2014. július 9., szerda

Úrnapja után 17.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés tizenhatodik rész

Ne számolgassuk, hogy hány esztendő telt el ősszüleink súlyos bukása és Ábrahám kora előtt. Örüljünk annak, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) Nem véletlen, hogy ezt az öreg Nikodémusnak nyilatkoztatja ki Urunk Jézus. Annak a férfinak, aki egész életében kereste Istent, és egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a zsidó vallásban tökéletes bizalma lehet-e, hogy valóban üdvözülhet-e általa. Igyekezett megismerni és megtartani a törvényt, mert azt olvasta benne: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog” (Lev 18,5) „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért” (Hab 2,4) S a szegény öregember egyre inkább félni kezdett: Ő bizony többször is megszegte a törvényt életében. Farizeus volt, igyekezett a törvényeket és az atyák hagyományait is megtartani. „Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket e végbeviszel, ha nincs vele az Isten. Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus megkérdezte: Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újjászülessék?” (Jn 3,2-4) Jézus helyesli az idős ószövetségi hittudós elképedését: ő csak a születésnek egy fajtáját ismerte, amikor egy édesanya méhéből kilenc hónapos fejlődés után a külső életre képes gyermek kilép a külvilágra. Erre adott parancsot Isten az ősszülőknek a már idézett paranccsal: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”.(Ter 1,28) Valószínűleg nem tudta, hogy a születésnek más fajtája is van. A Szentírás utal erre a második születésre: „Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (2,16-17) Adott tehát egy másfajta életet nekik, amelyet egy nagyon súlyos bűnnel ki lehet oltani azonnal: Ez az élet a mennyországi élet, az örökélet. Ezt tehát az ősszülők külön-külön kapták meg a lelkük teremtésének pillanatában a megszentelő kegyelem közlésével. Ez az élet abban a pillanatban tehát újfajta életet is a lelkükbe rejtett: Isten ezzel gyermekeivé fogadta őket, vagyis isteni életet kaptak, amely itt a földön a hit és szeretet erejével minden jótettüket a menyei dicsőség gyarapodásával gazdagította, és kizárta a lehetőségét is annak, hogy földi életük halállal végződjék. Az Úr által meghatározott életidő lejártával átemelte volna az embereket testestül-lelkestül a Mennyei Atya udvarába. Ennek az életnek elvesztése örök halált jelentett nemcsak az ősszülőknek, hanem elvesztették minden gyermekük és unokájuk jogát ahhoz, hogy lelkük teremtésével együtt megkapják a megszentelő kegyelmet is. Erre utalt tehát Jézus a fentebb idézett részben: Ezt az isteni életet vissza kell kapniuk az embereknek, ha üdvözülni akarnak. Hogyan lehetséges ez? „Bizony, bizony, mondom neked, akli nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született. Hogyan lehetséges ez, kérdezte Nikodémus? Jézus így válaszolt: Izrael tanítója vagy, és nem érted?”(5-10) Szegény Nikodémus! Honnan tudhatta volna, mi a kegyelem? A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Ajándék, tehát soha semmivel ki nem érdemelhető ingyenes adomány. Van azonban egy feltétele? Kérni kell! Aki nem kéri, nem kapja. A gőgös nem imádkozik, nem kéri, tehát nem kapja. Jézus ezért parancsolja híveinek: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai Mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is”(Mt 5,44-45)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése