Június 28. hétfő

Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.


Időként minden embert elfog a lelkesedés, ha valaminek úgy igazán ráérzünk az ízére. Képesek vagyunk ilyenkor nagyon nagy elhatározásokat tenni. Fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új, akár még járatlan utaknak is, csakhogy kipróbáljuk magunkat és teljesítő képességünk határait. Azután valami mégis visszahúz, visszaránt bennünket addigi életünk hétköznapiságába. Egy titokzatos és láthatatlan erő fékezi lendületünket. Továbbhaladásunkat megakadályozza valami, ami engesztelhetetlenül a földhöz köt, tapaszt bennünket. Nagyra törő törekvéseinket, végtelennek tűnő jószándékainkat olykor egészen apró, jelentéktelen dolgok semmisítik meg. Jézus Krisztus követéséhez nem elegendő a szándék, az elhatározás, vagy akár a szép szó. Egész életünket neki kell ajánlanunk, neki kell adnunk, mindenben azt a sorsot kell vállalnunk, amit Jézus Krisztus is vállalt földi élete során. Senki, egyetlen emberfia se ringassa magát abban, hogy Jézus Krisztus fényes, aranyozott palotában lakik. Nem lakott ott, itt a földön sem, és minden valószínűség szerint nem lakik ott fent a mennyben sem. A Krisztus követés áldozatvállalás és teljes ráhagyatkozás az Istenre! Ha én odaadom magamat, ő önmagát adja nekem és ennél nagyobb jutalom nem érhet bennünket, ennél nagyobb jutalmat nem szerezhetünk sem a mennyben, sem a földön.