Rorate,
coeli desuper, et nubes pluant justum
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent 3.hete Szerda
Ősi advent december 17.
Urunk, Jézus Krisztus istenemberi születésének dátumát teljes homály fedi. A IV. század közepén kezdett gondolkodni a keresztény közösség, hogy a legegyszerűbb ember is megünnepli születése napját, csak a Megváltó, Istennek érettünk emberré lett Fia nem részesül ebben a tiszteletben. A Római Birodalom nap-tiszteletétől józanul megszabadult keresztények az akkor már elhagyott december 25-i Sol invictus (a le nem győzött Nap) helyére az örök fény Istenének emberi születését iktatták be, mint nagy örömünnepet.Előtte pedig december 17-24. egy hetes előkészületet tartottak. Ennek a lényege, hogy hozzánk jön az Úr (Adventus Domini), készüljünk fel erre imával, javulással!Keresztény őseink hitét és felkészülését őrzik az akkori szentmisékhez kiválasztott szentírási szövegek. Az első nap szent olvasmánya arról beszél, hogy nyolcszáz évvel korábban milyen áldást mondott Izrael Júdára, a születés sorrendjében negyedik fiára. Isten akarata szerint ugyanis ő örökölte apjától a messiási áldást.Idézem ennek szövegét, de az evangéliumot ismertetem inkább részletesen:
„Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön Az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”(Ter 49,9-10) Az evangélium Jézus emberi családfájáról beszél. Legfontosabb mondanivalója: Ábrahám volt egyik ősapja, akit Isten kiemelt a bálványimádók rengetegéből, és ígéretet kapott, hogy majd végre még idősebb korában születik fia, Izsák. Neki ikrei születnek, és az Úr a messiási áldást a másodszülöttnek szánja, vagyis Jákobnak. A kiválasztott család általa kezd bokrosodni: tizenkét fia és sok lánya születik. Az első két fiú, a rang várományosai, nem kaphatják meg az elsőszülöttségi áldást bűnük büntetéséül. A harmadik, Áron, Isten tervei szerint a zsidó papság más vonalon kiváltságos kaszt lett. Ezért a negyediket választja Isten, hogy az ő törzse legyen a messiási törzs, Júdáé. Magát az áldást fentebb közöltem. Egyszerű emberek, kiválik közülük Júda, de az ő törzse is csak addig vezeti népét, amíg el nem jön Az, akinek az Úr egyedül szánta a királyi méltóságot: Júda ezernyolcszáz évesen átadja a törzset, végtelenül felülmúlja minden várakozását. A Megváltó tehát igazi ember, testvérünk. Félreérthetetlenül állítja ez a Máté-féle családfa, azt is, hogy az Úr hangsúlyozza: maga az izraelita törzs sem hibátlan, hiszen a felsorolt nevek hordozói egyénenként és közösségben is komoly bűnök elkövetői.De a honfoglalás előtt az izraelita kémeket elrejtő jerikói kocsmáros asszonynak, Ráhábnak nemcsak egész családját mentik meg a várfal ledőlése után, hanem Jézus egyik ősapja, Szálmon Ráhábt feleségül veszi, és ebből a házasságból született Boóz.(Mt 1,6) Boóz később feleségül vette egyik fiatalon meghalt rokonának pogány származású özvegyét, aki szintén belekerült az Úr családfájába.(Rút 4,13-17) Rúttól született Boóz fia, Obed. Ő Dávid király nagyapja lett. Így tehát két pogány nép sarja is Urunk ősanyja lett. Megerősítette Isten ígéretét, hogy a Megváltóban „áldást nyer a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3)
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent 3.hete Szerda
Ősi advent december 17.
Urunk, Jézus Krisztus istenemberi születésének dátumát teljes homály fedi. A IV. század közepén kezdett gondolkodni a keresztény közösség, hogy a legegyszerűbb ember is megünnepli születése napját, csak a Megváltó, Istennek érettünk emberré lett Fia nem részesül ebben a tiszteletben. A Római Birodalom nap-tiszteletétől józanul megszabadult keresztények az akkor már elhagyott december 25-i Sol invictus (a le nem győzött Nap) helyére az örök fény Istenének emberi születését iktatták be, mint nagy örömünnepet.Előtte pedig december 17-24. egy hetes előkészületet tartottak. Ennek a lényege, hogy hozzánk jön az Úr (Adventus Domini), készüljünk fel erre imával, javulással!Keresztény őseink hitét és felkészülését őrzik az akkori szentmisékhez kiválasztott szentírási szövegek. Az első nap szent olvasmánya arról beszél, hogy nyolcszáz évvel korábban milyen áldást mondott Izrael Júdára, a születés sorrendjében negyedik fiára. Isten akarata szerint ugyanis ő örökölte apjától a messiási áldást.Idézem ennek szövegét, de az evangéliumot ismertetem inkább részletesen:
„Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön Az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”(Ter 49,9-10) Az evangélium Jézus emberi családfájáról beszél. Legfontosabb mondanivalója: Ábrahám volt egyik ősapja, akit Isten kiemelt a bálványimádók rengetegéből, és ígéretet kapott, hogy majd végre még idősebb korában születik fia, Izsák. Neki ikrei születnek, és az Úr a messiási áldást a másodszülöttnek szánja, vagyis Jákobnak. A kiválasztott család általa kezd bokrosodni: tizenkét fia és sok lánya születik. Az első két fiú, a rang várományosai, nem kaphatják meg az elsőszülöttségi áldást bűnük büntetéséül. A harmadik, Áron, Isten tervei szerint a zsidó papság más vonalon kiváltságos kaszt lett. Ezért a negyediket választja Isten, hogy az ő törzse legyen a messiási törzs, Júdáé. Magát az áldást fentebb közöltem. Egyszerű emberek, kiválik közülük Júda, de az ő törzse is csak addig vezeti népét, amíg el nem jön Az, akinek az Úr egyedül szánta a királyi méltóságot: Júda ezernyolcszáz évesen átadja a törzset, végtelenül felülmúlja minden várakozását. A Megváltó tehát igazi ember, testvérünk. Félreérthetetlenül állítja ez a Máté-féle családfa, azt is, hogy az Úr hangsúlyozza: maga az izraelita törzs sem hibátlan, hiszen a felsorolt nevek hordozói egyénenként és közösségben is komoly bűnök elkövetői.De a honfoglalás előtt az izraelita kémeket elrejtő jerikói kocsmáros asszonynak, Ráhábnak nemcsak egész családját mentik meg a várfal ledőlése után, hanem Jézus egyik ősapja, Szálmon Ráhábt feleségül veszi, és ebből a házasságból született Boóz.(Mt 1,6) Boóz később feleségül vette egyik fiatalon meghalt rokonának pogány származású özvegyét, aki szintén belekerült az Úr családfájába.(Rút 4,13-17) Rúttól született Boóz fia, Obed. Ő Dávid király nagyapja lett. Így tehát két pogány nép sarja is Urunk ősanyja lett. Megerősítette Isten ígéretét, hogy a Megváltóban „áldást nyer a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése