2013. december 18., szerda

Evangelii gaudium - X.



Evangelii gaudium - X. Az evangelizáció társadalmi vetülete – a közjó és a béke (nr. 217–237)


November 26-án a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápaEvangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére dr. Török Csabát, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük meg. Elemzését napi folytatásokban adjuk közre.
A Szentírás a Szentlélek adományai között kiemelt helyen jelöli meg a békét (vö. Gal 5,22). Társadalmi szinten ez soha nem fogható fel „irénzimusként, az erőszak puszta hiányaként, amelyet az egyik csoportnak a másik fölé helyezésével érnek el” (nr. 218). A béke a köznyelvben ugyanis túl sokszor jelenti a szegények elhallgattatását, az erősek és privilegizáltak nyugalmát, valamiféle felülről vezérelt elfojtást, amely kiiktatja azokat a hangokat, amelyek zavarják a „nagyokat” (uo.). E kérdés kapcsán Ferenc pápa meglepő nyíltsággal és közvetlenséggel, keménységgel szól.

Gondolatmenetének azonban van teológiai mélysége is. Együttesen vizsgál ugyanis két fogalmat: a teljességet és a határt, a korlátot. Az első mindig időben érkezik el, a jövő felé irányít – a másik a jelenben van. Az első az időre, a második a térre vonatkozik. Márpedig – a hitbeli szemlélet alapján, így megközelítve a dolgokat – az idő felette áll a térnek. Mit is jelent ez? „…azzal kell foglalkoznunk, hogy folyamatokat indítunk el, s nem azzal, hogy tereket birtoklunk” (nr. 223). A jövő, a teljesség a vezérfényünk, nem az itt és most uralma.

Ugyanilyen alapelv az egység elsősége a konfliktussal szemben, amire az Egyháznak mintát kell adnia: „…lehetséges a közösség kialakítása a különbözőségben”, aminek előfeltétele, hogy „túlhaladjunk a konfliktusos felszínen, s a másik embert a legmélyebb méltóságában szemléljük” (nr. 228). Ez az evangélium útja, az igazi béke útja. „A béke hirdetése nem egy kialkudott békére vonatkozik, hanem azt a meggyőződést hirdeti, hogy a Lélek egysége harmóniába kapcsol össze minden különbözőséget” (nr. 230). Ferenc pápa alapelvei sorában ott találjuk még a következőket: a valóság fontosabb az ideánál (nr. 231–233), az egész felette áll a résznek (s nem azonos a részek puszta összegével, minőségileg több annál, nr. 234–237).

Mi bontakozik ki itt a szemeink előtt? Egy dinamikus, a lelkipásztori élet gyakorlatában, tapasztalatában megérlelt, valóban katolikus (azaz egész szerinti, a teljeset a szem előtt tartó) társadalomszemlélet. Egy olyan pápa tanítása, aki megismerte a borzalmas jobboldali diktatúrát, de utána része volt a politikai liberalizmus hitellenességében is. Aki átélte a jólét, de a gazdasági összeomlás, az államcsőd korszakait is. Megismerte a helyi problémák világát, s ezzel együtt a globalizáció veszélyeit is. Így forrott ki benne a legjobb, a legértékesebb „keresztény realizmus”, amelynek alapelvét megtalálhatjuk az apostoli buzdítás szövegében: „A valóság felette áll az ideának. Ez a kritérium az Ige megtestesüléséhez s gyakorlatba való ültetéséhez kötődik (…) A valóság, a már megtestesült és folyton újra megtestesülni akaró Ige kritériuma lényegi fontosságú az evangelizáció számára” (nr. 233). Ezen alapelv miatt olvassuk az Egyház történelmét kegyelem-történetként, „az üdvösség történeteként” is. De ami még fontosabb: „…ez a kritérium arra ösztönöz minket, hogy gyakorlatra váltsuk az Igét, végbevigyük az igazságosság és szeretet tetteit, amelyekben az Ige termékennyé lesz” (uo.). Enélkül csak homokra építenénk, s minden (bármily szépnek tűnő) evangelizációs dinamizmus szükségszerűen terméketlen lenne.

Ha a kereszténység valóban átalakul e négy kritérium (időbeliség–jövő felé fordulás, egység, valóság, egész-szerűség) szerint, akkor hiteles tanúja lesz Krisztus evangéliumának. Ezzel pedig szükségszerűen együtt jár az is, hogy mind jobban be fogja tölteni azt a szerepét a világban, a társadalomban, amelyet Jézus maga jelölt ki számára: kovász, só, világosság lesz. S ha ez megtörténik, akkor az Ország örömhíre valóban eljut az emberi valóság legtávolabbi szegleteibe, s megszüli Isten csodálatos ajándékát: a békét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése