Évközi harmincharmadik hét szerdája

Évközi harmincharmadik hét szerdája

A mai evangéliumban Jézus példabeszédét olvassuk egy királyról, aki szolgáira különböző összegeket bíz, hogy távollétében kereskedjenek vele. Egyes szolgák engedelmeskednek a király kérésének, kereskedni kezdenek, s ezzel bizony kockázatot is vállalnak, de tevékenységük meghozza a várt eredményt. A kapott pénzt kamatostul tudják visszaszolgáltatni a visszaérkező királynak. De akad olyan szolga is, akit megbénít a király bizalma, nem mer kockázatot vállalni, nincs semmi ötlete, hogy tudná megsokszorozni a kapott pénzt, ezért jobbnak látja, ha elássa biztonságos helyre, hogy aztán vissza tudja adni urának. A helyesen eljáró szolgák jutalmat kapnak a királytól, de a lusta szolga büntetést érdemel a király ítélete szerint.
A példázatnak az a tanulsága, hogy nem maradhatunk tétlenek, hanem teljesítenünk kell azt a küldetést, feladatot, amivel megbíz bennünket Jézus. Természetesen nem anyagi javak kezelését bízza ránk, hanem azt kéri, hogy jó képességeinket arra használjuk fel, hogy másokat segítsünk. Végzetes lehet számunkra, ha a magunk feje után megyünk és megelégszünk kevéske eredménnyel. Igyekezzünk minél tökéletesebben teljesíteni azt a sajátos feladatot, amit Istentől kapunk! Felelősségteljesen használjuk lelki javainkat annak tudatában, hogy a számadást senki sem tudja elkerülni.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

A pápa áthelyezte az elvándorlók és menekültek világnapját

A jövő évtől szeptember utolsó vasárnapján ünnepli meg a világegyház az elvándorlók és menekültek világnapját. Greg Burke, a szentszéki sajtóközpont igazgatója november 20-án nyilatkozatot adott ki ezzel kapcsolatban.

„Számos püspöki konferencia kérésére a Szentatya áthelyezte az elvándorlók és menekültek világnapját szeptember utolsó vasárnapjára. Jövőre, a 105. alkalommal tehát már szeptember 29-én tartja az Egyház ezt az emléknapot. Ferenc pápa világnapi üzenetét majd néhány hónappal a dátumot megelőzően teszik közzé a szokásoknak megfelelően” – írta a szentszéki szóvivő.

A világnapot eddig januárban tartotta meg az Egyház, idén január 14-én.

Excerpta Constantiniana - a múlt újrahangolása Bizáncban - Interjú Németh András történésszel

A Vatikáni Könyvtár görög nyelvű kéziratai egyik kurátorának októberben jelent meg első kötete a Cambridge University könyvkiadónál.

Németh András, a Vatikáni Könyvtár egyik görög szkriptora, a görög nyelvű kéziratok kurátora az első magyar, aki ebben a pozícióban dolgozik a neves szentszéki intézményben és az első vatikáni alkalmazott, akinek a világ egyik legrangosabb tudományos könyvkiadója a Cambridge University Press adja ki könyvét. A történész 12 éven keresztül foglalkozott ezzel a témával, amelynek gyümölcse a most megjelent kötet.

Konstantin történeti kivonatgyűjteményének jelentősége

VII. Konstantin X. századi bizánci császár kezdeményezte a Excerpta Constantiniana összeállítását. Jelentőségéről a Vatikáni Könyvtár görög szkriptora így vélekedett:

"A X. század közepén az információbőség találkozott a múlt megismerésének igényével és a császár kezdeményezésére összegyűjtötték a múlt görög nyelvű történeti forrásait és ezeket tartalmi szempontból újrarendszerezték, úgymond újrahangolták a múltat. Ennek a gyűjteménynek az egyik érdekessége, hogy – nagyon leegyszerűsítve – a két keresztény történelem-szemlélet közül a ritkábbat és a szokatlanabbat választotta. A gyakoribb módszer az, hogy a keresztény történetírók már a késő ókortól kezdve a történelmet az események folyamatában, időrendjében próbálták bemutatni a világ teremtésétől a végítélet felé haladva. VII. Konstantin műve azonban a körkörös, ciklikus szemléletet vette alapul és az események ismétlődésére helyezte a hangsúlyt, ahogy az ó- és az újszövetség eseményeiről is a liturgia megemlékezik évről évre ismétlődve, az eseményeket új összefüggésbe helyezve."

Teljesen új megközelítésből vizsgálja a gyűjteményt

Németh András az első, aki egy teljesen új megközelítésből elemzi ezt a történeti forrásanyagot: a szövegtöredékek összessége helyett kiszélesíti az értelmezési panorámát és elhelyezi a X. századi bizánci kultúra összefüggésében, amelytől véleménye szerint függött és amelyre hatott a gyűjtemény.

A magyar történész könyvének újdonságát a korábbi kutatásokhoz képest egy párhuzammal érzékeltette: „Képzeljük el, hogy a gyűjteménybe felvett történetírók megfelelnek egy-egy puzzle doboznak, amelyekből kirakunk egy fantasztikus, összetett, izgalmas új képet. Ez pedig megfelel annak, ami maga a történeti kivonatgyűjtemény volt, amit tematikus alapon rendszereztek újra. Ha a párhuzamot folytatjuk, akkor az egyes mozaikkockákat kétféleképpen lehet értelmezni: van értelmük az elveszett történetírók viszonylatában és az újonnan megalkotott kép viszonylatában is. Eddig a kutatás kizárólag az eredeti kontextusba próbálta visszahelyezni azokat, mert ezek a művek többnyire elvesztek. Én viszont arra törekedtem, hogy a bizánci nagy rendszerében, egészében akkor megalkotott kép viszonylatában vizsgáljam ezeket a mozaikszemeket és magát a megszerkesztés módját és a műalkotás mögötti történelemszemléletet vizsgáljam” – hangsúlyozta Németh András az interjúban.

A kötet segít értelmezni az adott korban született forrásokat

Arra vonatkozóan, hogy miért volt fontos, hogy az adott történelmi kontextusban értelmezze ezeket a szövegeket, amelyek valójában egy korábbi időszakból származnak, a Vatikáni Könyvtár görög szkriptora így válaszolt: „A mai korban is gyakran találkozunk azzal, hogy a múltat újrahangoljuk, újraértelmezzük. Továbbá korunkban szintén találkozunk a bőség zavarával, hogy rengeteg információ, adat áll rendelkezésünkre a múltból és ezekkel valamit kezdenünk kell. Az, hogy ezzel Bizáncban mit kezdtek, egyfajta tükröt jelent számunkra: mik azok a veszélyek, amelyek a múlt újraértelmezésével járnak, mik ennek az előnyei és a hátrányai. A bizánci módszerek segítségével magunkat is jobban meg tudjuk ismerni, illetve ez a kötet segít értelmezni mindazokat a forrásokat, amelyek ebben a korban keletkeztek. Sok olyan forrás keletkezett ebben a korban, ami meghatározó a mai történelem-szemléletünk számára. Nagyon sok ismeret, amit Bizáncról, Európa, Közép-Európa történelméről tudunk, ebben a kontextusban keletkezett, amiben ez a gyűjtemény. Ugyanazok alkották, mint akik ezt a történeti kivonatgyűjteményt. Az ő rutinmunkájuk is jelentkezik ezekben a művekben.”

A gyűjtemény magyar vonatkozásai

Németh András két példát emelt ki, amelyek a gyűjtemény magyar vonatkozásait tükrözik: „Az egyik, VII. Bíborban született Konstantinnak „A birodalom kormányzásáról” szóló műve, amely megőrizte a honfoglalás egyedüli forrását, mindazt, amit általános és középiskolában megtanulunk róla, a törzsek neveit, azt mind ebből a műből tudjuk. A másik aktualitása pedig talán az, hogy VII. Konstantinnak egy másik munkája, amit számára írtak, az ő udvari szertartásokról szóló könyvének egyetlen példánya a XV. század végén Mátyás király könyvtárában volt található és ekkor Budán kötötték be. Jelenleg ez a kötet szintén a Budai várban található a Corvina könyvtár budai műhelyéről megtekinthető kiállításon az Országos Szécsényi Könyvtárban.”

A múlt újrahangolása

Németh András könyvében bevezet egy új fogalmat: „a múlt újrahangolását”. Ennek lényegét a történész így magyarázta: „Ha újrahangolunk valamit, ahhoz két dolog szükséges. Visszatérve korábbi példámhoz, a puzzle kockákat a jelenünkhöz hangoljuk újra. Az a kép, amelyet Bizáncban megalkottak, a megalkotók jelene volt. A saját jelenjüket a múlt mozaikköveiből rakták össze. A másik párhuzam: az egyfajta „bizánci google”, egy keresőrendszer, ami lehetővé teszi, hogy ezekben a mozaikszemekben rejlő hasznos adatokat abban a korban könnyen meg lehessen találni. Ez a fajta keresési rendszer torzította a múlt képét és befolyásolta az eredményt a megalkotók szemszögéből. Ilyen módon számunkra aktuális üzenetet hordoz.”

Kombinált keresőrendszer ezer évvel ezelőttről

Az Excerpta Constantiniana-ban témák alá rendezték a görög történetírók szövegeit, nem az események kronológiai sorrendjét követték. „Az egyes témákon belül is történetírók szerint és az egyes kivonatokban a történeti főhős szerint csoportosították az eseményeket és ezeket a kulcsinformáció-részleteket kiemelték a műben. Ily módon egyfajta kombinált keresést tettek lehetővé az adatok megtalálása szempontjából már ezer évvel ezelőtt.”

