Katekézis a Hit Évében
2013.04.09. kedd
Az imádság fénye
Az egészséges ember szeme segítségével kapcsolódik bele a környezetét alkotó világba. Ha kint árad a fény és a szemem ép, egészséges, akkor bensőmet is jóleső érzés tölti el: azt a szépet és jót, ami engem körülölel, mind magamba áraszthatom. Szememen keresztül enyém a mennybolt, a közeli világ óriási panorámája, és nemcsak azt szívhatom magamba, aminek telekkönyvi tulajdonosa vagyok: Istenatyám szemem közvetítésével mindent nekem ajándékozott. Most fellibben egy utolsó fátyol: maga Isten is az enyém. Egyelőre ugyan tükör által homályban jelenik meg előttünk (1Kor 13,12) a látnivalók csodás Mindensége, de már ez is gyönyörű élmény: imádságnak hívjuk. Isten szóba áll velünk. Szívesen teszi, hiszen „Bonum est diffusivum sui”, szabad fordításban: a Jónak az a tulajdonsága, hogy kiárasztja magát. Először kötött formában árad Jézus ajakáról örökölve: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. A gyereklélek csodálkozó szempára belefúródik a kék ég végtelenjébe. Igen, valahol ott lakik a legszentebb, legjobb Édesapa. Minden hívő Atyja. Megengedi, hogy megszólítsam. Mondom is, amit velem tanítottak. Előbb csak keveset értek az Úr imájából. Aztán mindig több lesz a tartalom a szavak mögött. Beszélgetek Istennel. Kezdek otthon lenni nála. Hallgat rám. Később szól is: válaszol, kérdez, megmutat, megmagyaráz sok érdekes dolgot. Megmutatja környező világomat, de már a maga szeme felől. Ráébreszt: földi szüleidet én adtam neked. Azért ajándékoztam őket, hogy téged világra hozzanak. Olyan csöppség voltál, hogy karjukban hordoztak, etettek, fürdettek. Szerettek téged. Aztán lassan növögetsz, már te is tudsz szeretni. Erősödsz, te is azért leszel nagy, hogy szeretni tudj: szülőket, testvéreket, nemzetedet, végül minden embert. Minél jobban elmerülsz bennem, imádkozva élsz, annál értékesebb ember leszel.
2013.04.09. kedd
Az imádság fénye
Az egészséges ember szeme segítségével kapcsolódik bele a környezetét alkotó világba. Ha kint árad a fény és a szemem ép, egészséges, akkor bensőmet is jóleső érzés tölti el: azt a szépet és jót, ami engem körülölel, mind magamba áraszthatom. Szememen keresztül enyém a mennybolt, a közeli világ óriási panorámája, és nemcsak azt szívhatom magamba, aminek telekkönyvi tulajdonosa vagyok: Istenatyám szemem közvetítésével mindent nekem ajándékozott. Most fellibben egy utolsó fátyol: maga Isten is az enyém. Egyelőre ugyan tükör által homályban jelenik meg előttünk (1Kor 13,12) a látnivalók csodás Mindensége, de már ez is gyönyörű élmény: imádságnak hívjuk. Isten szóba áll velünk. Szívesen teszi, hiszen „Bonum est diffusivum sui”, szabad fordításban: a Jónak az a tulajdonsága, hogy kiárasztja magát. Először kötött formában árad Jézus ajakáról örökölve: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. A gyereklélek csodálkozó szempára belefúródik a kék ég végtelenjébe. Igen, valahol ott lakik a legszentebb, legjobb Édesapa. Minden hívő Atyja. Megengedi, hogy megszólítsam. Mondom is, amit velem tanítottak. Előbb csak keveset értek az Úr imájából. Aztán mindig több lesz a tartalom a szavak mögött. Beszélgetek Istennel. Kezdek otthon lenni nála. Hallgat rám. Később szól is: válaszol, kérdez, megmutat, megmagyaráz sok érdekes dolgot. Megmutatja környező világomat, de már a maga szeme felől. Ráébreszt: földi szüleidet én adtam neked. Azért ajándékoztam őket, hogy téged világra hozzanak. Olyan csöppség voltál, hogy karjukban hordoztak, etettek, fürdettek. Szerettek téged. Aztán lassan növögetsz, már te is tudsz szeretni. Erősödsz, te is azért leszel nagy, hogy szeretni tudj: szülőket, testvéreket, nemzetedet, végül minden embert. Minél jobban elmerülsz bennem, imádkozva élsz, annál értékesebb ember leszel.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése