Húsvét hatodik vasárnapja

Húsvét hatodik vasárnapja

Konstantinápolyi Boldog András vértanú emléknapja

A tömegkommunikáció világnapja

Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja,

Hirdessétek mindenütt a földön:

Megváltotta az Úr az ő népét,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Non relinquam vos orphanos : veniam ad vos.”

(János 14, 18.)

„Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok.” Mondja biztatásul a mi Urunk, Jézus Krisztus az utolsó vacsorán tanítványainak, hogy felkészítse őket arra az időre, amely hamarosan elérkezik, és ő többé fizikailag nem lesz már úgy köztük, mint eddig. Ez a biztatás akkor azon az estén a tizenegy apostolnak hangzik el, így János evangélista is fültanúja volt ezeknek a szavaknak. Mi kétezer évvel később élő keresztény katolikus hívek nem lehettünk ugyan ott abban a jeruzsálemi teremben, de a szavak, amelyeket a názáreti Mester elmondott követőinek épp úgy szóltak nekünk is, mint nekik, hiszen fizikailag velünk sem lehetett kapcsolatban Jézus Krisztus. Mégis pontosan tudta, hogy lesznek követői, lesznek tanítványai ezer évekkel később is, akiknek épp úgy szükségük lesz ezekre a megerősítő szavakra, mint az akkor ott meglepetten, csodálkozva, sőt értetlenkedve ülő apostolainak. Az egyházi liturgiában igen mozgalmas napok és hetek következnek. Szebbnél-szebb ünnepek fogják előkészíteni a pünkösd, közelgő ünnepét, hogy a Szentlélek lángnyelvei újfent lelkünkbe találjanak lakóhelyet. Gondoljunk csak arra Testvéreim, hogy mai is mennyi mindent ünneplünk, mennyi mindenről kell megemlékeznünk. A polgári világban a gyermekek napján ünneplik szerte az egész világon, azokét a gyermekekét, akiket engedtek szüleik, orvosaik megszületni. Nem ünneplik azonban azokat, akiket megszületni sem engedtek, mi azonban a mai napon gondoljunk azokra a gyermekekre is, akiket az abortusz szelleme gyilkolt meg. A hősök napját is ünnepli a polgári világ, azokét a hősökét, akik életüket áldozták eszmékért, ideológiákért, kormányokért, esztelen, önimádó emberekért, akik magukat Isten helyébe képzelték. Hősként haltak meg kivétel nélkül mind csúfnál csúfabb háborúkban, amelyek mindig mások érdekeit, gonoszságait szolgálták. Mi azonban keresztény katolikus hívek ünnepeljük ma a közösségi kommunikáció világnapját is. Tudom, hogy így ez első hangzásra egyáltalán nem hangzik egyházias ünnepnek, de mégis igen fontos szerepet, helyet tölt be, vagy fog betölteni evangelizációs küldetésünkben. Tulajdonképpen, amikor ezt olvassuk, éppen ez a tömegkommunikációs evangelizáció valósul meg az internet segítségével. Nem könnyű, de úgy is mondhatnánk, hogy nagyon nehéz azt a konzervatívnak tartott Egyházat erre az útra terelni, amely néhány éve még nem is hallott ezekről az eszközökről, ezekről a lehetőségekről. A felgyorsult világban megváltoztak a tér és idő vonatkozásai, tagadhatnánk ezt, és görcsösen kapaszkodhatnánk a régi módszerekhez, de újra kell gondolnunk küldetésünket a mai világ fényében, különben az úgy robog el mellettünk, mint egy szuper expressz, és mire feleszmélnénk, már olyan őskövületek lennénk, mint a dinoszauruszok és csak kutatók beszélnének rólunk, hogy ilyenek is léteztek egykoron. Jó magam immár közel húsz éve használom a számítógépet és az internetet. A mai egyházi papság kilencven százaléka, koránál fogva teljesen idegenül áll a dologhoz, és mereven elutasítja használatát. Ezen változtatni kell, mert az emberek igénylik ezt a változást, és ha az emberek közelébe és mindennapjaiban ott akarunk maradni használnunk kell ezeket az eszközöket, különben templomaink üresen maradnak, kápolnáinkra lakatok kerülnek. A mai napra ezzel kapcsolatban XVI. Benedek pápa levelet írt a papsághoz és a hívekhez. Most idéznék ebből: „Szeretném arra hívni a keresztényeket, hogy bizalommal, tudatos és felelősségteljes kreativitással csatlakozzanak ahhoz a kapcsolati hálóhoz, amelyet a digitális kor lehetővé tett. Nem egyszerűen az ottani jelenlét iránti vágy kielégítéséért, hanem mert ez a háló szerves része az emberi életnek. A világháló hozzájárul az intellektuális és spirituális tudat új és összetettebb formáinak kifejlődéséhez és meggyőződéseink egymással való megosztásához. E téren is arra vagyunk hivatva, hogy hirdessük hitünket, hogy Krisztus Isten, az ember és a történelem Üdvözítője, az, akiben minden dolog eljut a beteljesülésére (vö. Ef 1,10). Az evangélium hirdetése a kommunikáció tiszteletteljes és diszkrét módját kívánja meg, amely ösztönzi a szívet és megmozgatja a tudatot. Ez a forma a feltámadt Jézus stílusára emlékeztet, amikor útitársul szegődött az emmauszi tanítványok mellé (vö. Lk 24, 13-35): közelsége által fokozatosan elvezette őket a titok megértésére, párbeszédet folytatott velük, tapintatosan megláttatta, ami a szívükben volt. Végső megközelítésül, az igazság – maga Krisztus – a teljes és valódi válasz az embernek a kapcsolat, a közösség és az értelem utáni vágyára. Ezeket a vágyakat tükrözi a közösségi hálókban való nagyarányú részvétel is. A hívők azzal, hogy tanúságot tesznek legmélyebb meggyőződéseikről, nagyban elősegítik, hogy a világháló ne váljon olyan eszközzé, amely kategóriákká alacsonyítja az embereket, érzelmileg manipulálni próbálja őket, vagy amely lehetővé teszi, hogy akinek hatalma van, kisajátítsa mások véleményét. Éppen ellenkezőleg, a keresztények bátorítanak mindenkit, hogy elevenen tartsák az ember örök kérdéseit, amelyek tanúsítják a természetfeletti iránti vágyát és a hiteles, méltó módon élhető életformák iránti vágyakozását. Éppen ez a sajátosan emberi, lelki törekvés az, amely az igazság és közösség iránti szomjunk mögött áll, és amely arra ösztönöz, hogy feddhetetlenül és becsületesen kommunikáljunk.” Eddig tartott az idézet, és ha megengeditek, most elmondom, hogy az én életemben mit jelent a digitális, virtuális kommunikáció. Az internet segítségével keresztény katolikus újságokat olvashatok anélkül, hogy meg kellene őket vásárolnom, hogy azért fákat vágjanak ki. Több internetes katolikus rádió adását hallgathatom élőben és felvételről is, ha éppen nekem nem alkalmas, azaz időpont. Minden szentmisét hallgathatók Budapestről, vagy az Egri Bazilikából, de rózsafüzért is imádkozhatom élőben az ország különböző pontjain imádkozó közösségekkel. Hitvallásokat hallgathatók és homíliákat. Örömmel tapasztalom, hogy az egyházközségek egyre nagyobb számban vannak jelen a hálón, ahol megismerhetem hétköznapjaikat és ünnepeiket is. Arról már nem is ejtenék szót, hogy a zsolozsmát is minden nap, minden imaórában, közösségben mondhatom a távolban imádkozókkal. Természetesen mindez nem helyettesíti a valódi részvételt az egyházközség életében, de erőt, tapasztalatot, gyakorlatot ad arra nézve, hogyan adjam tovább saját közösségemben ezeket az ismereteket. Azokban az időkben, amikor az egyszerű emberek korlátai némiképpen beszűkültek az internet kitörést ad ezek közül és nem érezzük úgy, hogy a világ magunkra hagyott bennünket, és anyagi javaik szűkössége miatt kikerültünk a világ vérkeringéséből. Mindenképpen úgy vélem ezen ismeretek alapján, hogy virtuális evangelizáció új lehetőségeket nyit meg, amelyekkel élnünk kell nem megfeledkezve arról, hogy a valódi világ mégis odakint van. Mégis Testvéreim úgy érzem, hogy aki ebben a virtuális világban képes eligazodni, az a hívő keresztény katolikus ember jobban meglátja és megérti Jézus Krisztus minden tanítását, mert ő is egyfajta virtuális világról hirdeti tanait. A mennyország és az odavezető út éppen ilyen virtuális, láthatatlan mégis létező dolog. Buzdítani tudok minden Testvéreimet kortól és nemtől függetlenül, hogy ne féljen bekapcsolódni ebbe a világba, ha lehetősége van rá, mert egy új közösségbe találja magát. Egy olyan közösségben, amely leginkább egy láthatatlan hajóhoz hasonlítható. Szent Ambrus püspök gondolatai pedig éppen erről a hajóról szólnak:

