Hogyan marad meg az Isten szeretete abban,
aki - bár bőven van neki a világ javaiból - mégis,
amikor látja, hogy testvére szükséget szenved,
elzárja előle a szívét?
Ments meg, Uram! - mondja kétségbeesve és Jézus Krisztus segítségére várva Szent Péter apostol. De vajon azóta mi egyszerű emberek, hányszor, de hányszor kiáltottunk fel hozzá hasonlóan a történelem folyamán, annak vérzivataros éveiben? Hányszor hangzott fel még a hitetlenek ajkán is, amikor életünk, vagy szeretteink élete váratlanul nehézségek elé került, amelyet ember nem tudott önerejéből elhárítani? Bizony megszámolhatatlanul csendült fel ez a kiáltás. És Szent Péter apostol példájára mi is hányszor voltunk kénytelenek beismerni kicsiny hitűségünket, beismerni vakmerőségünket, de mindig tudtuk, hogy kihez fordulhatunk ilyen helyzetben segítségért, ki az, aki megmentheti elvesztetnek hit életünket, ott és olyankor, amikor már más nem segíthet. Ha Jézus Krisztus személyes bátorítása ellenére is néha gyengül a hitünk, vagy elfogy az erőnk, akkor is lássuk be, ismerjük be hibáinkat, és ha leszegett fejjel is de bizalommal forduljunk Jézus Krisztushoz. Egyedül ő képes megmenteni minket bűneinktől. Ne késlekedjünk hozzá fordulni bajainkban, ne kételkedjünk egy pillanatra sem szabadító erejében, hanem időben kérjük segítségét, mielőtt összecsapnának fejünk fölött a reménytelenség és a hitetlenség hullámai és alámerülnénk a pokol bugyraiba.
Istenünk, erőt nyertünk abból az egy közös kenyérből, amellyel az emberiség családját szüntelenül táplálod. Kérünk, hogy az egység szentségében részesedve önzetlen és hatékony szeretetet meríthessünk a fejlődésben lévő népek megsegítésére, és így a szeretet szellemében váltsuk valóra az igazságosság művét. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése