2014. július 8., kedd

Zsolozsma 185.



Szent Ágoston püspök zsoltármagyarázataiból

Akik távol vannak, akár akarják, akár nem, a mi testvéreink

Testvéreim! Leginkább arra a szeretetre buzdítunk titeket, amely nemcsak egymásra, hanem azokra is kiterjed, akik távol vannak. Akár a pogányokra, akik még nem hisznek Krisztusban, akár a tőlünk elszakadtakra, akik Főnket elismerik, de testétől távol vannak. Érezzünk fájdalmat miattuk, testvérek, úgy mint testvéreink felett. Akár akarják, akár nem akarják, a mi testvéreink ők. Csak akkor szűnnének meg testvéreink lenni, ha felhagynának azt mondani: Mi Atyánk (Mt 6, 9). A Próféta egyesekről így szólt: Azoknak, akik azt mondják nektek: „Nem vagytok a mi testvéreink” mondjátok: – Testvéreink vagytok” (Iz 66, 5 a LXX szerint). Nézzetek körül, vajon kikről mondhatta ezt? Vajon a pogányokról? Nem, hiszen a Szentírás és az egyházi szóhasználat szerint ezeket nem nevezzük testvéreknek. Vajon a zsidókról, akik nem hittek Krisztusban? Olvassátok az Apostolt és lássátok, hogy amikor „testvért” mond minden hozzáadás nélkül, csak a keresztényeket érti ez alatt: Miért ítéled el tehát testvéredet, vagy miért nézed le testvéredet? (Róm 14, 10.) És más helyen így szól: Ti igazságtalanságot követtek el, és kárt okoztok, méghozzá testvéreiteknek (vö. 1 Kor 6, 8).Azok tehát, akik ezt mondják: „Nem vagytok a mi testvéreink”, pogányoknak mondanak minket. Ezért akarnak tehát minket újrakeresztelni, mondván, hogy amit ők adnak, az nincs meg nekünk. Ebből nyilvánvaló a tévedésük, midőn tagadják, hogy mi az ő testvéreik lennénk. De miért mondja nekünk a Próféta: Mondjátok nekik: „Testvéreink vagytok”, hacsak nem azért, mivel mi elismerjük bennük a keresztséget, amelyet nem kívánunk megismételni náluk? Ők ugyanis amikor nem ismerik el a mi keresztségünket, tagadják, hogy testvérek vagyunk. Mi viszont elismerve a mienket, nem követeljük az ő keresztségük megismétlését, mert azt mondjuk nekik: Testvéreink vagytok. Mondják csak ők: „Mit kerestek minket, mit akartok tőlünk?” Azt feleljük erre: Testvéreink vagytok. Ők azt mondják: „Menjetek tőlünk, nincs veletek közös ügyünk.” Nekünk viszont van veletek közös ügyünk: egy Krisztusban hiszünk, tehát egy testben egy Fő alatt kell lennünk. Testvérek! Esküvel kérünk titeket a szeretet belső érzése által, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, akinek kenyere megerősít minket, akinek teje táplál minket, a szelídsége által, esküvel kérünk titeket, hogy szeretetetek belső érzéseivel könyörögjetek Istennél érettük. (Itt van ugyanis az ideje, hogy igen nagy szeretetet tanúsítsunk velük szemben, túláradó irgalommal könyörögjünk értük Istennél, hogy végre megadja nekik a tisztánlátást, hogy észre térjenek és meglássák, hogy semmijük sincs, amikor az igazság ellen beszélnek. Nem maradt nekik más, mint csak a heveskedés, amely annál erőtlenebb, minél erősebbnek érzi magát.) Könyörögjetek a betegekért, a testileg bölcsekért, az állatiasságban, testiségben levőkért, de mégis csak testvéreinkért, akik ugyanazon szentségeket ünneplik, még ha nem is velünk együtt, de mégis ugyanazokat. Akik ugyanazt az Áment válaszolják, még ha nem is velünk együtt, de mégis ugyanazt. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése