Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.18. NAGYPÉNTEK
Izajás próféta könyvéből a nagypénteken olvasott részlet: „Az Úr Szolgájáról szóló negyedik ének” alcímet kapta.
A próféta ebben az énekben az események megtörténte előtt hétszáz évvel megírja az Úr Szolgájának forgatókönyvét. Úgy írja ezeket a megdöbbentő sorokat, mint aki egy véres tragédia végigszemlélése után szem és fültanúként beszámol az eseményről. A bevezető sorok rögtön azzal kezdődnek, hogy az olvasó ne csüggedjen el, mert a véres történet igaz, de a világ legnagyobb jótéteménye virágzik ki belőle, és a hőse diadalmaskodik.„Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz, és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, (hiszen láttuk), a külsejére nézve nem volt vonzó”(Iz 52,13-15. 53,1-2.) Érdemes felidézni a próféta meglepetését, amikor évtizedekkel korábban Ácház királynak felajánlotta, hogy a király rettegésének elűzésére a hatalmas Isten égen-földön bámulatos csodát művel. A király válasza így kezdődött: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat” (Iz 7,12) Ebben a pillanatban felvillant a választott Szűz, akit tiszta, de egyszerű környezetben imádkozva talál az ég Ura, kegyelemmel teljesnek becéz, közli vele, hogy Dávid ezer évvel későbbi unokájaként Isten kiválasztotta, hogy a Messiásnak szűz anyja legyen. Íme, a legnagyobb csoda, mondja a próféta a királynak:„íme, a szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el” (14) Egyetlen szűz, aki nem a biológiai törvények szerint foganja fiát, hanem a Szentlélek teremtő erejéből és gyermekét szűzen is szüli meg. „Ezért a Születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”(Lk 1,35) Nem hord az Istenszülő fényes ruhákat, gyalog indul Názáretből idős rokont ápolni Jeruzsálemen túlra. Vőlegénye angyaltól tudja meg a titkot, hogy mátkája az Isten Fiát hordja szíve alatt. Később nemcsak a názáretiek, hanem az összes zsidó pap és farizeus azon vitatkozik, hogy a Názáret Jézus nem lehet Messiás, mert nem Betlehemben született. „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsülünk sokra”.(Iz 53,3) „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyanak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, s az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul, látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért”Jézust halála pillanatára lélekben elhagyta mindenki. Elvesztette a belé vetett hitét, kivéve Máriát, az Édesanyját. Jézus minden embert neki adott örökségül.
2014.04.18. NAGYPÉNTEK
Izajás próféta könyvéből a nagypénteken olvasott részlet: „Az Úr Szolgájáról szóló negyedik ének” alcímet kapta.
A próféta ebben az énekben az események megtörténte előtt hétszáz évvel megírja az Úr Szolgájának forgatókönyvét. Úgy írja ezeket a megdöbbentő sorokat, mint aki egy véres tragédia végigszemlélése után szem és fültanúként beszámol az eseményről. A bevezető sorok rögtön azzal kezdődnek, hogy az olvasó ne csüggedjen el, mert a véres történet igaz, de a világ legnagyobb jótéteménye virágzik ki belőle, és a hőse diadalmaskodik.„Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz, és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, (hiszen láttuk), a külsejére nézve nem volt vonzó”(Iz 52,13-15. 53,1-2.) Érdemes felidézni a próféta meglepetését, amikor évtizedekkel korábban Ácház királynak felajánlotta, hogy a király rettegésének elűzésére a hatalmas Isten égen-földön bámulatos csodát művel. A király válasza így kezdődött: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat” (Iz 7,12) Ebben a pillanatban felvillant a választott Szűz, akit tiszta, de egyszerű környezetben imádkozva talál az ég Ura, kegyelemmel teljesnek becéz, közli vele, hogy Dávid ezer évvel későbbi unokájaként Isten kiválasztotta, hogy a Messiásnak szűz anyja legyen. Íme, a legnagyobb csoda, mondja a próféta a királynak:„íme, a szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el” (14) Egyetlen szűz, aki nem a biológiai törvények szerint foganja fiát, hanem a Szentlélek teremtő erejéből és gyermekét szűzen is szüli meg. „Ezért a Születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”(Lk 1,35) Nem hord az Istenszülő fényes ruhákat, gyalog indul Názáretből idős rokont ápolni Jeruzsálemen túlra. Vőlegénye angyaltól tudja meg a titkot, hogy mátkája az Isten Fiát hordja szíve alatt. Később nemcsak a názáretiek, hanem az összes zsidó pap és farizeus azon vitatkozik, hogy a Názáret Jézus nem lehet Messiás, mert nem Betlehemben született. „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsülünk sokra”.(Iz 53,3) „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyanak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, s az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul, látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért”Jézust halála pillanatára lélekben elhagyta mindenki. Elvesztette a belé vetett hitét, kivéve Máriát, az Édesanyját. Jézus minden embert neki adott örökségül.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése