Ferenc pápa: Jót tesz, ha elgondolkodunk életünk alkonyáról

„Jót tesz nekünk, ha elgondolkodunk a világ végéről és saját életünk alkonyáról is” – buzdított Ferenc pápa november 17-én, pénteken reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Lukács evangéliumának mai szakasza Jézus második eljöveteléről ír. Az emberek végzik hétköznapi dolgaikat a vízözön előtt és Lót napjaiban: esznek-isznak, adnak-vesznek, házasodnak, aztán eljön az Úr megjelenésének napja és a dolgok megváltoznak.

„Az Egyház azt akarja, hogy mindegyikünk gondoljon a saját halálára – mondta homíliájában a pápa. Valamennyien megszoktuk az élet rendes menetét, időpontok, kötelezettségek, munka, pihenés, és azt hisszük, hogy ez mindig így lesz. Egy nap azonban eljön Jézus hívása, aki azt mondja nekünk: gyere! Egyeseknek hirtelen érkezik a hívás, másoknak hosszú betegség után, nem tudjuk. De a hívás eljön!” – hangsúlyozta a Szentatya.

„Meglepetés lesz, amit az Úr egy másik meglepetése követ: az örök élet. Ezért az Egyház ezekben a napokban azt mondja: állj csak meg egy kicsit, állj meg, és gondolj a halálra! Általában úgy szokott történni, hogy a halotti virrasztás, a temetőlátogatás is társadalmi eseménnyé válik, ahova elmennek az emberek, beszélgetnek, néha esznek-isznak; egy újabb összejövetel, hogy ne gondolkozzunk. Ma pedig az Egyház, az Úr a maga jóságában mondja azt mindannyiunknak: állj meg, állj meg, nem minden napod lesz ilyen! Ne szokj hozzá, mintha örökké tartana! Eljön a nap, amikor téged eltávolítanak, a másik ember marad, de téged eltávolítanak. Amikor életünk végességére gondolunk, együtt haladunk az Úrral, és ez jót tesz” – állapította meg a Szentatya.

„A halálra gondolni nem holmi csúnya képzelődés, hanem valóság. Hogy csúnya-e, vagy sem, az rajtam múlik, hogyan gondolok rá, de az biztos, hogy eljön. Akkor pedig találkozunk az Úrral, és ez lesz szép a halálban, a találkozás az Úrral, mert Ő fog elénk jönni, és azt mondja majd: gyere, gyere, te Úrtól áldott, gyere velem!”

Az Úr hívásakor pedig nem lesz már idő elrendezni a dolgainkat. Ferenc pápa elmesélte, amit egy paptól hallott nemrég. „A minap találkoztam egy pappal, aki körülbelül 65 éves lehetett. Volt valami problémája, nem érezte jól magát. Elment orvoshoz, aki azt mondta neki: nézze, magának ez a baja, csúnya dolog, de talán még időben vagyunk, hogy megállítsuk. Ezt fogjuk csinálni, aztán ha nem áll meg, akkor megpróbálkozunk egy másik dologgal, és ha akkor sem áll meg, akkor elindulunk együtt, és én elkísérem magát a végsőkig. Jó orvos volt” – fűzte hozzá a pápa.

„Így kísérjük el mi is egymást ezen az úton, tegyünk meg mindent, de mindig arra a napra tekintve, mikor az Úr eljön, hogy elvigyen magához” – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

Évközi harminckettedik hét péntekje

Évközi harminckettedik hét péntekje

A mai evangéliumban Jézus arra emlékeztet minket, hogy tanítványainak minden korban hűségesen kell várniuk az ő újbóli eljövetelét, az Emberfia érkezését. Az apostoli időkben, amikor Lukács megírja evangéliumát, a keresztények között általánosan elterjedt vélemény volt, hogy Jézus eljövetele hamarosan, talán néhány éven belül bekövetkezik. Az idő múltával és az eljövetel késlekedésével a felkészülés elsődlegessége mellett megjelent a hűséges várakozás fontossága is. Az üldözések idején már komoly gondot okozott annak megválaszolása, hogy miért késlekedik az Úr tanítványainak megmentésével? A keresztény közösségek lassan megértik, hogy Isten országának megvalósulása nem azonos az Úr második eljövetelével. Az előbbi megvalósulása már elkezdődött és annak növekedéséért a keresztényeknek tenniük kell, az utóbbi megvalósulására még várni kell.
Isten országának megvalósulása nem egyik pillanatról a másikra történik és nem köthető ahhoz sem, hogy Jézus ismét eljön a világba. Isten országa már jelen van a földön, csak észre kellene vennünk. Aki Jézus tanítványaként állandóan Isten országában él, az mindig felkészült Jézus érkezésére. Isten országának jelenléte bizonyosság. És az Úr ígérete alapján azt is biztosra vehetjük, hogy Jézus újra el fog jönni, megújítani a világot.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

 

Szerencsés angyalok Könyörögjetek érettünk!

Szerencsés angyalok

Könyörögjetek érettünk!

A Bölcsesség könyvének hetedik fejezete beszél a halandó ember és az Isten kapcsolatáról. A halandó embert, a szerző a maga alázatosságában azonosítja: „Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!” [Bölcs 7,6] Ebben a keretben minősíti az Embert, aki alázattal fordul Istenhez, a zsidó nép Istenéhez! Ebben az összefüggésben így beszél a szerző az ember és Isten kapcsolatáról: „könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke.” [Bölcs 7,7]. Vagyis: Isten megérti és megsegíti az alázatos embert. Mi több, az alázatos ember értelmét, Isten kész megtoldani bölcsességével is! Az Istentől megsegített ember képes rá, hogy felismerje azt, hogy micsoda gazdagság lakozik abban, amiben Isten bölcsessége lakozik! Gyönyörűen beszél a mai olvasmányban a szerző a megtapasztalt kegyelem állapotában. Ebben azt veszem én észre, hogy minden időkre körül írja a tapasztalat, az emberiség történelmén átívelőn, hogy mit tesz Isten bölcsessége bennem, a személyben. Ha életállapotomban azonosítani képes vagyok a magam tapasztalását a szerző véleményével, akkor bizonyos lehetek benne, hogy Isten kegyelmében van részem! Félreérthetetlenül bizonyosságom legyen rá, hogy Isten jelenlévő! Nem bármi más, e világ által megmagyarázható, és megmagyarázandó érvekkel azonosítsam e jellemet, amikor az Isten kegyelmi jelenléte, melyben osztozni kész velem, méltatlan halandó emberrel!

De van itt egy olyan vers is, ami most még ennél is többet akar velem közölni: „a bölcsességen nem vesz erőt a gonoszság!” Ez a kijelentés több annál, mint bizonyosság. Ez megerősítő kegyelmet hordoz számomra. Azaz, Isten bölcsességéből biztonságot is meríthetek, és védelmet a gonosz ellen! Amire, ha ráhagyatkozni merek, akkor válhat tapasztalatommá, mit érhet ember számára Isten bölcsessége!

Egy nagy kérdés marad mindezek után, a számomra: hogyan juthatok Isten bölcsességének birtokába? Hát először is a szerző szavait megfogadva, kérem a magam számára. Persze, a kérés sem mindegy, hogy honnan fakad fel. Lélekből vagy kíváncsiságból, hitből vagy a magam evilági hasznát remélve tőle?

Isten bölcsességét is arra szánja, ebben bizonyos vagyok, hogy üdvösségre vezessen, vagyis, az örök életre.

Talán elmondhatom, hogy Isten bölcsességének gazdagságában élni, ember számára, már azonosíthatóvá, érthetővé teszi Jézus szavait: „az Isten országa köztetek van.”!

Amit ez után boncolgat Jézus, az nem azt jelenti, hogy Jézus azt akarja, hogy szenvedjünk! De azt jelenti, hogy bizony, szenvedéseken keresztül érhetünk fel arra a bölcsességre, mely által megtapasztalhatjuk Isten országának teljességét, már itt, ebben az életben! Mert a világ kilöki magából azt, aki Isten bölcsességét többre tartja a világ bölcsességénél! Ami, szenvedést okoz annak, aki ebben a világban élni akar, de nem ennek a világnak!

Vállalom? Bizony, nekem, erre a kérdésre kell válaszolnom. Ezen a válaszon keresztül léphetek be, egy szobával beljebb, hogy a magam legbelső szobája felé haladjak, ahol Isten szentlelke alig hallható hangon suttogja nekem a vágyát, és velem való akaratát, mely igényli, hogy teljes szabadságomat Neki rendeljem. Vállalom Uram, Atyám, Istenem! Kérem Krisztust és a Szentlélek áradását rám, magamra. Töltsön el, járjon át, formáljon át, hogy bölcsességedben éljek! Ámen 

Ferenc pápa: A Szentlélek növeli Isten országát, nem a lelkipásztori tervek

Isten országa nem holmi látványosság, sem pedig farsangi mulatság, nem kedveli a reklámot: a Szentlélek által növekszik, nem pedig a lelkipásztori terveken keresztül – fogalmazott homíliájában Ferenc pápa november 16-án, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

Mikor jön el Isten országa? – kérdezik a farizeusok Jézustól a mai evangéliumi szakaszban (Lk 17,20–25). Egyszerű a kérdés, ami jó szívből indul ki, és sokszor előkerül az evangéliumban – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya. Keresztelő János, amikor börtönben van, lesújtva tanítványaihoz fordul, hogy kérdezzék meg Jézust, ő-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjanak. Egy másik szakaszban is visszatér a kérdés, ezúttal szemtelenül: „Ha te vagy az, szállj le a keresztről.” Mindig ott a kétség, a kíváncsiság, vajon mikor jön el Isten országa.

Isten országa köztetek van – hangzik Jézus válasza, az örömhír. Mint a mag, amelyet ha elvetünk, belül kel ki, úgy Isten országa is titkon növekszik közöttünk, vagy rejtőzködik, mint a kincs, de mindig alázatban. De ki növeli a magot, ki csíráztatja ki? Isten, a Szentlélek, aki bennünk lakik. A Szentlélek a szelídség, az alázat, az engedelmesség, az egyszerűség lelke. Ő az, aki belülről növeli Isten országát, nem a lelkipásztori projektek, a nagy dolgok… Nem. A Lélek, titokban. Növeli, és eljön a pillanat, amikor megjelenik a gyümölcs.

A szent lator esetében vajon ki ültette el szívébe Isten országának magvát? – tette fel a kérdést a pápa. Talán az édesanyja vagy egy rabbi, amikor a törvényt magyarázta. Aztán talán elfeledkezett róla, de egyszer csak, titokban, a Szentlélek megnövesztette. Isten országa tehát mindig egyfajta meglepetés, mert az Úrtól kapott ajándék. Jézus azt is elmagyarázza, hogy Isten országa nem szembetűnő módon jön el, és senki nem mondhatja: itt van, vagy ott van. Nem látványosság, vagy még kevésbé farsangi mulatság – ahogy sokszor gondolnak rá. Isten országa nem a gőggel, a büszkeséggel mutatkozik meg; nem szereti a reklámot: alázatos, rejtőzködő, és így növekszik. Amikor az emberek a Szűzanyát nézték, aki követte Jézust, talán ezt gondolták: „Ott az édesanyja…”. A legszentebb asszony, de titokban; senki nem ismerte Isten országának misztériumát, szentségét. És amikor ott volt fia keresztje mellett, az emberek így szóltak: „Szegény asszony ezzel a bűnöző fiával, szegény asszony…”. Nem, senki nem tudott Isten országáról.

Isten országa tehát mindig titokban növekszik, mert a Szentlélek bennünk van, és ő kicsíráztatja, hogy gyümölcsöt teremjen – emlékeztetett a Szentatya. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy Isten országának ezt az útját járjuk. Ez hivatás, kegyelem, ajándék. Ingyenes, nem megvásárolható. Olyan kegyelem, amit Isten ad nekünk. Mi, megkereszteltek magunkban hordozzuk a Szentlelket. Milyen a kapcsolatom a Szentlélekkel, aki növeli bennem Isten országát? Jó kérdés, amit tegyünk föl ma magunknak: hiszem, tényleg hiszem, hogy Isten országa közöttünk van, rejtve? Vagy inkább a látványosságot szeretem?

Ferenc pápa a csütörtök reggeli szentmise végén kérte a Szentlélek kegyelmét, hogy csíráztassa ki bennünk és az Egyházban, erőteljesen, Isten országának magvát, hogy nagyra nőjön, menedéket adjon sok embernek, és szent gyümölcsöket teremjen.