2010. november 5. péntek

Árpádházi Szent Imre herceg ünnepe


Virul az igaz, akár a pálma,
s úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában van elültetve,
Istenének csarnokában bont virágot.


Ma különleges és nagyszerű ünnepet ülünk méltatlanul csendesen. Nekünk magyaroknak kevés olyan szent lehet fontos, dicsőséges és követendő, mint a ma ünnepelt Árpádházi Imre herceg. Még szerencse, hogy első péntek is van és így sokkal könnyebben húzhatunk párhuzamot, Megváltónkkal, Jézus Krisztussal. Emberi szemmel és mércével is szent családban született Imre herceg, ahogy példaképe Jézus Krisztus. Nem élhetett öregkort, ahogy az sem. Megváltónkat a felbőszült zsidó tömeg adta halálra, addig Imre herceget, egy felbőszült vadkan sebezte halálra. Mindketten az Atyaisten jóvoltából egyenesen az Ő trónusához jutottak, fiatalon, de teljes életet élve, hogy példái legyenek az utókornak. Jézus Krisztus az egész emberiségnek, Imre herceg az egész magyarságnak. A magyarságon túl, úgy gondolom, hogy az egész világ fiatalságának is méltó védőszentje lett, ezer évvel később is felidézve Urunknak, Istenünknek sorsát. Nincs megfelelő szó arra a tragédiára, amikor apa temeti el a fiát, ahogy arra sem találhatunk megfelelő kifejezést, amikor egy ébredő nagy nemzet első királyának, első sarját, méltó utódát veszti el. Vajon hol lenne ma a magyarság, ha Imre herceg örökli a trónt és hajlott korban tér meg Teremtőjéhez? Senki sem tudja a választ, talán nem is érdemes rajta elgondolkodni. Egy azonban biztos Prohászka Ottokár püspökünk szavai ma is nagyon aktuálisak: "Kedves magyar ifjúság, tőletek is azt várjuk, hogy váltsátok életté az eszmét, teremtsétek meg a hitből élő tiszta, ifjú magyarságot. Hogy mi lesz még 900 év múlva Magyarországból, nem tudom, de azt az egyet tudom, hogy akinek eszménye 900 év óta ragyog felénk és nem hamvad el, annak elvei el nem évülnek, forrásai ki nem apadnak, útja királyi út lesz, amely a megdicsőüléshez vezet mindenkor. Magyar ifjúság, lépj rá erre az útra! Isten akarja, Szent Imre kéri, mi meg váltsuk tetté, és teremtsük meg az erőteljes, technikában, erkölcsben egyaránt győzedelmes magyarságot! Isten minket úgy segéljen!" Ma már az a kérdés, hogy hol a magyar ifjúság? És ha nincs igazán, nemzeti magyar ifjúság, milyen lesz a jövő felnőtt magyarja? Testvéreim! Családapák és családanyák! De tovább megyek! Nagyapák és Nagyanyák! Kezünkben van a jövő magyarsága! Ahogy mi ma, holnap és holnapután útnak indítjuk gyermekeinket, olyan lesz a jövő Magyarországa! Katolikus Egyházunkat, Egyházmegyénket kívülről, és belülről egyaránt támadják, ezer sebből vérzik, legyengült, sorainkat szétzilálták, kétezer éves erkölcsi gyökereinket marcangolják a liberalizmus, a szabadelvűség kínpadján. Templomaink kiürülnek, imádságaink, szebbnél szebb katolikus énekeink kihalnak! Az utolsó lehetőség, az utolsó óra, utolsó percében vagyunk. Ne papjainkra, ne szerzeteseinkre várjunk, mert ők meg ránk várnak, és a nagy várakozásban semmi sem történik csak az idő és a lehetőség múlik el! Fogjuk meg családjaink kezét, ha kell erővel, apai, anyai szigorral, mert a gyermek olyan, mint a nádszál, arra hajlik, amerre a szél fúj! Ők még nem látják, ők még nem láthatják, amit mi igen, ezért kell nekünk a helyes útra vezérelnünk őket! Ezen a helyes úton mi felnőttek kövessük a Szent Családok példáját, hogy gyermekeink követhessék Jézus Krisztust, és Árpádházi Szent Imre herceget!


Istenünk, védd meg népedet minden bajtól, hogy Szent Imre közbenjárásával el tudjuk kerülni a jelen élet veszélyeit, és a jövendő örök dicsőséget megérdemeljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!