetett, hogy közöljem magam az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseimet azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lennem, nem azért hogy büntessem őket, ezzel csak fokoztam volna a rosszat, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől, és Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsam őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon:ilyen volt a vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúk. Mindig ebben a világban akartam maradni az emberek között. Így a vízözön idején Noé közelében maradtam, aki akkor az egyetlen igaz ember volt. A többi katasztrófában is mindig találtam egy-egy igazat, akin keresztül az akkori idők emberei között maradtam és ez mindig így volt. A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jó voltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek” (Az Atya szól 23-24)
2014.08.08. péntek
Az igeliturgia evangéliumi része rövid, de nagyon fontos tanításokat tár elénk. Az Atya felfedi Péter apostolnak, hogy Jézus az Isten Fia, az emberek várva várt Messiása. Jézus közli, hogy a zsinagóga helyett ő egy új közösséget alapít, ezt Péter hitére építi. A saját szenvedése, halála és feltámadása által váltja meg az embert a bűnöktől és büntetésektől. Megnyitja a mennyországot, amelyet a világ kezdetétől azoknak készített, akik hisznek benne és megkeresztelkednek. (Mt 25,33-34; Mk 16,15-16) Tudtunkra adta, hogy az áldozata mellé oda kell tennünk a magunk áldozatait is. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel (saját) keresztjét és kövessen” (Mt 16,24) Aki meg akarja menteni életét (ettől a krisztusi keresztúttól) elveszíti (a mennyországi folytatást) azonban aki értem elveszíti (saját kényelmét) az megtalálja.(odaát minden szeretetszolgálatért a leginkább vágyott örök boldogságot) Mivel sokan az olcsóbb megoldást választják a földön, a mennyei jutalom, az örökké tartó örökre elmarad.Érthető Jézus kijózanító figyelmeztetése: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyan az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint” (26-27) Ide kívánkozik a Mennyei Atya beszédéből az a részlet, amelyik ismerteti végtelen szeretetét a teremtésben és az emberek bűnbeesése idején: „Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb megtudja, hogy szeretem, és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint az atya a gyermekeivel. Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. Előbb az anyagi világ teremtésére került sor, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá. A levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy szükséges a létükhöz. Megteremtettem az embert. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom. Az Ószövetségben prófétákat választottam, hogy teremtményeim, az emberek között éljenek; nekik mondtam el óhajaimat, aggodalmaimat és örömeimet, hogy azokat mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra sürgetett, hogy közöljem magam az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseimet azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lennem, nem azért hogy büntessem őket, ezzel csak fokoztam volna a rosszat, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől, és Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsam őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon:ilyen volt a vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúk. Mindig ebben a világban akartam maradni az emberek között. Így a vízözön idején Noé közelében maradtam, aki akkor az egyetlen igaz ember volt. A többi katasztrófában is mindig találtam egy-egy igazat, akin keresztül az akkori idők emberei között maradtam és ez mindig így volt. A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jó voltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek” (Az Atya szól 23-24)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése