Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.07. hétfő
Isten az ószövetségi Szentírás üzeneteit az úgynevezett kis próféták írásai alapján figyelteti velünk. A Bibliában tizenkét ilyen próféta szerepel kronológiai sorrendben. Műveik többségükben rövidek, de mindegyikük Isten meghívottja, az Ő szavát hirdetik koruk zsidóságnak, és rajtuk keresztül a történelem minden emberének. Ozeás próféta könyve így kezdődik: „Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében” (Oz 1,1) Ne lepődjön meg senki, hogy két ország királyait sorolja fel a próféta. Salamon, Dávid fia halála után, bálványimádó feleségeinek romboló tevékenysége miatt, az Úr a Dávid házbeli uralkodóktól Izrael tizenkét törzséből tízet elvett. Salamon egyik munkavezetőjének adta őket, hogy kellő szigorral büntesse meg szeretett népét. Az új királyság urai messze túltettek a maradék testvér ország, Júdea királyain és népén. Az északi királyok ugyanis kivétel nélkül bálványimádók lettek, és pogány feleségeik hatására az északi ország fennállásának kétszáz éve alatt. Kr.e. 722-ben az igaz Isten Asszíria királya kezébe adta és engedte, hogy az élve maradt családokat az asszír birodalom népei között szétszórják. „Amikor az Úr szólni kezdett, azt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat” (Oz 1,2) A bibliamagyarázók szerint érintetlen lányt vett feleségül Ozeás, aki hűtlen lett férjéhez, és az idézett isteni utasítás a visszavétellel azt jelezte, hogy az Úr megbocsát a bálványt imádó népnek, ha visszatér hozzá. „Akkor így szól: Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most. Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek. Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről. Azon a napon ,mondja az Úr,így szólít majd engem: Férjem! S nem mondja nekem:Baálom! Nem hagyom, hogy a Baálok nevét ajkára vegye, ne is emlékezzék többé a nevükre. Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a fölön csúszó állatokkal, eltüntetem az országból az íjat, a kardot, a háborút, és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik” (9b-20) Abban a korban nem éltek még franciák, még nem fogalmazták meg a zavaros politikák igazi okát: „Cherchéz la femme!” (Keresd a nőt!) Kétezer hétszáz éve milyen nagylelkű és eredményes megoldást ajánlott Isten sok társadalmi gond megelőzésére vagy megoldására: az alázatos bocsánatkérés és nagylelkű megbocsátás. Amikor elsimulnak a sértett hiúságok, a gyalázatos nagyravágyások, olvassák tovább a józanodottak: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (21-22) Mennyire más lenne a világ, ha az első emberpár megértette volna Istent: „Teremtsünk embert kép-másunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,26-28) Ám Éva hallott egy bűvös hangot: Ha esztek a tiltott fáról, „semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (azaz ti mondjátok meg, mi a jó és mi a rossz). Ember, vigyázz! Az örök bölcsességet Isten mondta meg.
2014.07.07. hétfő
Isten az ószövetségi Szentírás üzeneteit az úgynevezett kis próféták írásai alapján figyelteti velünk. A Bibliában tizenkét ilyen próféta szerepel kronológiai sorrendben. Műveik többségükben rövidek, de mindegyikük Isten meghívottja, az Ő szavát hirdetik koruk zsidóságnak, és rajtuk keresztül a történelem minden emberének. Ozeás próféta könyve így kezdődik: „Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében” (Oz 1,1) Ne lepődjön meg senki, hogy két ország királyait sorolja fel a próféta. Salamon, Dávid fia halála után, bálványimádó feleségeinek romboló tevékenysége miatt, az Úr a Dávid házbeli uralkodóktól Izrael tizenkét törzséből tízet elvett. Salamon egyik munkavezetőjének adta őket, hogy kellő szigorral büntesse meg szeretett népét. Az új királyság urai messze túltettek a maradék testvér ország, Júdea királyain és népén. Az északi királyok ugyanis kivétel nélkül bálványimádók lettek, és pogány feleségeik hatására az északi ország fennállásának kétszáz éve alatt. Kr.e. 722-ben az igaz Isten Asszíria királya kezébe adta és engedte, hogy az élve maradt családokat az asszír birodalom népei között szétszórják. „Amikor az Úr szólni kezdett, azt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat” (Oz 1,2) A bibliamagyarázók szerint érintetlen lányt vett feleségül Ozeás, aki hűtlen lett férjéhez, és az idézett isteni utasítás a visszavétellel azt jelezte, hogy az Úr megbocsát a bálványt imádó népnek, ha visszatér hozzá. „Akkor így szól: Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most. Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek. Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről. Azon a napon ,mondja az Úr,így szólít majd engem: Férjem! S nem mondja nekem:Baálom! Nem hagyom, hogy a Baálok nevét ajkára vegye, ne is emlékezzék többé a nevükre. Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a fölön csúszó állatokkal, eltüntetem az országból az íjat, a kardot, a háborút, és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik” (9b-20) Abban a korban nem éltek még franciák, még nem fogalmazták meg a zavaros politikák igazi okát: „Cherchéz la femme!” (Keresd a nőt!) Kétezer hétszáz éve milyen nagylelkű és eredményes megoldást ajánlott Isten sok társadalmi gond megelőzésére vagy megoldására: az alázatos bocsánatkérés és nagylelkű megbocsátás. Amikor elsimulnak a sértett hiúságok, a gyalázatos nagyravágyások, olvassák tovább a józanodottak: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (21-22) Mennyire más lenne a világ, ha az első emberpár megértette volna Istent: „Teremtsünk embert kép-másunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,26-28) Ám Éva hallott egy bűvös hangot: Ha esztek a tiltott fáról, „semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (azaz ti mondjátok meg, mi a jó és mi a rossz). Ember, vigyázz! Az örök bölcsességet Isten mondta meg.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése