2014. április 18., péntek

Nagypéntek



Nagypéntek

„Amikor megvirradt”

Jézus mellé állunk szenvedéseiben. Mindent újra átél, ami vele akkor történt. Az Egyház szertartásaiban ő is, mi is együtt veszünk részt. Jézus az utolsó vacsorán a legnagyobb ajándékát nyújtotta az embereknek: önmagát adta táplálékul a kenyér és bor színe alatt. Egy-két órával később pedig elkezdődött a szenvedés az Olajfák hegyén, majd folytatódott a zsidók nagytanácsának kirakatperével. Eljárásuk ugyanis nem igazságszolgáltatás volt, hanem már többször elhatározott szándékuk nevetséges jogászi alátámasztása: „a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. Megkötözve elvezették és átadták Pilátus helytartónak. (Mt 27,1-2) íme, a Szent test: Jézus a kenyér színében az apostolok és a jó barátok eledele, most teljes látható valóságban az emberek foglya, játékszere. „Ez az én testem, amely értetek adatik”(Lk 22,19) mondta ki önmaga. Íme, a nyers megvalósulás. Az első pofont követi a többi, marcangolják egész testét a három-menetes ostorozásban. A durva fogdmegek, szórakozó római légionáriusok király-tréfái, töviskoszorúzás, aztán a lelki terror, az „Ecce homo” döbbenete után felharsan a gyalázatos választás:„ne ezt, hanem Barabást bocsásd szabadon!” Végül Pilátus gyáva döntése: „Feszítsétek keresztre!”Rövid ítélet, hosszú, borzalmas keresztút és három órás függés a kereszten a fizikai fájdalmak és lelki gyötrések pokla. Mint a búza a malomkövek között, úgy törik, őrlődik ténylegesen össze, így lesz a mi kenyerünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése