Ferenc pápa a ritka betegséggel küzdőkhöz: A pozitív szemlélet a szeretet csodája

A Szentatya április 30-án, hétfőn délben a Kelemen teremben fogadta a ritka betegségek ellen küzdő Una Vita Rara (Egy Ritka Élet) olasz közhasznú szervezet 62 tagját.

A találkozóra abból az alkalomból került sor, hogy aznap érkezett Rómába a Ritka Szavak Futama elnevezésű jótékonysági futás. Az Olaszországban közismert hosszútávfutó, Luca Sala felkarolta a ritka betegségben szenvedők ügyét, és figyelemfelhívás céljából tíz nap alatt tett meg 700 kilométernyi távolságot az örök városig az egyik ritka betegségben, az AHDS szindrómában szenvedő kisfiú, Davide falujából, a Brescia melletti Monticelli Brusatiból elindulva.

A Szentyával való találkozó kezdetén Davide édesapja elmesélte a pápának fia betegségének történetét és azt is, hogy római látogatásukat zarándokútnak tekinti.

Mindig örömmel találkozom azokkal a szervezetekkel, amelyek a ritka betegségek kutatásával és a betegek iránti szolidaritás megteremtésével foglalkoznak – fogalmazott a pápa. Valóban létező dolog a szenvedés fájdalma és sok a fáradozás is igényel egy ilyen beteg, ezért mindig csodálattal tekintek számos család akaratára, hogy együtt, közösen szembesüljenek mindezzel. A szentatya név szerint köszöntötte a szülőket: „Ti, Giorgio és Rosita, belülről éreztétek a késztetést, hogy tegyetek valami fiatokért, Davideért és a többi betegért, valamint családjaikért.”

Már az egyesület neve is sokatmondó: „Egy Ritka Élet”, mert pozitív módon fejezi ki Davide és vele együtt sok más hasonló beteg helyzetét – mutatott rá a pápa. – A betegség negatív oldalával tisztában vagyunk, mert az a mindennapi valóság. De ez a név azt jelzi, hogy ti látjátok a pozitívumot: azt, hogy minden ember élet egyedi és hogy az élet a ritka betegségek esetében is mindenekelőtt élet. Ez a pozitív szemlélet tipikus csodája a szeretetnek. A szeretet művel ilyet, képes meglátni a jót, még a legnehezebb esetben is, képes megőrizni a kicsi lángot a sötét éjszakában – emelte ki a pápa.

Ez a szeretet egy másik csodát is művel, mert segít másokat abban, hogy nyitottak maradjanak, hogy meg tudják osztani egymással örömeiket és gondjaikat, hogy tudjanak másokkal is szolidárisak lenni. Azt hiszem, hogy ebből a lelkületből született meg a 700 km-es futás, amit megköszönök az Istennek. Futás ez az életért és a reménységért. Szívből gratulálok mindazoknak, akik életre hívták ezt a Ritka Szavak Futama kezdeményezést – hangsúlyozta Ferenc pápa, végül pedig imádságáról biztosította a jelenlevőket, kérve egyúttal az ő imádságukat.

Ferenc pápa: Evezzünk be mások szükségleteinek nyílt tengerébe!

Április 29-én a Szentatya ismét elimádkozta a szokásos déli Mária-imádságot a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. Miután elmélkedett a napi evangéliumról, több aktuális témában is kérte a hívek imáját.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Isten szava ma, húsvét ötödik vasárnapján is azt mutatja meg nekünk, milyen úton és milyen feltételek mellett lehetünk a feltámadt Úr közössége. Múlt vasárnap a hívő és Jézus, a jó pásztor közötti kapcsolatra irányult figyelmünk. Ma az evangélium azt a pillanatot kínálja fel nekünk, amikor Jézus az igazi szőlőtőként mutatkozik be, minket pedig arra hív, hogy maradjunk vele egységben, mert így tudunk bőségest termést hozni (vö. Jn 15,1–8). A szőlő olyan növény, amely teljes egységet alkot a szőlővesszőkkel, és a szőlővesszők csak akkor teremnek, ha egységben vannak a szőlőtővel. Ez a kapcsolat a keresztény élet titka, és ezt János evangélista a „marad” igével fejezi ki, amelyet a mai szakasz hétszer is megismétel. „Maradjatok bennem”, mondja az Úr. Az Úrban kell maradnunk!

Azért kell az Úrhoz kapcsolódva maradnunk, hogy legyen bátorságunk kilépni önmagunkból, kényelmességeinkből, szűk és védett tereinkből, hogy beevezzünk mások szükségleteinek nyílt tengerébe és kiszélesítsük keresztény tanúságtételünk lehetőségeit a világban. Ez a bátorság az önmagunkból való kilépésre és a mások szükségleteibe való belebocsátkozásba a feltámadt Úrba vetett hitből, valamint abból a bizonyosságból születik, hogy az ő Lelke kíséri történelmünket. A Krisztussal való közösségből születő egyik legérettebb gyümölcs ugyanis a felebarát iránti elkötelezett szeretet: amikor önmagunkat megtagadva, a végső következményeket is vállalva szeretünk, ahogy Jézus szeretett minket. A hívő ember szeretetének dinamizmusa nem stratégiák eredménye, nem külső ösztönzésre, nem szociális vagy ideológiai megfontolásokból születik, hanem a Jézussal való találkozásból és a Jézusban maradásból. Számunkra ő az a szőlőtő, amelyből magunkba szívjuk az „életnedvet”, vagyis az „életet”, hogy a társadalomba az életnek és a törekvésnek egy másfajta módját vigyünk, olyat, amely az utolsókat helyezi első helyre.

Amikor olyan bensőséges kapcsolatban vagyunk az Úrral, mint amilyen szoros kapcsolatban van a szőlőtő a szőlővesszőkkel, akkor az új élet, az irgalmasság, az igazságosság és a béke gyümölcseit tudjuk teremni, melyek mind az Úr feltámadásából származnak. Ez az, amit a szentek tettek, azok, akik teljes mértékben megélték a keresztény életet és a szeretetről szóló tanúságtételt, mert az Úr szőlőtőjén igazi szőlővesszők voltak. Ahhoz pedig, hogy szentek legyünk, „nem kell püspöknek, papnak, szerzetesnek lennünk. […] Mi mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy szentek legyünk, mégpedig azáltal, hogy szeretetben élünk, és mindenkinek felkínáljuk tanúságtételünket mindennapi teendőink között, abban a közegben, ahol élünk” (Örüljetek és ujjongjatok apostoli buzdítás, 14). Mindnyájan meghívást kaptunk arra, hogy szentek legyünk. Szentnek kell lennünk azzal a gazdagsággal, amit a feltámadt Úrtól kapunk. Minden tevékenységünk – a munka és a pihenés, a családi és a társadalmi élet, a politikai, kulturális és gazdasági felelősségi körök gyakorlása –, tehát minden tevékenységünk, a kicsik és nagyok egyaránt, ha Jézussal való egységben, szeretettel és szolgálva éljük meg, alkalmat nyújt arra, hogy teljes mértékben megéljük a keresztséget és az evangéliumi szentséget.

Legyen segítségünkre Mária, a szentek királynéja és az ő isteni Fiával való tökéletes közösség mintaképe. Ő tanítsa meg nekünk, hogy Jézusban maradjunk, mint szőlővesszők a szőlőtőn, és sose szakadjunk el az ő szeretetétől. Ugyanis semmit sem tudunk tenni nélküle, mert a mi életünk az élő, az Egyházban és a világban jelen lévő Krisztus.

A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Tegnap Krakkóban boldoggá avatták Hanna Chrzanowska világi hívőt, aki életét a betegek gondozásának szentelte, akikben a szenvedő Jézus arcát látta. Adjunk hálát Istennek a betegek eme apostolának tanúságtételéért, és igyekezzünk követni példáját!

Imával kísérem a múlt pénteki Korea-közi csúcstalálkozó pozitív kimenetelét, és a két fél, a két vezető azon bátor vállalását, hogy őszinte párbeszédet folytatnak a nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félsziget érdekében. Imádkozom az Úrhoz, hogy a békében és testvériesebb barátságban megélt jövőhöz fűződő reményeikben ne csalódjanak, és hogy az együttműködés gyümölcsözően folytatódjon a szeretett koreai nép és az egész világ érdekében.

Múlt héten ismét csapás sújtotta a nigériai keresztény közösséget, hívőket öltek meg, köztük két papot: ajánljuk Isten irgalmába e testvéreinket, hogy segítse Urunk azokat a keményen megpróbált közösségeket, hogy újra megtalálják lelki nyugalmukat és békéjüket.

Szeretettel köszöntöm a ma itt lévő zarándokokat, akik tényleg olyan sokan vannak, hogy nem is tudok felsorolni minden csoportot! Mégis megemlítem azokat, akik Bragából (Portugáliából), Indiából és Pakisztánból jöttek; a paviai, cremai és vignalei híveket; a bérmálkozott vagy bérmálkozás előtt álló sok fiatalt; valamint a Cuneóból, Remedellóból, Arcoréból, Valle Olonából és Modicából jött tizenéveseket.

Külön is gondolok az Assisiből jött, püspökük által elkísért testvérületekre, a Szent Giuseppe Murialdo által alapított szerzeteskongregáció fiatal animátoraira, és az Olasz Püspöki Konferencia által a katekumenátusról szervezett országos konferencia résztvevőire.

Kedves Testvéreim! Holnapután, május elsején délután azzal kezdem el Mária hónapját, hogy elzarándokolok az Isteni Szeretet Szüzének szentélyébe [Santuario della Madonna del Divino Amore]. Elimádkozzuk a rózsafüzért, különösen is imádkozunk azért, hogy béke legyen Szíriában és az egész világon. Hívlak titeket, társuljatok hozzám lélekben, és az egész hónapban folytassuk a rózsafüzér-imádságot a békéért.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Legyetek oly kedvesek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Húsvét ötödik hetének keddje

Húsvét ötödik hetének keddje

Szent Józsefet, a munkást ünnepeljük a mai napon, aki a Szentírás beszámolója szerint ács volt, s ezzel a mesterséggel biztosította a Szent Család megélhetését. Mindennapi munkájával a gyermek Jézus és Mária iránti szeretetét fejezte ki. Az evangéliumok nagyon keveset árulnak el személyéről, csupán Jézus gyermekségtörténetében találkozunk vele. Álombeli látomásban kap magyarázatot arra, hogy eljegyzett felesége, Mária, miként várhat gyermeket, és utasításokat, hogy mit kell tennie. József engedelmesen fogadja ezeket az isteni üzeneteket, és mindent úgy tesz, ahogyan azt Isten kéri tőle. Szent József elsősorban abban lehet példakép számunkra, hogy életünk minden helyzetében fogadjuk el Isten szándékát, tegyük meg mindazt, amit Isten kér tőlünk.
Másrészt abban is példamutató az ő élete, hogy munkánkat becsületesen és lelkiismeretesen végezzük. Az így végzett munka mindig Istenhez visz minket közelebb, mert folytatjuk az ő teremtő munkáját, jobbá tesszük a világot. Ha valaki csupán megélhetési forrásnak és tehernek tekinti munkáját, akkor aligha fog örömmel dolgozni. Inkább azt fogja keresni, hogy ügyeskedéssel vagy mások becsapásával hogyan tud pénzt, minél több pénzt keresni. Ez a lelkület távol áll a keresztény értékrendtől. Ne csupán az elismerésért és az anyagi ellenszolgáltatásért dolgozzunk, hanem találjuk meg a munkában az örömöt!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Dobszay Benedek OFM: A szerzetesség a meghívó Istenről ad prófétai jelet

Dobszay Benedekkel, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnökével Szerdahelyi Csongor készített interjút abból az alkalomból, hogy márciusban három évre megválasztották a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának élére.

– Elődje, Labancz Zsolt SP két cikluson át volt a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának vezetője. Ezalatt rendezték meg 2015-ben a megszentelt élet évét, amely fontos esemény volt a szerzetesrendek életében. Milyen örökséget vesz át, és merre szeretnének továbbhaladni?

– Két nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni. Először is: úgy gondolom, hogy nekünk most elsősorban nem új dolgoknak kell nekiállnunk, hanem folytatnunk kell azt, ami elkezdődött. A másik: nem az a fontos, hogy én vagy Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke mit akar (a férfi konferencia elnöke mellett, vele egyenlő rangban van elnöke a női konferenciának is, aki jelenleg Lobmayer Ágnes M. Judit SSND, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője – a szerk.), hanem együtt kell keresnünk a magyar szerzetesség és a két konferencia közös szándékait.

Ebben az elnökségben a vezető nem fölötte áll a többi szerzetesrendnek, hanem az a feladata, hogy koordinálja az elöljárók gondolatait, véghezvigye és szolgálja a magyar szerzetes közösségek kéréseit és szándékait.

– Minden szerzetesrendnek más-más karizmái vannak. Együtt többre képesek és erősebbek a rendek, mint külön-külön, a saját útjukon haladva?

– Igen. Ebben biztosak vagyunk. Jó tapasztalat, a rendszerváltás óta pedig különösen is érzékelhetjük, hogy a magyar egyházban a megszentelt életet élők szeretnek és eredményesen tudnak együtt munkálkodni. A megszentelt élet évének megszervezése – különösen a Szerzetesek tere elnevezésű program – pontosan azt bizonyította, hogy ha egy-egy szerzetesközösségnek már nincs is elég ereje például egy nagy rendezvény megszervezésére, akkor összefogva nagyobb dolgok születhetnek, mint ami külön-külön származhat a közösségekből. Számomra a szerzetesi együttműködésben nagyon szép, személyes élmény volt például az Iránytű hivatástisztázó műhely, ahol több szerzetesközösségből jöttünk össze segíteni a fiatalokat, hogy megtalálják a saját életútjukat.

Különleges, spirituális tapasztalat volt ebben a programban, hogy a különböző lelkiségek vagy lelkiségi családok jelenlévő tagjai nem versengtek, hanem egy nagyon szép, sokszínű „kórust” tudtak alkotni, melyben senkinek nem kellett föladnia azt, ami a sajátja, viszont erősödhetett és gazdagodhatott a másik tapasztalatából.

– Nagyon különbözőek a szerzetesrendek – nemcsak egy külső szemlélő számára a habitusuk, de életkorok, karizmák és küldetések tekintetében is. Vannak rendek (ez talán a női rendek között látványosabb), melyeknek karizmái betöltötték küldetésüket. Néhány hónappal ezelőtt még száz szerzetesrend volt Magyarországon, amelyet jegyzett a szerzetesi iroda, ma kilencvenkilenc – a szám vélhetően a most következő három év alatt is csökkenni fog…

– Igen, ez így van. Együttműködésünk szerves része, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Nagyon szép dolog, hogy a magyar szerzetesség egésze felelősséget érez minden egyes rendjéért, közösségéért és minden tagjáért is. Tapintatosan kell kezelni, amikor egy szerzetesközösség gyengülni kezd, hiszen minden rendnek megvan a joga ahhoz, hogy tervezze a maga jövőjét. Mégis, a szerzetesség egészének ott kell lennie, hogy segítő kezet nyújtson, támogassa és felkarolja ezeket a közösségeket, ha ők is így akarják. A közeljövőben egyik feladatunk lehet, hogy készítsünk egy segédanyagot arra az esetre, ha egy rendnek a meggyengülés miatt esetleg le kell mondania bizonyos intézményeiről, házairól vagy bármi másról. Segítséget kell nyújtanunk abban, hogy hogyan viheti végbe egy közösség törvényesen és emelt fővel ezeket a döntéseket. De nemcsak a megfáradt közösségeknek, hanem sokszor egy életerős rendnek is vannak olyan pillanatai, amikor úgy érzi, hogy segítségre szorul egy intézmény fenntartásában vagy a képzések szervezésében. Ehhez próbálunk olyan együttműködést felkínálni, amely egyik félnek sem teher, amelyben bizalommal számíthatunk egymásra.

– Vannak olyan, az elmúlt 30–40 évben született közösségek, melyek törekvéseinek vannak szerzetesi elemei. Sokszor újszerű módon. Mennyire integrálódnak a munkaközösségbe ezek az új közösségek?

– A szerzeteselöljárók konferenciája létezésének van egy jogi oldala, melynek szentszéki alapjai vannak: a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja alá tartozó rendeknek minden országban létre kell hozniuk egy ilyen konferenciát, ami a Szentszék által elfogadott statútummal, szabályzattal rendelkezik. Az említett újszerű közösségek gyakran nem a szerzetesi kongregáció alá, hanem a Világiak Pápai Tanácsa alá tartoznak, ebből kifolyólag az ő részvételük a konferenciában nem kötelező. Magyarországon azonban mind a női, mind a férfi elöljárói konferenciában az a rend alakult ki, hogy ezen közösségek képviselői is jelen vannak – jóllehet, csak meghívottként – a megbeszéléseken, és részvételükkel gazdagítják az együttműködést. Az elnökségek ily módon őket, az ő érdekeiket is képviselik.

– A Szentszék hivatali rendszerében a női és a férfi szerzetesség is a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja alá tartozik, tehát nincs külön férfi és női kongregáció. Magyarországon mégis külön testület működik. Mi ennek a létjogosultsága? Vannak külön női és férfi problémák?

– Nálunk elsősorban történelmileg alakult ez ki így. Azt láthatjuk azonban, hogy vannak ügyek, amelyek máshogyan jelennek meg férfi és női oldalakon, emiatt indokolt is lehet a külön konferencia. Európában több országban egyetlen, egységes konferencia van. Lehet, hogy egyszer majd Magyarországon is olyan döntésre jutnak a vezetők, hogy az egységesítés felé kell indulni. De most így működik, és nagyon jó látni, hogy ez a két konferencia – különösen a két elnökség – remekül együtt tud működni.

– Hány férfi szerzetes van most Magyarországon?

– Hazánkban jelenleg hatvanhat női és harminchárom férfi közösségben összesen ezernégyszáz szerzetes él. Kicsit több mint egyharmaduk, tehát több mint ötszázan férfiak. Az előző elnökség komoly adatbázist hagyott a jelenlegi vezetőségre, amelyből nagyon sok információt könnyen ki lehet nyerni. Ennek publikus része az interneten elérhető szerzetesi térkép.

– Mivel gazdagítja a szerzetesség a magyar Egyházat? Vannak egyházmegyék, ahol nagyon kevés a szerzetes, és van, ahol többen vannak…

– Sokan a feladata, a munkája felől közelítik meg a szerzetességet, vagy sokszor arról az oldalról, hogy ők imádkoznak. Az egyházképtől függ, hogy mit jelent a szerzetesség, de valójában ennek tartalma mélyebb, mint amit kívülről láthatunk. Az Egyházban Isten meghív embereket egy egészen különleges, sajátos életre. A szerzetesek már csupán a létükkel és egyéni elköteleződésükkel is színesítik az Egyházat. Létezésük fölötte áll annak, hogy milyen munkát végeznek. A szerzetesség valójában a meghívó Istenről ad prófétai jelet az Egyházban, és bizonyos emberek számára ez az üdvösség útja. Egy egyházmegyében élve, az ott élők számára létükkel megmutatják, hogy az üdvösség elérésének ez is egy lehetséges formája, hogy Isten ezen az életállapoton keresztül is vezethet valakit életszentségre.

– 1990 előtt négy évtizeden át alig volt jelen a szerzetesség látható módon a magyar Egyház életében. A négy szerzetesrend – melyek legálisan működhettek – tagjai habitusukat csak a gimnáziumok és kolostorok falain belül hordhatták, a templomban már nem volt ajánlatos abban mutatkozni… Azóta eltelt majdnem három évtized, és mára jól láthatóan visszatért az Egyházba a szerzetesség. Elfoglalta-e a magyar közgondolkodásban az őt megillető helyét, azt, ami alapján ki tud teljesedni a közjó és az Egyház szolgálatában?

– Úgy látom, hogy sok egymással ellentétes folyamat zajlik. Egyrészt a rendszerváltás óta – bár vannak belépő tagok, és azóta sok szerzetesrend megjelent, vagy visszatért – nagy létszámbeli csökkenésnek lehettünk tanúi, egyszerűen demográfiai okok miatt.

– Az egyházmegyés papság körében is hasonló tendencia figyelhető meg…

– Igen… Emellett azt gondolom, hogy a szerzetesség sokat alakult az elmúlt évtizedekben, és a rendi élet sok helyen fontos tényezővé vált. A fővárosban és bizonyos egyházmegyékben több szerzetesközösség is jelen van – sok esetben például a különböző intézmények fenntartása miatt –, ugyanakkor vannak Magyarországon olyan vidékek, ahol feltehetően még a mélyen vallásos, katolikus emberek sem tudják igazán, hogy mit jelent a szerzetesség, egyszerűen azért, mert nem találkoznak vele, és lehet, hogy a hitoktatásban sem jelenik meg eléggé a szerzetesség témája. Ebben érdemes lenne fejlődnünk: dolgoznunk kellene azon, hogy a szerzetesség lényege hitelesen megjelenjen azok előtt is, akik saját egyházközségükben, közösségükben még soha nem találkoztak szerzetessel.

– Akkor tehát van tennivalója a magyar Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának az elkövetkező három évben.

–Igen, mindenképp, és hála Istennek – bár új problémák, új teendők mindig vannak – munkánkat nem nulláról indítjuk; sok területen már kész stratégiát örököltünk. Ennek segítségével vihetjük tovább a már elkezdett folyamatokat, így szolgálva munkánkkal a magyar szerzetességet.