A Megszentelt Élet Éve 100.

április 12.

Imádkozzunk az Emmánuel Közösség tagjaiért!

• Emmánuel Közösség férfi fogadalmas tagjai

Alapítójuk: Pierre Goursat

Az Emmánuel Közösség és a Jézus Testvériség a katolikus karizmatikus megújulás gyümölcse. A tagok együtt élik meg a Közösség alapkegyelmeit, a napi szentségimádás, a közös örömteli dicsőítés, a másokkal való együtt érző szeretet és az örömhírről való tanúságtétel által. A hivatások egymást kiegészítő kegyelme, a papok, nővérek és testvérek, valamint a világiak közös szolgálata az Egyház megújulása felé mutat, ahol a család, mint az egyház alapsejtje az evangelizáció elsődleges helyévé válik. Emellett az egyedülállók, a dolgozók és a fiatalok körében is fejt ki a Közösség tevékenységet. Kiemelt helyet kap a Jézus Szíve és a Mária tisztelet a Közösség lelkiségében.

Lelkiségünkből:

"Emmánuel azt jelenti, hogy maga Isten van mindig velünk, velünk együtt harcol, sőt megelőz minket harcainkban." Pierre Goursat: Tűz és Remény

 

FEHÉRVASÁRNAP

„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt”

 
Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk. Ma a húsvét nyolcadán Szent II. János Pál pápa az egész héten át ünnepelt Feltámadottat úgy akarja megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szenteli. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvét vasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. De remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól: Az apostolokat meghívja, tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél. Ő várja szeretett Fiát. Méltó maradt hozzá. Felocsúdnak a többiek is. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, majd megérkezésekor hiába bizonygatták neki „Láttuk az Urat! Ő azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn 20,25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28) Jézus  Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei azóta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy  Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!

A szerzetesek nevelői tanúságtevők, ne csak tanítók legyenek

Ferenc pápa a megszentelt élet nevelőivel a VI. Pál teremben

A megszentelt élet nevelőinek találkozója Rómában

Áprili 8-a és 11-e között római találkozón vettek részt a megszentelt élet nevelői. A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai által szervezett továbbképzésre a megszentelt élet pápai jogú intézményeinek nevelői voltak hivatalosak. A találkozóra a világ minden tájáról érkeztek szerzetesek és szerzetesnők, közel 1400-an. A továbbképzés fő témája a megszentelt élet önazonossága, és az erre való felkészítés módszertana a mai világban. Az előadások mellett a program része volt több mint ötven, aktuális témákhoz kapcsolódó csoportos tevékenység és a találkozó lezárásaként egy beszélgetőfórum a szerzetesi nevelés interdikaszteriális jövőképével kapcsolatban, amelyen részt vett Stella bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa és Rodríguez Carballo, valamint Zani érsekek, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai, valamint a Nevelésügyi Kongregáció titkárai.

Pápai audiencia a Vatikánban

A találkozó résztvevői szombaton délben Ferenc pápával találkoztak a vatikáni VI. Pál teremben. A Szentatya hozzájuk intézett beszéde elején nevetve megjegyezte, hogy amikor hallotta, hányan lesznek, azt gondolta: furcsa, hogy több a nevelő, mint a szerzetes. Komolyra fordítva a szót, Ferenc pápa kiemelte, hogy a szerzetesi hivatások komoly számbeli csökkenésének vagyunk tanúi, és ez még inkább sürgeti a nevelők feladatát annak érdekében, hogy a fiatalok szívébe Jézus szívét ültessék.

Tanúságtevők, ne csupán tanítók legyenek

„Meggyőződésem, hogy ott, ahol olyan nevelők vannak, akik saját tanúságtételükkel képesek átadni másoknak a megszentelt élet szépségét, nincs hivatáskrízis. Erre kaptatok meghívást, kedves nevelők! Ne legyetek csupán tanítók, legyetek mindenekelőtt a krisztuskövetés tanúságtevői saját karizmátok által! És ez úgy lehetséges, ha minden nap újra felfedezitek azt az örömöt, hogy Krisztus tanítványai lehettek. Mindegyikünk életében van egy galileai tapasztalat, mint az első tanítványok életében. Ezt a Galileát, ahol találkoztunk Jézussal nem lehet elfelejteni. És a tanúságtétel akkor lehetséges, ha gyakran elzarándokolunk a mi Galileánkba, hiszen másként fennáll a veszélye annak, hogy nem tudjuk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk” – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Misszióra nevelés a világ minden pontján

Beszédében továbbá kifejezte, hogy szép dolog szerzetesek nevelőinek lenni, hiszen a megszentelt élet az Egyház egyik legnagyobb kincse. „Fontos a misszió, de szintén fontos a misszióra, az evangelizáció szenvedélyére való nevelés, és arra, hogy el kell menni mindenhová, a perifériára, hogy mindenkinek beszélhessünk Krisztus szeretetéről. Mindez pedig szilárd alapokat igényel, a személyiségnek egy olyan keresztény struktúráját, amelyet a mai családok csak ritkán tudnak megadni. Ez növeli a ti felelősségeteket” – hangsúlyozta a Szentatya.

A türelem a nevelők erénye

„A nevelőknek nagy szívük kell, hogy legyen a fiatalok számára, hogy bennük is nagy szíveket tudjanak nevelni, irgalmasságban gazdag és gyengédséggel teli szíveket. Nem igaz, hogy a mai fiatalok középszerűek és nem nagylelkűek, de szükségük van arra, hogy megtapasztalják, nagyobb öröm adni, mint kapni (vö. ApCsel 20,35), hogy nagy szabadság rejlik egy engedelmes életben, hogy egy szűz szív nagyon termékeny lehet, és nagy gazdagságot jelent nem birtokolni semmit sem. Szükséges tehát szeretetteljes figyelemmel kísérni a nevelés útjának minden szakaszát, és odafigyelni a hivatásbeli megkülönböztetésre, hogy az esetleges számbeli krízis eredménye ne egy még sokkal nagyobb minőségbeli krízis legyen” – hangsúlyozta a pápa, majd rögtönözve hozzátette: „Fontos, hogy tudjunk nemet mondani. De nem elüldözni, nem-nem! Fontos, hogy amint kísérjük a belépést, kísérnünk kell a kilépést is, hogy a fiatalok a mi segítségünkkel megtalálják az utat, amelyen járni akarnak. Fájdalmas és kemény dolog, amikor egy tanítvány három-négy év után azt mondja, hogy ő nem bírja tovább, ő egy másik szerelmet talált, amely természetesen nem ellenkezik Isten szerelmével, de ő egy másik utat választ, és elmegy.” A Szentatya ezt egyrészt a nevelők mártíriumának nevezte, másrészt pedig hangsúlyozta, hogy a türelem a nevelők erénye. „Isten tud várni, tanuljátok meg ezt ti is!” – mondta.

Cenzúrázzák a pápát? A megszentelt élet tisztítótűz

A pápa mosolyogva jegyezte meg, hogy hiányzik egy részlet a beszédéből, amelyet ő beleírt: „úgy látszik, a pápát is cenzúrázzák”, majd így folytatta: „egyesek azt mondják, hogy a megszentelt élet a földi mennyország: nem. Legfeljebb a tisztítótűz, igaz? De haladjunk előre az úton, irány előre örömmel!”

Beszéde végén a Szentatya a résztvevők imáját kérte azért, hogy Isten adjon neki is abból az erényből, amit ő teljes mértékben birtokol, a türelemből. Végül pedig a Regina coeli közös elimádkozása után, áldását adta rájuk.

Zsolozsma CXXXIII.

Szent Péter apostol első leveléből

4, 12 – 5, 14

Buzdítás az elöljárókhoz és a hívekhez

Szeretteim! Ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek.
     Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató. Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.
     Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán. De ha mirajtunk kezdődik, mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek? Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.
     Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
     Ugyanígy, ti, fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.
     Józanok legyetek, és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.
     A minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztus Jézusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön örökké! Ámen.
     Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket, és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki. Köszöntenek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztus Jézusban éltek! Ámen.

A Megszentelt Élet Éve 99.

április 11.

Imádkozzunk a "Krisztus Ügye" Lelki Család férfi fogadalmas tagjaiért!

• "Krisztus Ügye" Lelki Család férfi fogadalmas tagjai

Alapítójuk: Julia Verhaeghe

A “Krisztus Ügye” (Familia Spiritualis “Opus” = FSO) Lelki Családunkat Julia Verhaeghe Anya alapította 1938-ban. 2001. augusztus 29-én II. János Pál pápa közösségünket a “megszentelt élet pápai jogú családjának” ismerte el.

Lelkiségünkből:

"Én semmit nem alapítottam. Amióta Jézus Krisztus megalapította a Szentegyházat, azzal mindent megalapított. Csak olyan emberekre van szüksége, akik ezt az alapítást alaposan megélik, vagyis azon az alapon és arról az alapról, melyet Ő fektetett." Julia Verhaeghe

Húsvét hetének szombatja

Húsvét hetének szombatja

Rövid, tényszerű felsorolást olvasunk a mai evangéliumban arról, hogy kiknek jelent meg feltámadását követően Jézus. Elsőként Mária Magdolnát említi, aki húsvét hajnalban találkozott a Feltámadottal és elmondta ezt az apostoloknak, akik kételkedve fogadták mindezt. Ezután a két tanítvány következik, akikkel útközben találkozott Jézus. Ők minden bizonnyal azok, akikhez az Emmausz felé vezető úton csatlakozott, s akik a kenyértörésben ismerték fel őt. A felsorolást a tizenegy apostol zárja, akik együtt voltak, amikor megjelent nekik az Úr.
E tényszerű felsorolás lejegyzésénél Márk evangélistát elsősorban az a szándék vezethette, hogy a feltámadás tényét igazolja. Ennyi ember már nem képzelődhet, ennyien már nem állíthatják egymástól függetlenül ugyanazt, hogy élőként látták a néhány nappal korábban kereszten meghaló Jézust.
Az evangélista másik indítéka az lehetett, hogy bátorítsa az olvasót, minket, akik néha kételkedünk. A felsorolt példák, főként az apostoloké azt igazolja, hogy az egykori tanúk is kételkedtek kezdetben és lassan léptek a hit útjára.
A harmadik lényeges mozzanat a feltámadt Krisztustól kapott új küldetés bemutatása. Elmenni a világba és mindenhol hirdetni Krisztus evangéliumát, örömhírét. Ez volt az egykori tanúk feladata és ez az én küldetésem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, egyszülött Fiad magára vette természetünket, ember-testben jelent meg közöttünk: segíts, kérünk, hogy akit magunkhoz hasonlónak ismerünk meg a test külső formája szerint, annak erejéből belsőleg újjászülessünk. Amen. 

Zsolozsma CXXXII.

Szent Péter apostol első leveléből 

3, 18 – 4, 11
Krisztus eljövetelének várása

Szeretteim! Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. A vele jelképezett keresztség most titeket is ugyanígy megment, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki (legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk). Azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek az ő uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet. Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is hasonló érzülettel teljetek el, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében. Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve, és bűnös módon bálványokat imádva. Ezért csodálkoznak most rajtatok, hogy nem fetrengtek velük együtt a kicsapongások posványában, és szidnak benneteket. De számot adnak majd annak, aki készen áll rá, hogy ítélkezzék élők s holtak fölött. Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre. Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.