Ferenc pápa: „Isten elfelejti a rosszat, mert megbocsátja, a jóra emlékezik”

Ferenc pápa a Szt. Márta-ház kápolnájában

„Legyőzni a törvénytudók önző gondolkodásmódját, amely mindig ítélkezik” – sürgette Ferenc péntek reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise homíliájában. A Zsidókhoz írt levél szerzője a napi olvasmányban Jézusról, az Újszövetség tökéletes közvetítőjéről beszél, aki „megújítja az ember szívét és megváltoztatja a gondolkodásmódot” és Ferenc pápa erről a benső változásról elmélkedett.

Az új szövetségben a szív, az érzés és a cselekvési mód megváltozik, másképpen látja a dolgokat

„Isten megújít mindent, a gyökerektől kezdve, nem pusztán csak látszat szerint”, hiszen Fiában, „Jézus Krisztusban mindent megújít: Az új szövetségnek megvannak a maga tipikus jegyei”. „Az első – hangsúlyozta a pápa –, hogy az Úr törvénye nem kívül működik, hanem belép az ember szívébe és ott alakítja át a gondolkodásmódunkat. Az új szövetségben egy mentalitásváltás van, a szív cseréje, az érzés és a cselekvési mód megváltozása, mely másképpen látja a dolgokat”.

Túl kell lépni a törvénytudók önző magatartásán, mely csak ítélkezik

Ferenc pápa „a törvénytudók önző magatartásának a megvilágításra az építész tekintetének a hasonlatával élt, aki a megépített művet „hidegen, irigységgel vagy éppen örömmel és jóakarattal szemléli”.

Az új szövetségben van egy ilyen mentalitás váltás és a szívnek a megváltozása, mely látni engedi az Úr törvényét ezzel az új szívvel és ezzel az új elmével. Gondoljunk csak a törvénytudókra, akik üldözték Jézust. Ezek mindent megcsináltak, mindazt betöltötték, amit előírt a törvény, kézben tartották a jogot és mindent, de mindent… De a gondolkodásmódjuk az mégis távol járt az Istentől. Ez a magatartás önző volt, önmagára összpontosított. Szívük egy ítélkező szív volt, mely mindig megítélt másokat. Az új szövetség ellenben megváltoztatja a szívet és az elmét. A gondolkodásmód megváltozásról van szó!”

Isten megbocsátja a bűneinket, az új szövetség átalakítja az életet

Az Úr azonban „halad előre” és arról biztosít bennünket, hogy megbocsátja a gonoszságunkat és nem emlékezik többé a bűneinkre. „Némelykor szeretek az Úrra így gondolni, kicsit tréfálkozva vele – tett vallomást őszintén a pápa – hogy Neked, Uram, bocsáss meg, de nem nagyon jó ez emlékezeted! Ez az Isten gyengesége, hogy amikor megbocsát, akkor elfelejti a rosszat”.

„Elfelejti a rosszat, mert megbocsát” – hangsúlyozta ismét Ferenc pápa. „Az Úr a bűnbánó szív előtt megbocsát és elfelejt. „Elfelejtem és nem emlékezem többé a bűneitekre” – mondja. „Ám ez valójában egy felhívás arra, hogy ne emlékeztessük többé az Urat a bűnökre, vagyis ne vétkezzünk többé: Te megbocsátottál nekem, nem emlékszel a bűneimre, és nekem szükségem van az életem megváltoztatására, az új szövetség megújít engem és átalakítja az életemet, nemcsak a gondolkodásmódomat, hanem az életemet. Így kell élni: bűn nélkül, távol minden bűntől! Ez az újjáteremtés! Így teremt újjá az Úr mindnyájunkat!”

Az Úr kicseréli a szívünket, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat

Végül a pápa a harmadik vonásra emlékeztetett, a „hovatartozás megváltoztatására”. Mi Istenhez tartozunk – állapította meg –, számunkra más istenek nem léteznek, azok butaságok! Megváltoztatni a magatartásomat, tehát szívet cserélni, életet átalakítani és végül a hovatartozást megváltoztatni. Ez maga az újjáteremtés, amit az Úr művel még csodálatosabban, mint az első teremtés. Kérjük az Urat, tudjunk tovább haladni ebben a szövetségben, hogy  hűek maradjunk! A hűség szövetségének a pecsétje, vagyis hogy hűek maradunk ehhez a munkához, az Úr műve, aki megváltoztatja az elménket és a szívünket. A próféták azt mondták: «Az Úr hús szívvé változtatja a te kő szívedet». A Szentatya a homíliája végén összefoglalta a mondanivalóját: „Változtassuk meg a szívet, az életet, alakítsuk át a hovatartozásunkat, ne vétkezzünk többé, ne emlékeztessük többé az Urat arra, amit  már elfelejtett, evilág butaságaira”.

Évközi második hét péntekje

Évközi második hét péntekje

A tizenkét apostol kiválasztását az előzi meg, hogy Jézus „fölment egy hegyre.” E jellegzetes cselekedete többször előfordul az evangéliumokban. Egy kiemelkedő magaslaton hangzik el például hegyi beszéde, színeváltozása is egy hegyen történik, szenvedése is egy hegyen, az Olajfák hegyén kezdődik, ahová imádkozni ment az utolsó vacsorát követően és ahol elfogják őt, illetve megváltó kereszthalála is egy hegyhez, a Golgotához köthető.
Jelen esetben nem imádkozni akar a hegyen és nem is a népet szeretné tanítani, hanem a tanítványoknak egy szélesebb köréből akarja kiválasztani azt a tizenkettőt, akik majd folytatni fogják küldetését. A kiválasztottak közül négy személy neve már ismert számunkra, Péteré, Andrásé, valamint Jakabé és Jánosé, ők az elsőként meghívott tanítványok. A többi nyolc személy neve ezidáig ismeretlen és ezt követően is csak keveset tudunk meg róluk. A kiválasztás okát Márk evangélista így foglalja össze: „hogy vele, azaz Jézussal tartsanak, és hirdessék az igét”, továbbá „hatalmat ad nekik betegek gyógyítására és az ördögűzésre.” A kiválasztásnál a közösségteremtés mozzanatára is érdemes felfigyelnünk, hiszen e személyek lesznek a krisztusi közösség oszlopai. A most kiválasztottak az apostol, azaz a küldött nevet kapják, amely név a Krisztustól kapott új feladatukra, hivatásukra, küldetésükre utal.
Az Úr engem is arra hív, hogy követője, tanítványa és küldötte legyek.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk. 

Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok

Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok (Máté 5).

Ments meg, Uram minket!

A mai evangélium olvasása kapcsán az a szomorú érzés von hatalmába, hogy lám, a tömeg azért követte csupán Jézust, mert sok csodát tett. Mindenki a maga hasznára, nem okvetlenül javára, követte Jézust! Akkor ma, miért csodálkozom azon, hogy az Isten hitben gyenge az emberiség? Miért lenne más ma az ember, mint Jézus korában volt?

Vajon, bárki is eltűnődik a Zsidókhoz írt levél szavain? Pedig Pál nem kis dologra hívja fel a figyelmünket. Pontosan arra, hogy mi Jézus érdeme, számomra. Miért érdemes Jézusra, a Mesterre, a Küldöttre, a Kinyilatkoztatóra, az Üdvösségemért szolgálatot vállalóra odafigyelni. Hozzá igazodnom.

Az olvasmány gondolatai alapján vetem fel a kérdést: mit ér az Ember számára az Isten kegyelme? Képes az Ember mit kezdeni Isten kegyelmével? Tudok élni a kegyelemmel, vagy csak beszélünk róla? Vajon, az Egyház megtanítja a keresztényeket arra, hogy Isten kegyelme olyan ajándék, ami erőt ad, be akarja tölteni a bűnös embert, hogy képessé legyen elvonatkoztatni, eltávolodni az emlékezetében nyomot hagyó bűneitől? Ez, Isten kegyelme, az Embert, a maga tudatos igenlésén keresztül, elköteleződésén keresztül képes csak megsegíteni. Valljuk meg, mi keresztények többnyire inkább választjuk azt a megoldást, hogy nincs bűnöm. Azért, hogy ezzel meggyőzni képes legyek magamat, olyan cselekedetek sorát végezzük el, melyek igazolást nyújtanak, de melyek pótcselekvések csupán. Éppen ezért hamisak, megtévesztők, és félrevezetők! Éppen ezért ártanak Isten tervének! Ha így van, akkor bizony, sokkal több, sokkal nagyobb bűnünk van, mint amivel hajlandók lennénk magunkat szembesíteni. Nekem, a keresztény embernek nem ésszel kell élnem, hanem sokkalta inkább szívvel! Mondja is az Írás: szív bőségéből szól a száj! „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” [Lk 6,45] Értjük mi ezt az isteni logikát, vagy nem is foglalkoztat bennünket?

A lelki ember gondolatait a lélek bírja, míg a világi embernek az értelme uralkodik a lelkén.

Ezek után kell feltennem a kérdést magamnak: mennyire vagyok én keresztény? Krisztus hívő, Krisztus követő? Be kell látnom: amennyire képes vagyok engedelmeskedni a Léleknek!

Bárcsak! Kiáltok Hozzád Istenem, hogy hiányomat Te töltsd ki bennem! Távolodjon tőlem világi énem, hogy én közelebb juthassak Hozzád, ki bennem, belőlem próbálsz életet adni a világnak! Add meg nekem, hogy ne korlátozzalak szabad terjedésedben, hogy mindenek üdvösségére lehessél! Ámen