2011. június 1., szerda

Húsvét hatodik hetének szerdája


Húsvét hatodik hetének szerdája


Római Szent Jusztinusz vértanú emléknapja


Munkás Szent József emlékezete


Haszontalan beszéddel áltattak a semmirekellők,

Ami törvényed ellen való,

Én azonban rólad beszéltem a királyok előtt,

És nem szégyenültem meg soha.


Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Jusztinusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására enged, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo.”

(János 16, 12.)

„Még sok mondani valóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek.” Állapítja meg búcsúbeszédének vége felé a mi Urunk, Jézus Krisztus az utolsó vacsora termében apostolairól, akiken végig tekintve bizony nem volt biztos abban, hogy a terv, amelyet a Mennyei Atya megalkotott működni fog ezekkel a tanítványokkal. Elég volt végig pillantania az asztalnál ülő tizenegyen, és tekintetükben láthatta a bizonytalanságot, a hitetlenséget, a tanácstalanságot. Láthatta, hogy nélküle ez a nyáj mennyire gyenge, mennyire kiszolgáltatott. Mégis tudta, hogy az ő ideje mindenképpen lejárt, háromévnyi küldetést kapott, többet nem. Az elkövetkezendő napokban az élet próbára fogja tenni ezeket az embereket és akkor majd eldől, hogy jól választott-e tanítványokat, hogy jól képezte-e ki őket arra az időre, amikor nélküle kell, majd a világban boldogulniuk. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt ugyanis a tanítványok sem tudták az Isten országáról szóló tanítást megérteni annak igazi valójában, sőt Jézus Krisztus igazi kilétét sem voltak képesek úgy felfogni, ahogy az valójában megvalósult. Mindenkinek, minden tanítványnak más és más volt az elképzelése még ekkor is személyéről, küldetéséről, tanításáról. Később a Szentlélek irányadó ereje nélkül nem is tudtak volna igazán közös nevezőre jutni szinte egyetlen fontos kérdésben sem, már pedig e nélkül képtelenség lett volna nem hogy egy Egyházat, de még egy még egy közösséget sem alapítani. A mai Szent Jánosi evangéliumi szakaszban pontosan ezért beszél nekik az eljövendő megvilágosításról, amelyet majd a Szentlélek fog megadni nekik, ahhoz, hogy megtalálhassák a helyes utat, a helyes irányt és a helyes gondolatokat. Ezért is kezdi azzal a mai szakaszt a názáreti Mester azzal, hogy „még sok mondanivalóm volna nektek,”. Nehéz szinte lehetetlen olyan tömören és velősen összefoglalni a tudnivalókat számukra, hogy abból világosan kiérződjön az a lényeg, amelyre szükségük van. A dolgot még az is bonyolítja, hogy az ő tanításán kívül igen nagyszükség van az ószövetségi tanítás minden sorára is, ha valóban a Mennyei Atya emberrel kapcsolatos mondanivalóját, akarja összefoglalni. Később ezért született meg a mai Biblia, amely összefoglalja, egy hatalmas könyvbe sűríti azt a tudást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy életünket a helyes irányba tudjuk kormányozni. Mindezek ellenére még ez a mű is olyan monumentális lett, hogy képtelenség egyszeri elolvasással az összes tudást, következtetést abból levonni. Akár hányszor olvassuk el a Szentírás szövegeit mindig új és újabb dolgokat fedezünk fel benne, mindig új és újabb megvilágításban látjuk meg az Ember és az Isten viszonyát. A szentírás nem csak hatalmas tudást fog át, hanem hatalmas időt is, amely során látszólag egy nép történetét ismerheti meg a hívő ember, valójában azonban az összes nép, az egész emberiség múltját, jelenét és jövőjét láthatjuk meg az Isteni szellem fényében. Egész emberi életünk kevésnek bizonyul ahhoz, hogy mindent megértsünk belőle, mégis törekednünk kell arra, hogy a Szentlélek segítségével naponta képesek legyünk levonatkoztatni az Írást mindennapi életünkre. Ha ezt képesek vagyunk életünkben elérni, akkor már mindent szellemi magaslatról leszünk képesek nézni, figyelni, és ekkor már végre megértjük, ahogy az apostolok is, hogy a Szentlélek Jézus Krisztus művét valósítja meg, teljesíti ki és ezzel dicsőíti meg őt. A mai evangéliumi szakaszban Jézus Krisztus utal arra is, hogy ő egylényegű az Atyával, hiszen minden, ami az Atyáé, azaz övé is. Ebből kifolyólag tisztán kell látnunk, hogy ha a Szentlélek a Mennyei Atyától származik, akkor evidens, hogy tőle is. Az Atya tehát a Fiú és a Szentlélek elküldésével a Földre mutatja meg teljes valójában önmagát, tárul ki színről-színre az emberiség előtt. Ennek megértése, emberi értelemmel való felfogása nem könnyű vállalkozás, azt is mondhatnánk, hogy könnyebb doktori címet szerezni, mint a Szentháromságot valójában megismerni, annak titkait feltárni. Ezért is hívja fel az apostolok figyelmét arra, hogy: „de nem vagytok hozzá elég erősek.” Úgy gondolom nem csak ők nem elég erősek ehhez, hanem egyetlen ember sem elég erős, elég okos ennek befogadására. Tudniillik végig kell szenvednünk egy egész emberi életet, és egy kicsit meg is kell halnunk ahhoz, hogy valójában rálátásunk legyen ezeknek a dolgoknak a tudására. És még így sem mindig elég egy emberöltő ahhoz, hogy ismereten belülre kerüljünk, mert a legtöbb ember, úgy éli le életét, hogy elmegy ezek mellett az igazságok mellett, és úgy is hal meg, hogy a közelében sem kerül ezeknek a valódi földi dimenziókon túlra mutató tudásnak. Nekünk keresztény katolikus híveknek sem egyszerű ez a házifeladat. Hogy mégis mi kell hozzá? Tehetjük fel jogosan a kérdést. Rengeteg imádság, rengeteg szeretet, még ennél is több alázat és megaláztatás, amit valljuk be őszintén nem könnyű bennünk életben tartani. A hitről pedig még nem is beszéltünk. Az az egyetlen nagy szerencsénk, hogy ezt nem tudjuk magunktól megszerezni, ezt csak Isten adhatja meg nekünk, amikor látja, hogy arra méltók vagyunk, ahogy a Szentlelket is ugyan megígéri minden embernek, várják is azt nagyon sokan, de nem fog megérkezni csak annak az embernek a számára, aki méltó annak befogadására. Jézus Krisztus tanításának megismerésében és megértésében új korszak kezdődik a tanítványok számára a Szentlélek eljövetelével. Persze nemcsak az ő számukra, hanem rajtuk keresztül minden ember számára. Krisztusban szeretett Testvéreim! A Lélek vezet el bennünket majd a teljes igazságra - ahogyan erről az Úr beszél az utolsó vacsorán. Ahogyan Jézus Krisztus sem magától beszél, nem magától, a saját fantáziájára hagyatkozva beszél, hanem azt hirdeti, amit az Atyától hallott, ugyanígy a Szentlélek is. Mi sem magunktól beszélünk, agyalhatnánk szebbnél szebb mondatokon mindhiába, csupán értelmetlen gagyarászás lenne minden mondatunk a Szentlélek ereje, varázsa nélkül. S ahogyan Jézus Krisztus sem magától jött a földre, hanem az Atya küldte őt, hogy megváltsa az embereket, ugyanúgy a Szentlelket is a mennyei Atya küldi, hogy az idők végéig az Egyházzal maradjon és megszentelje a hívőket. Testvéreim mi emberek sem azért születünk erre a világra, mert mi elhatározzuk, hogy most igen is én meg akarok születni és akkor az úgy is lesz. Sőt még a szüleink akarata sem elegendő ahhoz, hogy az életünk valóra váljon, de még csak, ha ezek az akaratok összecsengenek még akkor sem az ember válik belőlünk, amit a szüleink akarnak, hanem amelyre a Szentlélek által, vagy anélkül mi magunk eltudunk jutni. Jézus Krisztus és a Szentlélek küldetése tehát ily módon szorosan összekapcsolódik, de nemcsak egymással, hanem velünk emberekkel is, a mi puszta létezésünkkel is. Jézus Krisztus az igazságot hirdeti nekünk, a Szentlélek pedig annak teljes
megértésében segít minket. Az igazság megismerésekor az a szándék vezet bennünket, hogy eljussunk a Jézus Krisztusban való hitre, aki maga az Igazság. A teljes igazság megismerése és a hit átalakítja életünket. Többé már nem élhetünk a bűnben, hanem Jézus Krisztus igazságából merítve az igazság tetteit kell cselekednünk életünk hátralévő részében. Erre a szintre kell eljutnunk, hogy befogadhassuk Jézus Krisztus mondanivalóját, és eléggé erősek lehessünk annak megértéséhez és életünkben való alkalmazásához.


Imádkozzunk:

Istenünk, a mennyei lakomában megerősödve, kérve kérünk, hogy szent Jusztinusz vértanú intelmeit követve ajándékaidért hálásak legyünk mindenkor. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése