Augusztus 2. hétfő

Gondot viselek juhaimra, mondja az Úr,
és pásztort támasztok közöttük, hogy legeltesse őket:
én, az Úr leszek Istenük.


Ti adjatok enni az embereknek enni! - szól a mai evangéliumban Jézus Krisztus parancsa az apostolokhoz és rajtuk keresztül a ma élő emberekhez is, hozzánk. Ha Jézus Krisztust is meghívjuk asztalunkhoz, hogy velünk legyen, ha ő megjelenik és valóságosan jelenvalóvá válik szent lakománkon, akkor ténylegesen feltárul számunkra az étkezés valódi lényege. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Az étkezések közösséget teremtenek az emberek között, akik megosztják, meg tudják osztani egymás között asztalukat, akik megtudják osztani egymással kenyerüket, azok kegyelmi közösséget hoznak létre Isten és az ember között. És itt ne csak az Úrvacsorára, a Szentáldozásra gondoljunk, hanem arra is, amikor odahaza a családunkkal együtt asztalhoz ülünk, egymásnak nyújtjuk az ételt az asztal fölött, hanem arra is amikor barátainkkal, munkatársainkkal ülünk egy közös asztalhoz, egy közös ebédhez, ilyenkor is mindig egy új lelki közösség alakul ki. Ilyenkor Isten mindig köztünk van, mert ahol ketten összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok velük. Szeretnénk-e Istennel és az emberekkel ilyen közösségre lépni? Helyet biztosítunk-e a segítségre szoruloknak az asztalunknál, akikben Jézus jelen van? Ha valakivel egy asztalhoz tudunk ülni azzal már Isten szándéka szerinti közösséget hozzuk létre.


A szent áldozatban megújulva alázatos szívvel kérünk, Istenünk, hogy Vercelli Szent Özséb püspök példájára valljuk, amit ő hitt, és váltsuk tettekre, amit tanított. Krisztus, a m Urunk által.
Ámen!