Húsvét hatodik hetének szombatja

Húsvét hatodik hetének szombatja

Caracciolo Szent Ferenc hitvalló szerzetes emléknapja

Szűz Mária első szombati emlékezete

Isten megváltott népe vagytok,

Hirdessétek annak dicsőségét,

Aki a sötétségből meghívott

Csodálatos világosságba, alleluja.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, alakítsd lelkünket a jó cselekedetek által. Add, hogy mindig a jobbat válasszuk, és lelkünkben egészen átéljük húsvét szent titkát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Petite, et accipietis, ut gaudium vestrum sit plenum.”

(János 16, 24b.)

„Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!” Folytatja búcsúbeszédét a mi Urunk, Jézus Krisztus, nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán tanítványai számára. A mai evangéliumi szakaszt a názáreti Mester a jól ismert megerősítő ismétléssel kezdi jelezve számunkra, hogy ami ezután következik mondandójában annak igen nagy jelentősége van. És hiába kétezer évnyi idő, hiába annyi fájdalom, könny és vér, amely azóta, hogy az emberi világot átjárta, mégis oly kevesen jegyezték meg ezeket a fontos szavakat. A sötétnek mondott középkorban érdekes, hogy sokkal többen tartották be Jézus Krisztus tanítását, szavait, mint a mai modernnek nevezett korban. Azt a kort nevezzük ma sötét középkornak, amelyben a hit fáklyája világított nagyon sok emberben, nem a ma jól ismert önzés, gőgősség lámpája. Mit is mondott Jézus Krisztus, Szent János apostol tolmácsolásában hallgathattuk meg ma: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Testvéreim a mai modern korban már ott tartunk, hogy az emberek lealacsonyítónak a kérést. Gyermetegnek vélik a kérőimát! Egyszerűen leszoktak az emberek a kérésről, miért is kérnének, amikor a hírközlési eszközökön keresztül azt súlykolják beléjük, hogy megkaphattok mindent, megszerezhettek mindent, amit csak szemetek és szátok megkíván, nem kell más hozzá csak pénz, pénz és harmadszor is pénz. Ennyi pénzt nem is kell birtokolni, megvehetünk mindent hitelre, ez nem probléma. A gond akkor kezdődik amikor elveszítjük munkánkat, vagy csökken a fizetésünk, vagy növekednek a létfenntartás költségei, mert akkor bizony a hiteleket nem tudjuk fizetni, és azt tehetnek velünk, akik a hitelt adták, amit akarnak. Kik ezek a hitelezők, kik ezek, akik szerint nem kell kérni, csak vásárolni? Ugyan az a nép, ugyan az a szellemiség, amely már több ezer éve kínozza az emberiséget. A kiválasztott nép! Az az Isten által kiválasztott nép, aki gőgősségében, önzésében mindent magáénak akar hatalmat, vagyont, embereket, mert úgy vélik, hogy ők egyenrangúak az Istennel. Jézus Krisztus azonban egyértelműsítette velük szemben elképzelését és egyszerűen kiseperte őket a Jeruzsálemi templom udvaráról, mondván: Ne tegyétek piactérré az Isten házát. Mi is az Isten háza? Minden keresztény katolikus hívő emberben a lelke az Isten háza, amelyben a Szentlélek erejével és fényével ott lakik a Mindenható Atya, ha azt tesszük, amit Egyszülött, értünk feláldozott Fia tanított nekünk. Már pedig Testvéreim, ha Ő azt mondta, hogy kérjetek és kaptok, zörgessetek és beengednek benneteket, szeressetek, és akkor benneteket szeretnek, akkor az így is van, akkor azt így is kell értenünk, és így is kell tennünk! Nyilvánvalóan nem új autót, nem új aranyláncot kell kértünk tőle, mert azt minden bizonnyal nem fogja teljesíteni, mert az ilyen kérések a zsidó liberális oligarchia kérése, nekünk egyszerűbb dolgokat kell kérnünk és akkor azokat biztosan meg is adja nekünk. Nem azt kell kérnünk, hogy hárítson el utunkból, életünkből minden nehézséget, minden fájdalmat, mindent könnyet és verejtéket. Nem! Nekünk azt kell kérnünk, hogy Jézus Krisztus útján tudjunk haladni, egyszerűségben, szeretetben, hitben. A folytatásban ezeket mondja: „Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben.” Mit is jelent ez, hogy semmi fohász nem szállt fel az Istenhez? El tudjuk képzelni, hogy egy nép, adott esetben az önérzetes zsidó nép a római fogság, elnyomás alatt nem akart kérni semmit attól Istentől, aki őket kiválasztotta? Bizony ez elképzelhetetlen. Kértek ők, de csak olyat, amit Isten nem teljesíthetett. Ők nem szolgálni akarták Istent, hanem Istenné akartak válni a többi nép, a pogányok fölött, és nemcsak lelkileg akartak uralkodni rajtuk, hanem anyagilag is. Nem véletlenül sújtotta Isten annyi szenvedéssel őket, a lázadókat, akik megölték Egyszülött Fiát! Nem véletlenül tette őket hazátlanná, földönfutóvá a világon szétszórva. Volt idő, amikor jómagam is zsidó módjára új autót, új nyaralást, újabbnál-újabb technikai eszközöket akartam birtokolni és ehhez akartam Isten közreműködését. Közreműködött is Isten, meg is hallgatta kéréseimet, de nem úgy teljesítette azokat, ahogy én szerettem volna, hanem úgy, ahogy az szerinte nekem a legjobb volt. Így ma már nem kérek ilyen dolgokat, nem megyek szembe Isten akaratával, hanem csak azt kérem, hogy azt tegye meg velem, hogy csak az történjen meg velem, amit ő jónak lát, legyen az számomra jó, vagy rossz. Testvéreim az ember, ha kanyar jön az úton nem mindig lát előre a kanyaron túlra. Így van az ember tulajdonképpen az életében is, nem mindig láttunk a kanyaron túlra, előre heteket, hónapokat. Életünk bármennyire is úgy gondoljuk, hogy mi irányítjuk, Isten kezében van. Ha életünket egy vitorláshoz hasonlítjuk az élet óceánján, akkor ott Isten a szél, amelyről nem tudjuk, honnét fúj, és merre tart. Ez a szél tereli hajónkat napról-napra egyre tovább annak a kikötőnek az irányába, amelyet mennyországnak hívunk. Persze vannak hajók, akik horgonyt vetnek, és széllel szemben is megpróbálnak hajózni, de ők sosem érik el azt a kikötőt, amely mindig előttünk van, és sosem mögöttünk. Ezt a szelet kérjük a magunk, a családunk, az egyházközségünk számára, de ma leginkább annak a hat fiatalnak a számára, aki elsőáldozásához fog a holnapi napon járulni. Nagy nap lesz ez az ő kis életükben, mert először életükben átszállnak saját hajójukba, a szüleikéből, és tudatosan vállalva az élet óceánján való utazást immár saját hitéletük kormányosaivá válnak. A mai evangéliumi szakaszban Jézus Krisztus többször beszélt a kérőimáról, s arról is, hogy az ő nevében kell kérni a Mennyei Atyát. Ne feledkezzünk el hát erről főleg ebben a hónapban, amelyet Jézus Szent Szívének szentel a Katolikus Egyház. Nem véletlen tehát, hogy Szent János apostol, evangélista, a legkedvesebb tanítvány erre a helyre, ide helyezi ezt a buzdítást, hiszen Jézus Krisztus az Atyához megy, hogy közbenjárónk legyen. Mi magyarok holnap ünnepeljük Urunk Mennybemenetelét, számunkra holnap lesz áldozócsütörtök. Ezt az ünnepet teszi még szebbé, még emlékezetesebbé a hat hófehérbe öltözött gyermek, akik ma elvégezték első gyónásukat, és nem csak ruhájukban öltöztek fehérbe, hanem életükben először a lelküket is fehérbe öltöztették. Jézus Krisztus látja fehérbe öltözött gyermekeinket és hírt ad róluk a Mennyei Atyának, akinek tekintete mindvégig rajtuk lesz, őrangyalt rendel melléjük, hogy hajójuk elkerülje a zátonyos vizeket. Emlékszem még azokra az évekre, amikor tizenhatan is elsőáldoztak, és emiatt kicsit szomorú a szívem, pedig abban az időben nem tetszéssel fogadták az elsőáldozókat, de még a szüleiket sem és mégis sokan vállalták ezt fel gyermekeik lelke üdvéért. Ma, amikor ennek már nincs akadálya, akkor ma a szülök egyre kevesebbet törődnek gyermekeik lelkével. A televízió, a média önzésre, gőgösségre tanítja az embereket, és tudat alatt kiragadja őket a közösségekből, mert egyénenként könnyebben befolyásolhatók, könnyebben rabságba taszíthatók. Ez folyik ma a liberális világszemlélet szabadelvűsége mögött: mindent a testnek, semmit a léleknek. Ma azonban mi keresztény katolikus hívek a hat fiatallal együtt hangosan ellene mondunk a gonosznak és minden csábításának. Kérőimánkban kérjünk erőt Jézus Krisztustól, aki Atyjához tér, hogy le tudjuk küzdeni a szekularizált világ kísértéseit. A keresztény életünkben nagy megnyugvást jelent az a biztos tudat, hogy Jézus Krisztus földi érdemeivel és szeretetével van a mennyei szentélyben. Azért eszközli ki számunkra a meghallgatást, hogy örömünk teljes legyen, nem emberi módon az anyagi test kívánságai szerint, hanem mennyei módon a lelkünk teljessége és szabadsága szerint. Egyúttal arról is végérvényesen biztosít bennünket, hogy az Atya végtelenül szeret minket, bűneinkkel és jótetteinkkel egyetemben. Feltétele csupán, hogy mi is szeressünk, és mindig a jóra törekedjünk, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat kerüljük, ahogyan azt első gyónásukban a hat fiatal is megfogadta ma a Mennyei Atyának. Nekik is tudniuk kell, és minden felnőtt keresztény katolikus hívőnek, hogy a hit, hogy a vallás tehát nemcsak törvényeket, szabályokat és kötelességeket szab elénk, hanem olyan biztosítékokat is, amelyek az életünk végleges megoldásához, kikötőjének biztos eléréséhez vezetnek, s így már itt a földi életünkben a teljes mennyei öröm forrásához juttatnak bennünket.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük a szent áldozat ajándékát. Alázattal kérünk, hogy növelje szeretetünket az, amit szent Fiad az ő emlékezetére cselekednünk rendelt. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!