Augusztus 1. vasárnap

Istenem, jöjj segítségemre, Uram, siess, segíts meg engem!
Segítőm és megmentőm te vagy, én Istenem, ne késlekedj!


Jézus Krisztus a mai evangéliumban is élő módon tanít minket az élet értékéről és a valódi gazdagságról.

Az olvasmányban a prédikátor laza egyszerűséggel elmondja a földi életről a véleményét: vanitatum vanitas - "minden csak hiábavalóság" Ezt sugallja: egész életedben güriztél, kuporgattál, sanyargattad testedet-lelkedet, azt sem tudtad kinek, vagy minek, miközben mint valami gyorsvonat az életed elszáguldott melletted.

Mi a megoldás? Hol, miben van elrejtve az életem? Hol találom meg a mélyből felkínálkozó énem? A kolosszei levél az állítja a mai szentleckénkben, hogy életetek Istenben van elrejtve. Nem a napi gondokban, nem a megélhetési, felszínen maradási harcban, nem a vagyon és a felhalmozott értékek biztonságában, még csak nem is a közéleti vezetők, politikusok ügyeskedéseiben, hanem Istenben. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a szeretettől motívált magatartás már itt a földön széppé, istenibbé teszi életünket. Ez emel az anyagiak bálványozása fölé, ez az életforma kerüli el a materializmus, és a liberalizmus által kínált hamis biztonságot. A jóléti, és itt már maga a szó is hamis képzeteket éleszt, társadalmak azt sugallják, hogy az határoz meg minket, amink van, amit birtokolni tudunk. A Time magazin július 22-i hirdetésében ez állt: "Az vagy, amit megeszel, megépítsz és megvásárolsz."

Jézus Krisztus leváltja ezt az egydimenziós emberképet. Az ember kicsinyes gondolkodásmódját isteni tágasságra szabadítja, indítja fel. Ez csak akkor lehetne igaz, ha az ember megszületése egy automata gépsor lelketlen terméke volna, mint például a robot. Rengeteg kísérletet tett az ember immár évszázadok óta arra, hogy embert teremtsen mindmáig sikertelenül. És, ha egyszer a testet sikerül is másolni, klónozni, a lelket alig ha tudja, majd ezekbe a testekbe bele lehelni. Jézus Krisztus, a Megváltó megérteti hallgatóival, hogy az ember élete nem a vagyontól függ, hanem a mindeneket teremtő és a mindeneket ajándékba adó Istentől. Valódi életünk bankszámláját Isten vezeti, és a végső rendelkezést ő hozza meg róla.

Ez Jézus Krisztus az egyénre vonatkozó üzenete. Van viszont társadalmi kihatása is. A példabeszédbeli parasztgazda csűröket épít, hogy minél többet birtokolhasson. A magát humánusnak hazudó vadkapitalista világ is felhalmoz, miközben az emberiség nagyobbik része nélkülöz és éhen hal. Naponta hatezer gyermek hal éhen, és még ennél is több felnőtt. Egy éhező afrikai édesanya meghallotta, hogy állítólag egy távolabb fekvő faluban helikopterrel élelmiszersegélyt hoznak. Három csontsovány gyermekével útnak indult. Indulás előtt, mint minden anya ő is mérlegelt. Mérlegelte a helyzetüket és az esélyeiket. Ha maradnak így is úgy is néhány nap múlva éhen halnak, ha szerencséjük van é időben odaérnek talán ketten a négyből életben maradhatnak. Alig tettek meg pár kilométert a tikkasztó melegben és a legkisebb gyermek, aki a leggyengébb volt összeesett és éhen halt. Elkaparta egy közeli fa tövében. Másik két gyermekével továbbindult, de két nap múltán a középső gyermeke sem bírta tovább az út fáradalmait és nehézségeit, meghalt, így azt is eltemették, ahogyan erejükből telet. Végül, ahogyan előzetesen is kalkulálta odaért abba a faluba egyetlen életben maradt gyermekével, de arra nem számíthatott, hogy túl sok hozzá hasonló éhező indult útnak, és így mire odaértek addigra minden élelem elfogyott. A történet azzal fejeződik be, hogy ott fekszik az anya a legnagyobb gyermekével a falu szélén már jártányi erejük sincsen, élnek még, de már nem sokáig. Legyek lepik be őket és a magasban dögevő madarak várják végső kimúlásukat.

A felhalmozó, amerikai társadalomnak a bibliai kapzsi ember példájára elveszik a nehezebb sorsúaktól a föld javait és azt bankjaikba és raktáráruházaikba gyűjtik. Az amerikai társadalom az ószövetségi zsidó társadalom példájára épült fel. Amerikát ma is a zsidók irányítják, és a zsidó nem ad, a zsidó kereskedő, a zsidó spekulál, a zsidó mindig nyerni, gazdagodni akar. Így mindenki vesztes lesz: akiktől elvesznek a földi életükben javakat, és azok is, akik felhalmoznak, mert a halálban úgyis mindent elveszítenek. Nagyon jó példa erre az ókor nagy urai a fáraók, akik hatalmas vagyonok felett uralkodtak, már haláluk előtt hatalmas piramisokat építettek, hogy vele együtt azt is odatemessék el, hogy a túlvilágon is legalább olyan gazdagok legyenek. Csakhogy több ezer évvel később ezeket a piramisok felnyitották és a kincsek mind itt maradtak és a megtalálok azt elrabolták a halott uralkodótól.

Még ma! Még ma éjjel! Hangzik fel Jézus Krisztus kemény figyelmeztetése. Még ma kérik el tőled lelkedet. Már nem te rendelkezel vele. Nem a tied, adnod kell, ha akarod, ha nem.

Két egymással ellentétes folyam tárul elénk. Egyik a földies emberé, aki a saját tárolójába gyűjti az élet vizét, aztán az megposhad. A másik, aki az élő vizet továbbfolyatja és így megtermékenyíti a földet, mely bőséges termést hoz. Így gazdagodik ez az ember a végtelen életbőségű Istenben, mert él a lelki élet eszközeivel, a gyónással, a szentáldozással, a szentmisével, a szentírásolvasással, lelket gazdagító beszélgetésekkel, és az emberségében szegényes világban a szeretet gazdagságával van jelen.

Keresztény orvosaink közösségében kaptam ezt az idézetet:

"Olyan az élet, ahogy éljük.
Úgy segít az Isten, ahogy kérjük.
Úgy győzünk, ahogy küzdünk.
Úgy halunk meg, ahogy éltünk."


Istenünk, mennyei eledellel tápláltad lelkünket. Oltalmazz minket állandó pártfogásoddal, hogy örök megváltásodra is méltók legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!