Zsolozsma LXXI.

Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt levele 

1, 1-12
Pál evangéliuma 

Pál, aki nem embertől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztustól és az őt halálából feltámasztó Atyaistentől kapta apostoli küldetését, és minden itteni testvér Galácia egyházainak. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ennek a világnak a gonoszságából, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen. Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel, vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

A Megszentelt Élet Éve 40.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
elmélkedés ötödik rész

Isten országa és az izraelita királyság kapcsolata. Izrael országa annyira egyedi volt a honfoglalás utáni időkben, hogy a komolyan hívő és gondolkodó zsidók kizárólag Isten közvetlen irányítását keresték. Lassan alakult ki az a vágy, hogy ők se legyenek mások, mint a többi nép: legyen nekik is földi királyuk. „Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elment Sámuelhez Rama tába és azt mondta neki: Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van”. (1Sám 8,4-5) Sámuel megütközött ezen a követelésen. Panaszt tett Istennél. Az Úr azonban utasította „Nos tehát hallgass csak szavukra,de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk”.(9) Ám Sámuel hasztalan ecsetelte nekik, hogy a király emberben, adóban hogyan zsarolja ki őket, a vének ragaszkodtak követelésükhöz: „Nem, legyen csak király felettünk, s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk”. (19-20) Isten maga ad tehát parancsot Sámuelnek, hogy rendeljen népének királyt, sőt arra is utasítja, hogy kit kell királlyá felkennie. „Holnap, ugyanabban az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked, ez uralkodjon népemen”. (9,15-17) Később aztán maga Isten vetette el Sault engedetlensége miatt. (16,1) Ekkor Isten Betlehembe küldte prófétáját, mert ott választott ki egy fiatalembert Izáj családjából új királynak. Az apa egymás után vitte fiait Sámuel elé. Az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert é elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti”.(7) Ugyanígy nyilatkozott Isten mind a hét fiúról. De a próféta megtudta, hogy van még egy fia Izájnak, aki nyáját legelteti. „Érte küldött tehát és elhozatta. Ő vörös volt, szép szemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az! Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, s ettől a naptól az Úr Lelke Dávidra szállt”. (12-13) Később Dávid házát is kiválasztotta az Úr: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát”. (2Sám 7,12) Úgy tűnt tehát, hogy Isten megtalálta a megfelelő embert és családját, akikkel együtt tud uralkodni Izrael országán. Ez Dávid esetében –gyengeségei ellenére is igaz lett-, de családja tekintetében, sajnos, nem. Ezek a Dávid-házi királyok Jahveh királyságát kapták, de egyre inkább földi királyságot alakítottak ki belőle. Amikor Salamon halála után kettészakadt az ország, előbb az északi királyság: Izrael, később a déli, Júda is bálványimádó lett. Isten maga ajánlott fel Ácház júdeai királynak rendkívüli jelet, hogy védelméről gondoskodik, álszent módon mellébeszél, mert nem akarja Jahveh-t „kísérteni”. A próféta keményen szemére is veti képmutatását. (vö.Iz 7,1-17) Sokkal rosszabb az északi ország helyzete: ott nyílt bálványimádás és szegények szorongatása dívott. Nem az Úr utasításai szerint politizáltak a szomszéd népekkel sem. Lelkületükre fényt vet Ákáb északi és Jozafát déli király magatartása egy Szíriával szemben indítandó háború esetében. Jozafát ragaszkodik Jahveh utasításához. Kérjünk tőle üzenetet próféta által. Ákáb viszont Baál hódolója, prófétái hozzá fohászkodnak. Pompás győzelmet ígérnek. Jozafátnak mindez gyanús. Jahveh prófétáját, Mikeást kérdezi, aki biztatásra ki meri mondani, hogy Jahveh szörnyű vereséget és Ákáb halálát üzeni. Ákáb mégsem neki hisz. Harcba kezdenek, és minden úgy alakul, ahogyan az Úr üzente Mikeás szavával.(vö. 1Kir 22,1-38)

Ferenc pápa: Aki beteget gondoz, Krisztust szolgálja

A pápa február 8-án, szokásos Úrangyala imádsága előtt arról elmélkedett, hogy az egyház – Jézushoz hasonlóan – a teljes ember és minden ember egészségét és üdvösségét szolgálja. A hívekkel együtt mondott ima után az emberkereskedelmet mint a polgári társadalomhoz méltatlan gyakorlatot tette szóvá.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz szerint (vö. Mk 1,29–39) Jézus, miután szombaton prédikált a zsinagógában, sok beteget meggyógyít. Prédikálás és gyógyítás: ez Jézus fő tevékenysége nyilvános működése során. Prédikálásával hirdeti Isten országát, gyógyításaival pedig bizonyítja, hogy Isten országa közel jött hozzánk és már köztünk van.

Jézus belép Simon Péter házába, és látja, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik. Azonnal megfogja a kezét, meggyógyítja, és talpra állítja. Sötétedés után, miután már vége a szombatnak, az emberek elhagyhatták otthonukat, és Jézushoz vitték a betegeket, ő pedig tömérdek beteget meggyógyított, akik a legkülönfélébb bajokban, fizikai, pszichés, lelki bajokban szenvedtek. Jézus azért jött a földre, hogy meghirdesse és megvalósítsa az egész ember és minden ember üdvösségét, mégis előszeretettel fordult a testileg vagy lelkileg sérültekhez: a szegényekhez, a bűnösökhöz, az ördögtől megszállottakhoz, a betegekhez, a kirekesztettekhez. Ekképpen a lélek és a test orvosaként, az emberhez forduló irgalmas szamaritánusként tárta fel magát előttünk. Ő az igazi Üdvözítő: Jézus üdvösséget ad, Jézus ápol, Jézus meggyógyít!

Az, hogy Krisztus betegeket gyógyít, arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a betegség értelmén és értékén. Erre hív minket a betegek világnapja is, amelyet február 11-én, szerdán, a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária liturgikus emléknapján tartunk. Áldásomat adom az ehhez a naphoz kapcsolódó minden programra, különösképpen arra az imavirrasztásra, amelyet itt Rómában tartanak február 10-én este. Emlékezzünk meg az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsának elnökéről, Zygmunt Zimowski érsekről, aki jelenleg súlyos betegen Lengyelországban tartózkodik. Mondjunk érte, egészségéért imát, mert ő készítette elő a betegek világnapjának megünneplését, és most szenvedésével kíséri is azt. Mondjunk imát Zimowski érsekért.

Krisztus üdvözítő műve nem merül ki az ő személyében és földi működésében, hanem folytatódik az egyház által, amely Isten emberek iránti szeretetének és gyengédségének szentsége. Amikor misszióba küldi tanítványait, Jézus két feladattal bízza meg őket: hirdetni az üdvösség evangéliumát és betegeket gyógyítani (vö. Mt 10,7–8). Jézus eme tanításához híven, az egyház mindig küldetése lényegi részének tekintette a betegek ápolását.

„Szegények és szenvedők mindig lesznek veletek” – figyelmeztet Jézus (vö. Mt 26,11), és az egyház folytonosan ott találja őket zarándokútján, hiszen a beteg személyekben kiváltságos utat lát arra, hogy Krisztussal találkozzon, hogy befogadja és szolgálja őt. Aki gondoz, befogad és szolgál egy beteget, az Krisztust szolgálja: a beteg ember Krisztus teste!

Ez történik a mi korunkban is, amikor a sokféle tudományos vívmány ellenére az ember belső és fizikai szenvedése égető kérdéseket ébreszt a betegség, a fájdalom és a halál értelméről. Egzisztenciális kérdésekről van szó, amelyekre az egyház pasztorális tevékenységének a hit fényénél kell válaszolnia: szemünket a megfeszített Krisztusra kell szegeznünk, akiben megjelent Istenünk egész üdvözítő misztériuma, a mennyei Atya pedig az emberek iránti szeretetből nem sajnálta odaadni tulajdon Fiát (vö. Róm 8,32). Ezért mindnyájunk feladata, hogy elvigyük Isten szavának világosságát és a kegyelem erejét a szenvedőknek és az őket segítőknek, családtagoknak, orvosoknak, ápolóknak, hogy a betegek gondozása egyre nagyobb emberséggel, áldozatos odaadással, evangéliumi szeretettel és gyengédséggel történjen. Anyánk, az egyház a mi kezünk által simogatja meg szenvedéseinket és gyógyítja sebeinket, és ezt anyai gyengédséggel teszi.

Kérjük Máriát, a betegek gyógyítóját, hogy minden betegség sújtotta ember meg tudja tapasztalni – a körülötte álló emberek gondoskodásának köszönhetően – Isten szeretetének hatalmát és anyai gyengédségének vigasztalását.

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves Fivéreim és Nővéreim!

Ma, február 8-án tartjuk Szent Bakhita Jozefina liturgikus emléknapját. Ő egy szudáni származású nővér volt, aki gyermekként a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent az emberkereskedelem áldozatává válni. A Szerzetes Intézmények Férfi és Női Általános Elöljáróinak Uniója erre a napra emberkereskedelem elleni imanapot és tanulmányi napot hirdetett meg. Bátorítok mindenkit, aki olyan férfiak, nők és gyermekek megsegítésén fáradozik, akiket rabszolgaságban tartanak, akikkel munkaeszközként visszaélnek, gyönyörforrásként kihasználnak, és akiket sokszor meg is kínoznak, meg is csonkítanak. Kérem mindazokat, akikre a kormányzás felelősségét bízták, hogy eltökéltem tegyenek meg mindent eme szégyenletes, a polgári társadalomhoz méltatlan seb okainak megszüntetésére. Mindnyájan érezzük feladatunknak, hogy felemeljük hangunkat eme méltóságukban megalázott fivéreink és nővéreink érdekében. Kérjük most közösen Szűz Mária segítségét értük és családtagjaikért.

Üdvözlöm a jelenlévő zarándokokat, a családokat, plébániai csoportokat, társulatokat. Különösképpen üdvözlöm a Caravaca de la Cruzból (Spanyolországból), az Anagniból, Marconból, Quartirolóból és Coratóból érkezett hívőket, a Modena-Nonantola-i Érsekség kórusait, a buccinascói fiatalokat, valamint a Litvániából és Brazíliából érkezett zarándokokat.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap

Tanítás és gyógyítás

 
Az evangéliumban Péter anyósának, majd más betegeknek a meggyógyításáról olvasunk. Ezt követően pedig Jézus tanít, hirdeti az evangéliumot. Jézus küldetését sűríti magába ez a részlet, amely szerint a mi Urunk gyógyít és tanít. Küldetésének, földi tevékenységének két mozzanata ez, amelyek alapján az emberek megtapasztalják Isten jóságát és azt, hogy az Isten országa elkezdődött.
Jézus a mennyei Atya küldötte, aki Isten igéit hirdeti. Küldetése, hogy mindenkinek hirdesse az ország örömhírét. Feltámadása után pedig parancsba adta apostolainak, hogy folytassák az evangélium hirdetését. Ha az Egyház nem tekintette volna minden korban legfőbb feladatának az örömhír terjesztését, akkor eltávolodott volna az Úr akaratától és szándékától, és hozzánk soha nem jutott volna el a krisztusi tanítás. A történelem folyamán mindig voltak olyan papok és világi hívek, akik megértették, hogy az evangéliumot nem magukba zárni vagy eltitkolni kell, hanem továbbadni és életüket annak terjesztésére szentelték. Mert aki felismeri Krisztus szavában az örök életre vezető igazságot, az embertársait is segíteni fogja ezen igazság megismerésében és követésében.
Az evangélium megismerése nem a tanult vagy a gazdag emberek kiváltsága, hanem mindenki számára adott a lehetőség, hogy megismerje, elfogadja az üdvösség örömhírét és életét ahhoz igazítsa. Nekünk, akikhez a XXI. század elején eljut az örömhír, szintén tovább kell azt adnunk. Ha ezt nem tennénk meg, szégyenkezve kellene majd az Úr elé állnunk, mert nem teljesítettük az ő parancsát. Amikor a tanító Krisztusra figyelünk, aki tanítását apostolaira bízta, akkor felismerhetjük saját keresztény feladatunkat is: adjuk tovább az élő evangéliumot, Krisztus igaz tanítását!
Miként Jézus tanításának elfogadása az ember részéről a hit által történik, ugyanígy a csodák esetében is nélkülözhetetlen a hit. A hit vagy megelőzi a csodát, azaz a beteg kifejezi Jézus iránti hitét és az ő isteni hatalmában bízva kéri gyógyulását vagy a csoda eredményezi a hitet, azaz annak láttán az emberek hinni kezdenek Jézusban. A különféle csodaelbeszélések az evangéliumban azt mutatják, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete. Isten nem elítélni, hanem megmenteni, megváltani, üdvözíteni akar minket. Isten szabadító hatalma mutatkozik meg a csodákban, amely az ember üdvösségét szolgálja. Bibliai értelemben a betegség a gonosznak, a sátánnak a hatalmát jelenti az ember felett. A betegség annak a jele, hogy valami elromlott az Isten által jónak teremtett ember testében vagy lelkében, s ez a gonosz lélek műve. Jézus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a gonosz hatalmából. Erre azért képes, mert az ő isteni hatalma nagyobb, mint a gonosz ereje. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani. A csodás gyógyítások Isten közbeavatkozásai és jelei.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te földi életed során hirdetted az örömhírt és meggyógyítottad a betegeket, akik gyógyulásukat kérték tőled. Tanításoddal és gyógyításaiddal jelenvalóvá tetted Isten irgalmát az emberek között. Megmutattad, hogy hatalmaddal képes vagy legyőzni a gonoszt s ezáltal megszabadítani az embereket. Segíts minden embert, hogy tanításodban felismerje a követendő utat! Segíts, hogy csodáid növeljék hitünket! Mutasd meg nekünk, Urunk a te szeretetedet, hogy abból táplálkozva kövessünk téged! 

Zsolozsma LXX.

A tesszaloniki hívekhez írt második levélből

3, 1-18

Buzdítások és jó tanácsok

Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket, és megoltalmaz a gonosztól. Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani. Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!
     Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.
     Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek, senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.
     Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.
     Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok bele a jótettekbe. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen. De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg, mint testvéreteket.
     A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
     A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

 

A Megszentelt Élet Éve 39.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
elmélkedés negyedik rész

 Az Isten Lelke, mint a Messiás pecsétje.A zsidó királyoknak adott rituális felkenés nem tette őket szentté. Sem igazságosságot, sem üdvösséget, sem békét nem tudtak teremteni. Ezért történhetett meg, hogy Izrael kettészakadásakor Dávid unokájával szemben tíz törzs fölött uralmat nyert Jeroboám hálátlanul szembefordult Jahvével. Úgy gondolkodott, hogy hiába lett tíz izraelita törzs királya, ha évente háromszor felmennek alattvalói a jeruzsálemi templomba ünnepelni, ott találkoznak, barátkoznak Júda és Benjamin utódaival, előbb-utóbb elszakadnak tőle, és visszatérnek Dávid házához. Ezért két templomot is építtetett, mindegyikbe állított egy-egy aranyborjút, hogy azokat tartsa Istenének a nép, ne kívánkozzék Jeruzsálembe. (1Kir 12,26-33) Mivel Isten kifejezetten utálta a bálványimádást, Jeroboám cselekedete felkentsége ellenére sem tudta megigazulttá tenni alattvalóit. A bálványoltáron papi funkciót végző király azonnali figyelmeztetést kapott egy délről jött prófétától, hogy súlyos vétkét megtorolja az Úr.(13,1-3) Az istentelenné vált király később embertelenné is lett. Udvartartásához egyre súlyosabb adókat vetett ki. Amikor alattvalói ezeket nem tudták fizetni, kölcsönöket kellett felvenniük, majd később elvitték földjüket és lakóházukat a hitelezők. Volt, aki rabszolgának adta el önmagát, hogy ennivalóhoz jusson. Ezek a kegyetlen igazságtalanságok Jahveh bosszúját követelték. A nép igazi megmentője az Istentől földre szálló Messiás. Ő nem külső olaj-kenést kapott, hanem benső kenetet. „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke, a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz majd derekának öve, és a hűség derekának kötője”.(Iz 11,1-5) A szentsátor megépítéséhez és felszerelésének elkészítéséhez nem voltak Egyiptomban kiképzett iparosok és művészek. Isten lelkétől kaptak megfelelő ajándékokat: „Azt mondta erre Mózes Izrael fiainak: Íme, az Úr név szerint meghívta Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának fiát. Eltöltötte őt Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudással és minden ismerettel, az aranyból, ezüstből és rézből való munkák kigondolására és elkészítésére, kövek metszésére, fa faragására. Mindazt, amit mesterséggel el lehet készíteni, a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is. Betöltötte mindkettőjüket bölcsességgel”. (Kiv 35,30-35) Izrael gondolkodásában később igen fontosnak bizonyultak Isten lelkének ajándékai, amelyek a jó uralkodást biztosították. Dávidban dicsérték az ismeretet és az istenfélelmet, Salamonban a tanácsot és erőt. Izajás szövege erre az istenáldotta uralkodásra utal: „Nem ártanak és nem pusztítanak szent hegyemen, mert tele lesz a föld Isten ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz”. Ahol így kormányoznak egy országot, az boldog lesz és szent.

Évközi 4. hét szombatja

Évközi 4. hét szombatja

Fáradhatatlan. A mai evangéliumi leírás szerint talán ez a leginkább jellemző Jézus magatartására, szolgálatára. Miközben körülötte mindenki fáradt, ő fáradhatatlanul végzi feladatát. A tanítványok visszatérnek útjukról és beszámolnak Mesterüknek tevékenységükről. Nem tudjuk pontosan, hány napig vagy hétig voltak távol, mindenesetre Jézus észreveszi kimerültségüket, fáradtságukat. Ez utóbbi természetesen arról tanúskodik, hogy küldetésüket nagy lelkesedéssel, odaadással végezték, nem lustán vagy kelletlenül. Nem csoda, ha elfáradtak, szükségük van a pihenésre, ezt szeretné számukra biztosítani Jézus.
Közben a nép Jézust keresi. Nem a tanítványok pihenését akarják megzavarni, hanem Jézust szeretnék hallgatni. Láthatjuk, hogy napokon, heteken keresztül kitartanak mellette. Akár nagyobb távolságokat is képesek megtenni, hogy láthassák, hallhassák őt. Szinte észre sem veszik, hogy nincs ennivalójuk, mert fontosabb számukra az Úr tanításának lelki tápláléka. Minderről a csodálatos kenyérszaporítás esete jól tanúskodik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberek is fáradtak, kimerültek, hiszen napokon keresztül követik Jézust, kitartanak mellette. Jézus pedig nem pihen. Fáradhatatlanul tanít, mert tudja, hogy az embereket felüdíti szava.
Mindennapi fárasztó teendőim mellett van-e időm Jézust hallgatni?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, a te szavadban csodálatos erő, nagyszerű hatalom rejtőzik. Egykor emberek tömegeit volt képes megmozgatni, útnak indítani, mert a te szavadra, mint isteni igazságra voltak szomjasak az emberek. A mennyei Atyához való visszatérésedkor emberekre bíztad szavadat, igehirdetőkre, akik örömhírként adták tovább mindazt, amit tőled hallottak. Uram, Jézus, ma én is a te szavadat szeretném hallgatni, a te szavadnak szeretnék engedelmeskedni, a te szavadból szeretnék erőt meríteni, a te szavadban szeretném felfedezni a remény forrását, a te szavadra szeretném bízni magamat és a te szavadat szeretném hirdetni, mert tudom, hogy a te szavad igazság, a te szavad bölcsesség, a te szavad boldogság, a te szavad élet, a te szavad az örök élet tanítása.