„Törve Hajónk sose lesz, mert Fája: Keresztjin a Krisztus őrt áll! Végibe kormányoz Úr-Atya, Lélek elől! Húz hat-hat evezőt révpart fele Tőle föledzett püspök-apostoli kar; és ama látnoki más ősi tizenkettő, meg a Négy Vén, s Négy Örök-ifjú [négy nagy próféta, négy evangélium]. Száll a világ-végig, nem merül, nem töretik... Zászlaja Krisztus: a Hír, az Irány, az Igazság. S Lelke vitorlát hajt! Óh örökégi Hajónk!”

Krisztusban Szeretett Testvéreim! Jézus Krisztus mindig megtartotta minden ígéretét. Ezt a mait is megtartja: „Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok.” Várjuk hát eljövetelét az ő lelkületével, az ő szeretetével! Várjuk a jövő vasárnapi elsőáldozást is, amely során hat új fiatal végzi el első gyónását, járul először életében a Szentáldozáshoz, hogy magába fogadhassa a mi Urunk, Jézus Krisztus testét. Megígérte és el is jön számukra a következő vasárnapon. Mondjunk tehát minden szentségben igent az Istennek, mondjunk igent a Szentléleknek, akinek eljövetelét hamarosan ismét megünnepli az Egyházunk. Ha azt találnánk, hogy eddig nem működtünk kellőképpen együtt a Szentlélekkel mi, akik már meg vagyunk bérmálva, akkor nem kell újra bérmálkozni, de kell, hogy felszítsuk magunkban a bérmálás kegyelmét. Ezzel a lelkülettel készüljünk a pünkösd ünnepére. És készüljünk egyházközségünk elkövetkezendő ünnepére is, az elsőáldozásra, mikor néhány kis testvérünk először találkozik majd a szentségi Jézussal. Imádkozzunk értük, hogy az elsőáldozás számukra egy kezdet legyen: a szentségi Jézussal való találkozások sora, akivel a Szentlélek által mindig találkozhatnak lélekben.

Imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten, te Krisztus feltámadásában újjáteremtesz minket az örök életre. Növeld bennünk a húsvéti szentség kegyelmét, és az üdvösség kenyerének erejét áraszd szívünkbe. Krisztus a mi Urunk által.

Ámen!