Évközi tizenhetedik hét szerdája

Évközi tizenhetedik hét szerdája

Jézus két újabb példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset talál. Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a kincs. Erkölcsi szempontból kifogásolható a cselekedete, hiszen nem tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét eladni.
A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy kincset, egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt, hogy birtokolja a kincset.
A két hasonlat értelme ugyanaz: az Isten országa megszerzendő kincs az ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy napról napra mindig többet adok életemből Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!

Szent Anna 1.

Szentséges Szűz Mária, kit szent Anna makula nélkül szent méhében fogadott, könyörögj érettünk!

A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek. A Szenthagyomány őrizte meg számunkra nevüket, s nem tudjuk, vajon látták‑e életükben Jézust, és mit tudtak felőle. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást. Ők még csak nem is azok közé tartoznak, akikről Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kívánták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek.

Kedves nagyszülők! Mennyire nem mindegy az, hogy van‑e reményünk! És mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk‑e gyermekeinknek, unokáinknak! Ne érjétek be azzal, hogy kiharcoljátok a családnál, hogy unokáitok meg legyenek keresztelve, esetleg eljussanak az elsőáldozásig, bérmálkozásig. Ezt a reményt, vágyakozást adjátok át nekik! Nem baj, ha nem látjátok, mi lesz az eredménye. Ti csak mutassátok fel azt a legnagyobb emberi értéket, amely az embert egyáltalán emberré teszi, hogy nem éri be a láthatóval, kézzelfoghatóval, azzal, ami pillanatnyilag élvezetes, hanem a jövő felé fordul s a végtelenre törekszik.

És még valami nagyon fontos: a szüntelen imádság. Szűz Mária olyan családban nőtt fel, amelyet Isten imádása és a jelenlétében való járás fogott össze. Ki tudja, milyen kincset bízott rád az Isten gyermekeidben, unokáidban! Amint a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy lettek zsenik, nem minden előzmény nélkül, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem széles körben sugárzó életszentségük névtelen szentek sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki.

Himnusz CCXXXIX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Világ teremtő Istene,

ki Úr vagy éjen és napon,

időt idővel váltogatsz,

s nincs műveidben unalom,

szól már a napnak hírnöke,

ki éber őr mély éjen át,

s az utazónak éji fény,

mert minden órát megkiált.

A hajnalcsillag kél szaván,

égről borút elűz tova;

elhagyja ártó útjait

az éji kóborlók hada.

Hangján hajós erőre kap,

a tengerárra csend borul;

s az Egyház sziklaszál feje

bűnét siratni elvonul.

Úr Jézus! A bukóra nézz:

térítsen meg tekinteted;

ha ránk tekintesz, hull a bűn,

s elmossa könny a vétkeket.

Szent Fényesség, ragyogj belénk,

a lélek álmát megszakaszd;

első szavunk tiéd legyen,

s amit fogadtunk, álljuk azt!

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s Vigasztalónknak is veled

most és örökre szüntelen. Ámen.

Federico Lombardi: A krakkói IVT a hit nagy ünnepe lesz!

Ma hivatalosan is elkezdődik a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó, melyen közel kétmillió, a világ minden részéből érkezett fiatal vesz részt. A találkozót megelőző napokról nyilatkozott Federico Lombardi SJ a Vatikáni Rádió lengyel programja főszerkesztőjének, P. Leszek Gesiak jezsuitának.

Lombardi atya elmondta, hogy a szervezők ismételten megerősítették: nincs ok aggodalomra, a találkozón résztvevők biztonságáért mindent megtettek az illetékes hatóságok, majd úgy fogalmazott: „az IVT a hit nagy és szép ünnepe lesz”.

Az elmúlt napokban elkövetett merényletek nem befolyásolták a Krakkóba érkező csoportok számát, továbbra is tömegesen érkeznek a fiatalok, hogy a pápával együtt ünnepeljenek. Ferenc pápa július 27-én, szerdán délután érkezik meg Krakkóba, és vasárnap este tér vissza Rómába.

Krakkó II. János Pál pápa városa – emlékeztetett Lombardi atya. – Itt volt érseki székhelye. És arról sem feledkezhetünk el, hogy az ő nagy szíve, lelkipásztori géniusza kezdeményezte a fiatalok világtalálkozóját. Mindemellett pedig az Isteni Irgalmasság II. János Pál pápaságának is központi üzenete volt. Emlékezzünk Dives in misericordia k. enciklikájára, Fausztina nővér szentté avatására vagy arra, hogy a 2000-es jubileumi szentévben megalapította az Isteni Irgalmasság ünnepét.

Most pedig az irgalmasság szentévét ünnepeljük – tette hozzá Federico Lombardi, majd azt is megemlítette, hogy történtek kisebb változások a pápai út programjában, például Ferenc pápa nem mondja el a lengyel püspököknek szánt beszédét, mert közvetlen szavakkal kíván hozzájuk fordulni.

Nem is változásról van szó igazából, hanem inkább arról, hogy a pápa az előre megírt beszéd helyett a családias találkozás, a párbeszéd formáját kívánja választani, mint ahogy erre már más külföldi útján is volt példa – fejtette ki a szentszéki sajtóterem igazgatója. – Ezért nem közvetítik majd élőben a találkozót, hogy arra teljes mértékben családias légkörben, szabad beszélgetés formájában kerülhessen sor, hogy a püspökök úgy szólhassanak a pápához, mint fiúk az apához, mint Róma püspökének, az egyetemes egyház vezetőjének püspöktestvérei.

A pápa a népes olasz püspöki konferenciával való találkozásakor is a dialógus formáját választotta az elmúlt években – emlékeztetett Federico Lombardi, és hangsúlyozta: a pápa nem fél a médiától. Ezt jól tudjuk, hiszen nagyon készségesen válaszol a kérdésekre a repülőutakon tartott sajtókonferenciákon is. Azonban amikor azt szeretné, hogy a találkozó a lehető legcsaládiasabb légkörben történjen, akkor jobban szereti, ha nincs jelen a média. A Szentatya azt szeretné ilyenkor, hogy a teljes nyitottság testvéri légkörében folyjanak le a találkozások.

Évközi tizenhetedik hét keddje

Évközi tizenhetedik hét keddje

Az elmúlt napok ünnepei megszakították azt a sorozatot, amelyben Jézusnak az Isten országát bemutató példabeszédei szerepeltek. Ha a köznapi evangéliumok soránál maradtunk volna, akkor a magvetőről szóló példázat után a búzáról és a konkolyról (vö. Mt 13,24-30), a mustármagról (vö. Mt 13,31-32), valamint a kovászról (vö. Mt 13,33) szóló hasonlatokat olvashattuk volna. A mai naptól visszatérünk ezekhez a részekhez. Tanítványai kérésére Jézus megmagyarázza a búzáról és a konkolyról szóló tanítását. A részletes magyarázatot már nem az egész nép, hanem csak Jézus tanítványai hallják.
Azt könnyű volt kitalálni, hogy ki lehet a magvető és kiket jelképeznek a jó magok, illetve a gyomnövény magjai. A problémát inkább a magvető közbelépése, megengedő magatartása jelentette, illetve az a kérdés, hogy vajon mikor jön el az aratás ideje. E kérdések valószínűleg már abban az időben fogalmazódtak meg a keresztény közösség tagjaiban, amikor Máté evangéliuma keletkezett, tehát néhány évtizeddel Jézus halála és feltámadása után. A gonosz tevékenységét, az üldözéseket már megtapasztalták a közösség tagjai, de vajon meddig fog tartani? Mikor jön el az Úr, hogy igazságot szolgáltasson? A Jézusnak tulajdonított magyarázat az idő tekintetében ugyan nem ad pontos választ, azt viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten gondoskodni fog a szétválasztásról, a bűnösök megbüntetéséről és az igazak jutalmazásáról.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van: egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú, zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc

 

Jézus Szent Vére 21.

Imádkozzál érettünk, Istennek Szent Anyja!

Az Emberfia eljött, közénk. De azért nevezi önmagát Emberfiának, hogy értsük: megalázza magát Isten istenségében, emberi alakot öltve, hogy szolgálja az embert, ki halandó. De Istenben örökéletre van szánva, és arra válhat képessé, ha Istenfiúvá képes lenni,

Jézus mintájára, szabad akaratának érvényesítésével!

„Az Emberfia azért jött, hogy Ő szolgáljon” – olvasom. Jézus tanításának mai utolsó mondatából kiemelve a lényeget. Jézus e szavakat dugja mindenki orra alá, akik hatalomként fogják fel küldetésüket! Istentől való küldetésüket. Nekem is van küldetésem Tőle, és mindenki megkapta a felkenést, Tőle, aki képessé lesz alázatában, szelídségében felfogni, megérteni, hogy Isten rendeléséből van élete!

Jézus, János evangéliumában két esetben fogalmazza meg konkrétan jövetelének okát:

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10b]

„Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” [Jn 12,47b]

Jézus, a tanítványait úgy küldi, ahogy Őt küldi az Atya! „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” [Jn 20,21] Vagyis: Krisztus mintájára dolga minden tanítványának, hogy életet leheljen a világba – nem a maga leheletét, hanem Krisztus leheletét! A világ megmentését kell szolgálnunk, és nem a világ vesztére kell lennünk! És most tegyük fel, merjük feltenni a magunk számára a kérdést: én mit szolgálok? Persze, a választ csak akkor szabad kimondanom, amikor már Jézussal olyan közösségben telik életem, mely elkötelezett, személyes tapasztalásaimból ered, mely Róla bizonyosság, igazoltan, misztikusan! Amikor már az életemet nem torzítják el más dolgokra, és másokra irányuló figyelmek. A kijelölt úton haladok, nem térek le se jobbra, se balra, mert mások azt várják el tőlem. Így kell értelmeznünk, értenünk Pál szavait is, melyek egyáltalán nem idejét múltak. Igen is, nekem, és korunknak szólnak! Nem kell meghalnunk Krisztusért, de el kell viselni, hogy halálra szánnak bennünket – kinevetnek, kicsúfolnak, kihasználnak, lenéznek, semmibe vesznek, visszaélnek azzal, vagy meg sem akarják érteni, amiről tanúságot teszünk, stb. –, mindenek ellenére dolgunk az, hogy Jézus életének tanúi legyünk, ha hisszük, állhatatosan és meggyőződéssel Krisztust. Krisztusban az Atyát, és a Lelket, kik Istenben Isten teljessége, a szeretet ereje, bizonyítéka, egyúttal minden mindenben!

E nyárban, a Te teljességedben áldj meg, szentelj meg Istenem bennünket, kik egy kis időre a napi gondok terhétől elszabadultaknak érezzük magunkat! Legyen rá képességünk, erőnk, és igényünk rá, hogy Benned elmélyüljünk, és belőled merítsünk erőt az Újra kezdésre! Irgalmadat felérhessük, és Benned békességünkre rátalálhassunk, mely biztonságunk és reményünk lehet a hitben! Ámen

  

Himnusz CCXXXVIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Ámen.