2013. április 11., csütörtök

183. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.11. csütörtök

Hívás az életszentségre

A próféták néha részesültek olyan látomásban, amikor láthatták Isten mennyei dicsőségét, vagyis azt a csodálatos ragyogást, amely Isten jelenlétéből árad. Ennél többet az élő ember szeme felfogni nem tud Istenből. Ő más, mint a teremtett lét. A látomásokból soha nem hiányoztak mennyei lények, akiket a próféták valóban személyükben, létükben látnak, és hallják hódoló éneküket: „Szent, Szent, Szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége”. (Iz 6,3) a látomás lenyűgözi Izajást prófétát. Ő is szeretne valamilyen módon belekapcsolódni ebbe a mennyei közegbe, csakhogy ijedten ébred rá rögtön, hogy ő bűnös ember: „Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (5) Az egyik szeráf csípővassal parazsat vett az oltárról, megérintette Izajás ajkát, és ezzel megtisztította egész lényét, hogy alkalmas legyen az isteni küldetésre, amelyre kiszemelte őt az Úr. A papokat is Isten választja szolgálatára. Ő készíti föl a küldetésre. Tisztítja, kegyelmekkel gazdagítja, hogy arcán felragyogjon Isten fénye. Mert nem emberi értékeink tesznek pappá, hanem a kegyelem. Ez sugárzik át a hallgatókra, a szentséget igénylőkre, így alakul ki könnyebben a hívő emberben a vágy Istent bírni, benne boldoggá válni. Amikor Istent szolgáljuk, amikor eldurvult korunkban szavainkat talán meg sem értik, a krisztusi fény elmondja helyettünk a másvilág üzenetét: Isten-atyánk mindegyikünket erre az állapotra hív, a teljes boldogságra. Ha az Izajások, a Szent Ferencek, korunk ismert szentjei megkapták a tisztulás kegyelmét, Isten további kegyelmeket ajánl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése