Nagy Szent Albert püspök ünnepe

Évközi 33. hét hétfője



Nagy Szent Albert egyháztanító püspök



Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.


Testvéreim! A mai nap liturgikus színe a fehér, amely jelzi számunkra, hogy ma ezen a köznapon egy olyan szentről emlékezünk meg, akinek vérével kellett beírnia magát az Egyház történelmének lapjaira, hanem tudásával és bölcsességével, melyekkel képes volt nemcsak környezetét, nemcsak az Egyházat, hanem büszkén mondhatjuk, hogy az egész emberiséget a helyes útra terelni. Amikor azonban Nagy Szent Albertről beszélünk nemcsak önmagáról kell megemlékeznünk, hanem kiváló tanítványa miatt is méltán adózott a történelem a "nagy" elismeréssel a tudósnak, az egyházférfinak és a szentnek. Nagy Szent Albertet, a mai nap ünnepelt szentjét kortársai egyetemes tudósnak, "doctor universalis"-nak nevezték. Húsz éven át készítette kora tudományos ismereteinek összefoglalását. Elméleti kutatásokat folytatott a Föld, a tengerek, a hegyek létrejöttéről. Mindezeket megfigyeléseken alapuló kísérletezéssel kapcsolta össze. Az alázatos szerzetes hozta közel az Egyház számára Arisztotelész műveit. Legkiválóbb tanítványa - Aquinói Szent Tamás - máig is maradandó módon használta fel az ókori bölcs kutatása során nyert filozófiai eredményeit. A pápa kívánságára püspökséget is vállalt. Két évvel halála előtt fellépő betegsége következtében minden ismerete, tudása odaveszett. Csak a születése kori gyermeki egyszerűségű hite maradt meg, tisztán, fehéren, mint a mai nap liturgikus színe. Ezzel tért meg Atyjához az örök Bölcsességhez és a kiapadhatatlan tudáshoz.
A mai köznap evangéliumában lejátszódó események az ő életében éppen fordítva zajlottak le. A világ volt a vak, és ő a látó. Mert a Mindenható Atya Isten neki adta meg azt a látást és azt a szemléletet, amellyel a tudományt úgy is lehetett használni, hogy azt Isten szemüvegén keresztül láttathassa az emberiséggel. Olyan példát mutatott a mai kor elméleti szakembereinek, tudósainak, amely szinte páratlan a történelem folyamán. Mindent elkövetett, hogy felnyissa a helyes látásra az emberek szemét, még ha ez nem is mindig járt sikerrel. De mindenképpen példát mutatott arra, hogy nem a fizikai látás a helyes látás, hanem sokkal inkább a lelki látás az, amelyet ha sikerül elnyernünk, akkor valóban úgy látjuk a világot, mint Isten, mint Egyszülött Fia, Jézus Krisztus és a szentek társasága a mennyben. Kérjük mi is Szent Albertet, hogy közreműködésével ezt a látást mi is megkaphassuk:


Istenünk, te Krisztussal, az élő kenyérrel tápláltál minket. Kérünk: Krisztus legyen tanítómesterünk is, hogy Nagy Szent Albert püspök ünnepén igazságodat mindjobban megismerjük és szeretettben tettekre váltsuk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!