A kor a bizánci kultúra egyik reneszánsza volt

VII. Konstantin Excerpta-jában a kor emberének gondolkodásmódját, történelemértelmezését próbálta formálni. Ebben miként értelmezhető a tudás és a politikai hatalom összefüggése? - kérdeztük a történészt. „VII. Konstantin saját palotájának rabja volt. Nem tudott ténylegesen uralkodni. Nagyon hosszú ideig egy társcsászár árnyékában tevékenykedett az udvarban. Ezt az idejét a történeti művekben való elmélyedésre használta fel egyebek mellett. Az utókor szemléletét próbálta befolyásolni. Ez a kor a bizánci kultúra egyik reneszánsza volt a művészet és az irodalom szempontjából egyaránt. A korra jellemző volt, hogy felfedezték a múlt művészeti és irodalmi oldalának az emberi arcát. Elővették azokat az ókori görög műveket és késő antik műalkotásokat, amelyek szembementek az ikonrombolás időszakának a képek elutasításával. Ez a fajta szemléletmód tükröződik a történeti kivonatokban is, hogy az egész rendszerezésnek az alapja a történelmi forrásoknak az emberi arca volt, nagyon finom árnyalatok szerinti megkülönböztetéssel. Ilyen módon az udvari olvasó, aki számára az egész kivonatgyűjtemény keletkezett, nagyon finom árnyalatok alapján tudta megközelíteni azokat a különféle aspektusait a történeti műveknek, amiket ez hordozott. Ez szembemegy minden korábbi hagyománnyal, mint pl. az időrendbeli rendszerezéssel illetve az aktuális történetírók által a mű elbeszélési rendszerébe bevitt logikai összefüggés-rendszerrel. Tehát ez a kor kiszakította a saját összefüggés-rendszeréből és a kronológiából az egyes részleteket és a bennük rejlő üzenetek emberi arca szerint rendszerezte újra. Lehetővé tette, hogy az olvasó ezekhez az emberi arculatokhoz, érzésekhez, üzenetekhez könnyen hozzáférhessen.”

Következő könyvterv

Első könyve után most Németh András egy régen elkezdett projektjéhez nyúl vissza következő kötetéhez: Mátyás király Corvina-könyvtárának görög állományát szeretné feldolgozni, amelyben VII. Konstantin ceremóniás könyve is megtalálható volt.

Évközi harmincharmadik hét keddje

Évközi harmincharmadik hét keddje

Kissé megdöbbentően hangzik Zakeus indítéka a mai evangéliumban: látni akarja Jézust és meg akarja őt ismerni. Megdöbbentő, mert lám, nem elég számára a gazdagság, a vagyon, a jól fizető vezető állás, ő többet szeretne. Vajon akik a földi gazdagságtól várnak mindent, mikor jutnak el annak felismerésére, hogy nem ettől függ boldogságuk? Zakeust kíváncsiság és benső vágy ösztönzi arra, hogy nem törődve az emberek gúnyolódásával, felmásszon egy fára, hogy megpillanthassa Jézust. Tanulhatunk ebből a mozzanatból: Zakeus felismeri, hogy mi lehet az akadálya annak, hogy vágya teljesüljön és képes még szokatlan cselekedetre is, csak hogy ez az akadály megszűnjön. Észrevesszük-e, felismerjük-e azokat az akadályokat, veszélyeket, amelyek eltávolítanak minket az Úrtól? Mit teszünk annak érdekében, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsuk az Úrral való találkozás útjából?
Zakeus Jézusra volt kíváncsi, Jézus pedig arra, aki felnőtt ember létére gyerekes módon fára mászott, nem törődve a körülötte lévők gúnyolódásával és megvetésével. Zakeus látni akarta Jézust, Jézus pedig meglátta benne azt az embert, aki kész megváltoztatni egész életét. Isten irgalma rátekintett erre a mások által megvetett és bűnösnek tartott emberre és új irányba állította életét. Ha megbánom bűneimet, Isten engem is elindít az üdvösség útján.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

A pápa fogadta a gyermekek jogaiért küzdő Nobel-békedíjas aktivistát

Ferenc pápa november 16-án, pénteken kihallgatáson fogadta a gyermekek jogaiért küzdő Kailás Szatjárti indiai aktivistát, akit 2014-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

A találkozó során a pápa támogatásáról biztosította az aktivista kezdeményezését, amellyel egy jogilag kötelező érvényű ENSZ-egyezmény létrehozását kívánja elérni a szexuális visszaélések és az online pornográfia megállítása érdekében.

A pápai audienciát követően Kailás Szatjárti nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Mindig nagy ösztönzést ad a Szentatyával való találkozás – mondta. Már többször volt alkalma találkozni a pápával, de ez alkalommal egy meghatározott tervvel érkezett: a segítségét akarta kérni egy ENSZ-egyezmény előmozdításához. A pápa a támogatásán túl ígéretet tett, hogy munkálkodni fog az ügy érdekében. A Szentatyának beszélt arról is, hogy globális fellépésre van szükség az online pornográfia, a szexuális visszaélések és a kiskorúakat sújtó emberkereskedelem ellen. Emellett létre kellene hozni egy nemzetközi segélyvonalat az áldozatok és a túlélők támogatására, valamint azoknak, akik a rászorulókat segítik ezen a téren, hogy legyen kihez fordulniuk. Ezt a telefonvonalat az Interpolnak és az ENSZ egyes ügynökségeinek kellene ellenőriznie. A Nobel-békedíjas indiai aktivista kiemelte, hogy Ferenc pápa a projekt mellett áll.