2013. december 19., csütörtök

Advent 3. hete csütörtök



Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum

Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

Advent 3. hete csütörtök

„Jézus Krisztus nemzetségtáblája"

Advent utolsó hét napja jelentette a liturgia alakulásának kezdetén az adventet.Ezért mindjárt az első napon arra hívja fel Egyházunk liturgiája a figyelmünket, hogy Megváltónk emberi közösségünkbe milyen nemzetségen keresztül épült be. Két nemzetségtáblát ismerünk a Szentírásból. Az első a Mt 1,1-17. Ezt a névsort háromszor tizennégy nemzetségbe rendezi tudatosan a zsidó számmisztikának megfelelően. Ábrahám volt kétezer évvel a Megváltó születése előtt az a kiváló férfiú, akit Isten a bálványimádó embertömegből kiemelt, megajándékozta az egyistenhittel és azzal a nagy ígérettel, hogy ő lesz ősapja a nagymértékben elszaporodott emberi közösségből a megtestesülő Szabadítónak.A tizennégyes szám Dávid király nevének mássalhangzóiból,mint számjegyekből ered (D=5, V=4) Miért fontos a nemzetségtábla? Mert Isten önhatalmúlag választotta meg azt a nemzetséget, amelyikbe Fiát be akarta iktatni. Ezen vitatkozni felesleges, kár, bűn. Ne akarjuk kioktatni Istent. Az Úr azt is megmutatta a nemzetségtábla tagjaival, hogy a többi nép is képviselve van benne édesanyákon keresztül (Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól (jerikói), Boóz nemzette Obedet Rúttól (moábi). Ezek a nemzetségtáblák rámutattak arra, hogy több fiútestvér esetén melyik viszi tovább a messiási ígéretet. Nagyon fontos volt a korábbi ősöknél Ábrahám két unokája közül miért lett kiválasztott a kisebbik, Jákob, aki az Izrael nevet kapta az angyaltól. Még körülményesebb a választás Jákob számára, akinek tizenkét fia volt. Az első három vétkük miatt nem volt méltó a Megváltó ősapja címére, ezért a negyedik kapta ezt: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek": (Ter 49,10) Dávid királynak sok felesége volt. Szíve választottja eredetileg Absalom nevű fia volt, de ő apja elleni lázadásával méltatlanná lett arra, hogy a Megváltó ősapja legyen. Viszont az is meglepő, hogy egyik harcosának, Úriásnak a feleségét ő vette el, és ettől az asszonytól született később Salamon nevű fia, akit Bölcs jelzővel tisztelt meg a történelem és lett a Megváltó ősapja. A Megváltó egyik leggyakrabban emlegetett címe volt ez: Dávid Fia. Nagyon furcsának tűnik, hogy Jézus nemzetségtáblájának utolsó tagja nem a Boldogságos Szűz Mária, hanem Szent József. Mivel sok gyanakvásra és félreértésre, félremagyarázásra adott okot ez a kifejezés: „Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus." (16), Ezért tisztán kell látni, hogy Mária a családi vagyont fiútestvér hiányában kénytelen volt örökölni, és ebben az esetben férjhez kellett mennie egy közeli rokonához, hogy a birtok a család kezében maradjon. Máté apostol magyarázza, hogy Józsefet sokat gyötörte a kínzó gondolat: Mária gyermeke nem tőle származik (18) Az angyal tisztázta a gyötrő gondolatot:„ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van" (20)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése