Szent Péter és Pál Bazilika felszentelése

Évközi 33. hét csütörtökje



A Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelésének ünnepe



Fejedelmekké tetted őket az egész földön,
ezért minden nemzedék megemlékezik rólad,
és dicsérnek téged a népek mindörökkön-örökké.



Testvéreim! A mai napon az Egyházunk sarokköveinek felszentelését ünnepeljük. A keresztény Egyház három száz éven keresztül a földalatti katakombákban, eldugottabbnál eldugottabb helyeken titokban végezték a szentmisét. Nagy Konstantin császár, amikor véget vetett a keresztények üldözésének, és legitimizálta működésüket, akkor az ellenük elkövetett sok gonosztett elismeréséül, a két főapostol Szent Péter és Szent Pál sírja fölé egy-egy bazilikát építtetett. Természetesen ma már nem azok az épületek állnak, hiszen az évszázadok folyamán mindkét bazilikát kikezdte az idővasfoga. A mai Szent Péter bazilikát Michelangelo és Bramante építette és 1626. november 18.-án VIII. Orbán pápa szentelte fel. A Vatikánváros falain kívül található Szent Pál bazilika 1823-ig állt, de akkor leégett. A világ keresztényeinek adományaiból épült fel és 1854. december 10.-én IX. Piusz pápa szentelte fel. A mai köznap evangéliuma kiválóan idő illik erre az ünnepre. Igaz Jézus Krisztus az ő életében még mindezt csak Jeruzsálemre az ottani templomra vonatkoztathatta, de valószínűleg pontosan látta nemcsak annak a sorsát, hanem minden fontos később épült templomnak is a jövőjét. Micsoda titok hordozója, mekkora ígéretek letéteményese Jeruzsálem, vagy ma Róma? A hétszázhatvan méterrel a Földközi-tenger felett fekvő, közel három és fél ezer éves múltra visszatekintő település nevének jelentése: Isten békéjének városa. A történelem, a sors mégis számos - a nevének ellentmondó - megszállást, rombolást, kifosztást jegyzett fel. Nem különben hasonló módon Rómával is. Az evangélium a jézusi prófécia szavaiba rejtve a Krisztus után 70-ben lezajlott eseményekre utal. Titusz császár csapatai a zsidó felkelést leverték, a várost bevették és a templomot felégették. A város ugyan a messiási várakozás ígéretében élt, mégis elvetette a Jézus Krisztus által hozott örömhírt. A büntetés nem maradhatott el. Vajon a párhuzam tovább vonható-e Jeruzsálem és Róma között? Vajon ma a keresztény világ nem-e egy új Megváltásban reménykedik. A Katolikus Egyház több ezer éves falai ma is repedezek. Vajon a ma élő egyházi vezetőknek van e szemük meglátni, hogy változásra van szükség, hogy meg kell újulni, mert lassan hová tovább nem lesz mit megőrizni. A templomok elnéptelenednek, a hívek elszélednek, a harangok elnémulnak. Mai feladatunk az, hogy felismerjük a jézusi "látogatás idejét", akkor és most! Álljunk készen arra, hogy befogadjuk a változást, amit akkor hozott, és amit ma kellene hoznia Egyházunk életében! Jézus Krisztus akkor a város falai előtt, ahonnan jól láthatta az impozáns templomot sírva fakadt! Azt hiszem, hogy követhetnénk ebben is példáját ma és mi is sírva fakadhatnánk falvaink és templomaink előtt, amikor azok ürességet, elhagyottságát, mellőzöttségét látjuk! Imádkozzunk ezért:


Urunk, Istenünk, mennyei kenyérrel tápláltad népedet. Add, hogy örvendezzünk Szent Péter és Szent Pál apostoloknak, akiknek oltalma alá helyezted Egyházad kormányzását. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!