2010. július 1., csütörtök

Július 1. csütörtök



Megesküdött az Úr és nem vonja vissza:
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.


Testi bénaságban béna embert visznek Jézus Krisztus elé, hogy gyógyítsa meg, hogy ismét mozoghasson, közlekedhessen és ne szoruljon rá többé más emberek rokonok, barátok, vagy hozzátartózok segítségére. Az Úr ismeri az emberek valódi nyomorúságait, miközben egy még mélyebb bénaságból a lélek mozdulatlanságából akar mindnyájunkat kiemelni. Olyan gyötrelemből, amelynek gyakran mi magunk sem vagyunk őszintén tudatában: a bűn nyomorúságából. Minden csodás testi gyógyulást fölülmúl a bűnök bocsánata, melyre az ember önmagától nem képes. Egyedül csak Isten, a mi Mennyei Atyánk bocsáthatja meg bűneinket. Az Újszövetség rendjében Jézus Krisztus azt akarta, hogy egész földi életünk során keressük a kiengesztelődést, a lelki gyógyulás szentségét, és minél gyakrabban éljük vele. No ne azért kövessünk el bűnöket, hogy a lelki gyógyulás felülmúlhatatlan érzését újra és újra átélhessük, hanem azért, hogy ha már elbuktunk akkor is mindig feltudjunk állni és őszintén tudjunk Istenhez közeledni. Mert minden bajunknál, betegségből való gyógyulásunknál fontosabb az Isten ellen elkövetett bűnökből meggyógyulni: a megtérés, bűnbánat és bűnbocsánat által. A pap Jézus Krisztus nevében mondja: én feloldozlak téged bűneidtől.

Részesedtün, Istenünk, a szent áldozatban, melyet szent Fiad azért rendelt, hogy az ő emlékezetére mutassuk be. Add, hogy vele együtt mi is neked tet6sző áldozattá váljunk, Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése