Húsvét hetedik hét csütörtökje

Húsvét hetedik hét csütörtökje

Még mindig az utolsó vacsora termében időzünk, tovább hallgatjuk az Úr szavait az evangéliumban. Imájának befejező részéhez érkeztünk, amelyben Jézus azokért fohászkodik, akik tanítványainak a tanúságtételére a későbbi korokban hinni fognak benne. Az apostoli igehirdetés és az Egyház sok évszázados igehirdetésének köszönhetően a krisztusi tanítás napjainkban is elhangzik, hozzánk is eljut, bennünket is megszólít. Számunkra is ugyanazt közvetíti, mint azoknak, akik egykor, mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, személyesen hallhatták: ez az üdvösségre vezető tanítás, az örök életre vezető igazság. E tanítás elfogadása a mi számunkra sem könnyebb, mint Jézus kortársai számára, de nem is nehezebb. A krisztusi tanítás elfogadása a hit. Isten megmutatja önmagát nekünk, feltárja előttünk szeretetét és elmondja, hogy az örök életre vár minket. Mindezt úgy közli velünk, hogy minden kényszertől mentesen, tejesen szabadon és személyesen elfogadhassuk őt.
Egységért és szeretetért imádkozik Jézus valamennyi követője számára. Két olyan jellemzője ez a keresztényeknek, amelyek önmagukban is a tanúságtétel erejével szolgálnak a világ számára. Hűségesen őrizni és továbbadni az örök élet tanítását a következő nemzedékeknek: e küldetést akkor tudjuk teljesíteni, ha egységben vagyunk az Úrral és minden embertársunk felé közvetítjük ezt a szeretetet, amelyet egymással megélünk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

Útravaló – 2019. június 5.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

Az Egyház közösségét Jézus vére szerezte – figyelmeztet ma bennünket Szent Pál. Nem szimpátia, nem közös érdekek, érdeklődési kör köt össze bennünket, hanem Isten meghívó és értünk vérét ontó szeretete. Az Egyház akkor lesz igazán közösség, ha minden tagja Jézusra tekint, ha minden tagnak Jézus a vezetője. Az elöljáró is csak úgy lesz igazi elöljáró, ha Krisztus példáját követi. Mindenki ismeri az elterjedt mondást: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Ma, amikor mindenki csak kapni akar, gyűjtöget és elvár, akkor érdemes erre emlékezni, és nem csak anyagiakban, sokkal inkább lelkiekben. Adjunk jó szót, meghallgatást, boldog perceket egymásnak. Éljünk úgy, hogy jó legyen velünk lenni. Gazdagítsuk egymást kölcsönösen a szeretetben.

Ferenc pápa megható találkozása egy román nagymamával

Jászvásárban (Iași) történt a találkozás, miközben Ferenc pápa áthaladt a tömegen. A pillantásuk összeért, és a Szentatya később a beszédében felidézte az idős asszony reménnyel teli pillantását: „Kár, hogy nem volt bátorságom odamenni.”

Egy idős, mosolygós nagymama volt, aki a karjában tartotta néhány hónapos unokáját, hogy megmutassa a pápának, aki áthalad a tömegen. Ferenc pápa visszanézett rá, és meghatódott – ez lett romániai útjának az egyik legjellegzetesebb képe, amelyet a vatikáni fotós meg is örökített.

Jászvásárban Ferenc pápa fiatalokkal és családokkal találkozott, hozzájuk intézett beszédében felidézte a különleges pillanatot: „Nem szeretném kihagyni, hogy elmeséljem egy élményemet, ami a téren történt. Ott volt egy idős asszony, meglehetősen idős, nagymama. Karjában volt az unokája, két hónapos lehet, nem több. Amikor elhaladtam előtte, megmutatta. Mosolygott, cinkos mosollyal, mintha azt mondaná nekem: »Nézd, én most tudok álmodni!« Annyira meghatódtam abban a pillanatban, hogy nem volt bátorságom odamenni, és idehozni őt. A nagymamák álmodnak, amikor növekednek az unokáik, és az unokák bátrak, amikor a nagyszüleik jelentik számukra a gyökereket.”

A hazafelé tartó repülőgép fedélzetén az újságíróknak is megemlítette Ferenc pápa a jelenetet: „A hagyomány a gyökerek, melyek biztosítják, hogy a fa nőjön, virágozzon és termést hozzon. És megismétlem az argentin költő verséből azt a mondatot, amelyet nagyon szeretek idézni: »A virágpompa, melyben a fa tündököl, abból születik, amit alatta rejt a föld.« Örülök, mert Jászvásáron utaltam arra a nagymamára [a karján az újszülöttel]: »cinkos« mozdulat volt, és azok a szemek… Annyira meghatódtam abban a pillanatban, hogy nem reagáltam, és közben a pápamobil továbbment; végül is mondhattam volna annak a nagymamának, hogy jöjjön előre, hogy megmutassa azt a mozdulatot… És ezt mondtam az Úr Jézusnak: »Kár, hogy így történt, de te meg tudod oldani a helyzetet.« És a mi derék Francescónk [a hivatalos fényképész], amikor látta a kommunikációmat azzal a csillogó szemű asszonnyal, lefényképezte, és most nyilvánosan elérhető: ma délután láttam a Vatican Insideren [a La Stampa olasz napilap melléklete]. Ezek a gyökerek, és ez nőni fog. Nem lesz olyan, mint én, de én odaadom azt, ami az enyém. Fontos ez a találkozás [idősek és fiatalok között]. Aztán ott vannak az igék. Amikor a nagyszülők érzik, hogy vannak unokáik, akik továbbviszik a történelmet, elkezdenek álmodni – amikor a nagyszülők nem álmodnak, búskomorrá válnak –: de jó, van jövő! A fiatalok pedig, ezen felbátorodva, elkezdenek jövendölni és történelmet csinálni. Ez fontos.”

Húsvét hetedik hét szerdája

Húsvét hetedik hét szerdája

Továbbra is ott ülünk az utolsó vacsora termében és hallgatjuk Jézus imáját. Most apostolaiért és tanítványaiért imádkozik, hogy távozása után teljesíteni tudják küldetésüket. Jézus nem maradhat személyesen tovább a világban, nem hirdeti tovább az Isten országát, nem folytatja tovább az irgalmas Atya megismertetését, de műve, a megváltás műve, az emberek üdvözítésének műve nem szakad meg, hanem tovább folytatódik. Apostolai arra kapnak küldetést, hogy Mesterük munkáját, igehirdetését, szolgálatát folytassák, s ehhez meg is kapják erősítőnek a Szentlelket. Az apostolokra épült Egyház Krisztus akaratának megfelelően minden korban ezt a küldetést végzi, s ehhez meg is kapja a Szentlélek segítségét.
Csodálatos kérést fogalmaz meg Jézus: „Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” Az Úr szándéka világos számunkra: csak az tudja a küldetést teljesíteni, csak az tudja az igazsághoz hűen tanítani az embereket, csak az tudja hitelesen végezni az igehirdetés szolgálatát és csak az tud tanúságot tenni Krisztusról, aki szolgálatát az Úr nevében és vele teljes egységben végzi. A tanítványok Krisztussal való egységének és egymás közti szeretet-egységének a mintája az Atya és Fiú egysége.
Isten gyermekének érzem-e magam? Elfogadom-e a tőle kapott küldetést?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Útravaló – 2019. június 4.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

Szent Pál búcsúbeszédén olvasunk ma „a Szentlélek ellenállhatatlan indításáról”. Ez viszi Pált vissza Jeruzsálembe, bár tudja, hogy szenvedés vár majd ott rá. De nem tud másként tenni, mint hogy megy, és teljesíti az Atya akaratát. Így válik hasonlóvá isteni mesteréhez, Jézushoz: megdicsőül benne – ahogyan olvassuk majd a mai evangéliumban, és így látjuk is Jézus szavainak beteljesedését. Reményt adó szavak: Jézus könyörög értünk, akik a világban maradunk, akik hiszünk az ő szavának, akiket az Atya neki adott. Ez az odaajándékozottságunk lesz az, amiben a Lélek dolgozni kezd, ezért tud ellenállhatatlanul cselekedni bennünk. Kérjük a kegyelmet, hogy át tudjuk élni ajándék voltunkat és megérezni a Szentlélek indítását magunkban.