Zsolozsma LXIII.

A Második Törvénykönyvből

 32, 48-52; 34, 1-12
Mózes halála 

Miután Mózes átadta a nép vezetését Józsuénak, az Úr így szólt Mózeshez:„Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz, megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hór hegyén, mivel Kádesben, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.” Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-hegység csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a Jordán-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának a síkságát egészen Coárig. Így szólt hozzá, az Úr:„Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: »Utódaidnak adom! Megnézhetted saját szemeddel, de oda nem juthatsz el!«” Akkor ott Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. Az Úr Moáb földjén a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes százhúsz esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai harminc napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét, és Izrael fiai engedelmeskedtek neki: úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón, szolgáin és az egész országon. Nagy hatalomról tett tanúságot, s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.

Ferenc pápa: Ne csak műveljük a földet, hanem óvjuk is!

Az olasz őstermelők szövetsége alapításának 70. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból fogadta képviselőiket Ferenc pápa.

Beszédében a mezőgazdasági tevékenység központi szerepére összpontosított, és két kritikus területet emelt ki: a szegénységet és az éhezést, illetve a föld megóvásának feladatát. Kihívásnak nevezte egy olyan mezőgazdaság megteremtését, amelynek alacsony a környezetre gyakorolt hatása. Arra hívott, hogy találjunk rá újra a föld mint anya szeretetére, és védelmezzük a földet, váljunk szövetségesévé.

A földművelők munkája valódi hivatás

Nincs emberiség földművelés nélkül – kezdte beszédét a Szentatya az olasz őstermelőkhöz. A mezőgazdaságnak tehát központi szerepe van életünkben. A földművelők munkája valódi hivatás, ami megérdemli az elismerést és a megfelelő értékelést a konkrét politikai és gazdasági döntések terén is. Fontos, hogy kellő figyelmet szenteljünk annak az elterjedt jelenségnek, hogy a mezőgazdasági földeket más, látszólag nagyobb bevételt hozó tevékenységekre használják fel. Itt is a pénzisten uralkodik! Olyan ez, mint azok az emberek, akiknek nincsenek érzéseik, akik eladják családjukat, anyjukat. Itt a kísértés az, hogy eladják az anyaföldet.

Át kell alaposan gondolni az élelmiszertermelés és elosztás rendszerét

Ferenc pápa a mezőgazdasági tevékenység kapcsán két kritikus területről szólt. Az első a szegénység, az éhezés, amely sajnos továbbra is az emberiség nagy részét érinti. Az uralkodó gazdasági rendszer sokakat kizár a föld javainak egyetemes elosztásából. A piac törvényének abszolutizálása, a kiselejtezés kultúrája és a pazarlás, amely az élelmiszerek viszonylatában elfogadhatatlan méreteket ölt, más tényezőkkel együtt nyomort és szenvedést eredményez sok család számára. Alaposan át kell tehát gondolni az élelmiszertermelés és elosztás rendszerét. Ahogy nagyszüleink tanították: a kenyérrel nem játszunk. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor leesett a kenyér a földre, azt tanultam, hogy felvegyem, megcsókoljam és visszategyem az asztalra – tette hozzá a pápa. A kenyér része az emberi élet szentségének, ezért nem kezelhető pusztán árucikként [vö. Evangelii gaudium, 52-60].

Fontos a teremtett világ védelme érdekében lépéseket tenni

Ezután a Szentatya felhívta a figyelmet a másik kritikus területre. Isten arra hívja az embert, hogy ne csak megművelje a földet, hanem óvja is azt. Egyre nehezebbé válik a föld megművelése a felgyorsult klímaváltozás és a szélsőséges meteorológiai jelenségek következtében. Felmerül tehát a kérdés: hogyan termeljünk jó ételt mindenki számára, ha az éghajlati stabilitás veszélyben van a levegő, a víz és a talaj szennyezése miatt? Fontos tehát a teremtett világ védelme érdekében lépéseket tenni. Valóban sürgős, hogy a nemzetek együttműködjenek e cél érdekében.

A földművelés hogyan jelentheti egyben a föld megóvását is?

Ezt követően a pápa a jelenlegi kihívásra irányította a figyelmet: hogyan teremthetünk meg egy olyan mezőgazdaságot, amelynek alacsony környezeti hatása van? A földművelés hogyan jelentheti egyben a föld megóvását is? Csak ha a kettő együtt jár, akkor tudnak majd a következő nemzedékek is a földön élni és megművelni azt.

Védelmezzük a földet, váljunk szövetségesévé

A Szentatya arra hívott, hogy találjunk rá újra a föld mint anya szeretetére – ahogy Szent Ferenc mondaná –, aki magához vonz, és akihez folyamatosan visszatérünk. A pápa egy javaslatot fogalmazott meg: védelmezzük a földet szövetségesévé válva, hogy továbbra is az egész emberi család életének forrása legyen Isten akarata szerint. Ez ugyanis szembeszáll a föld kihasználásával, amikor úgy tekintenek rá, mintha semmilyen kapcsolata nem lenne velünk, mintha nem lenne többé anyánk; hagyhatjuk elgyengülni, és magára hagyhatjuk, mert már nincs hasznunkra.

Ezt a szövetséget jól példázza az olasz őstermelők által követett hagyomány, amelyet emberarcú, szociális földművelésnek lehet nevezni. Ez az ember és a föld közötti szilárd és élő kapcsolatból áll. Életet adó kapcsolatról van szó, a föld nekünk adja gyümölcseit, de más értéke is van számunkra: megóvja egészségünket, nővérünk és anyánk, aki gondoskodik rólunk és egészségessé tesz minket. Az olasz őstermelők tevékenységüket alátámasztó etikai ösztönzést a katolikus társadalmi tanításból merítik. Az egyházzal való együttműködésük sok gyümölcsöt hozott az egész olasz társadalomnak.

Beszéde végén Ferenc pápa azt kívánta az olasz őstermelőknek, hogy a földművelő és a földet óvó tevékenységüket mindig megfelelően vegyék figyelembe és értékeljék a társadalomban. Adjanak elsődleges helyet az etikai szempontoknak, és keresztényként e szerint nézzenek szembe a tevékenységük során felmerülő problémákkal és kihívásokkal.

 

Évközi 3. hét szombat

Évközi 3. hét szombat

A vihar lecsendesítésének természeti csodája Jézus istenségét igazolja. Minden bizonnyal ez a történet elsődleges tanítása. Aki ilyen csodára képes, azaz szavára elcsendesedik a rettenetes tengeri vihar, az valóban Isten, s ezzel magyarázható természetfeletti ereje.
Érdemes emellett megkeresnünk a jelenetnek azt a szintjét, amely az elmúlt napok mondanivalójához kapcsolódik. Az „elközelgett az Isten országa” kijelentés azt is magában foglalja, hogy Isten közel van hozzánk emberekhez. Velünk utazik a hajóban. Nem kívülállóként szemléli emberi életünk gondjait, nehézségeit és viharait, hanem velünk van e viharokban. Nem hagy magunkra minket, itt van a közelünkben, bármikor hozzá fordulhatunk segítségért. Ő az életünk Ura, ugyanakkor Úr a természet, a teremtett világ felett. Amikor a magvető a földbe hinti a magot, a teremtő Isten munkáját folytatja. Ugyanakkor a magvető rábízza a magot Istenre, mert a növekedést tőle várja. És ekkor Isten közbeavatkozik, gondoskodik arról, hogy a mag kikeljen, s ezzel megáldja az ember munkáját. Minden egyes földbe hintett maggal, minden jócselekedettel Istennek szerzünk dicsőséget. Semmi nem saját érdemünk, mert minden Istennek köszönhető, aki általunk minden pillanatban újjáteremti a világot. Nemde ezt érthetjük Isten országán és annak megvalósulásán?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből, hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

Zsolozsma LXII.

A Második Törvénykönyvből

31, 1-15. 23

Mózes búcsúszavai

Miután Mózes befejezte nagy beszédét, e búcsúszavakat intézte egész Izraelhez, ezt mondta nekik:
     „Immár százhúsz esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyával, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.”
     Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. Az Úr azonban előtted vonul, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj!”
     Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, nőket és a gyermekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják, s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. Különösen gyermekeiteknek, akik nem ismerik, kell hallaniuk, s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek.”
     Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátrába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”

Ferenc pápa: emlékezet és reménység a keresztény ember két meghatározó jegye

„A kereszténynek mindig meg kell őriznie a Krisztussal való találkozás emlékezetét és a belé vetett reményt” – állapította meg Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában január 30-án mondott homíliájában.

Nem szeret komolyan az, aki nem emlékszik „az első szeretet napjaira”. Az ilyen keresztény kiüresedik, lelkileg megbénul, olyanná válik, mint aki „langyos”.

A langyos kereszténység tévedés

„Testvérek, emlékezzetek vissza az elmúlt időkre” – tanít a napi szentlecke a Zsidókhoz írt levélből, és Ferenc pápa ennek kapcsán utalt „azokra az első napokra, amikor ők megkapták Krisztus világosságát”. „A Jézussal való találkozás napját soha nem szabad elfelejteni, mert az a nagy öröm napja, azé a vágyé, mely nagy dolgokat akar tenni” – fogalmazott a Szentatya. Az emlékezéssel együtt „ne feledkezzünk meg az első idők bátorságáról, a lelkesedésről és az őszinteségről, melyek az első szeretet emlékéből születnek”.

A langyosság kioltja a lelkesedést

„Az emlékezés nagyon fontos, hogy el ne felejtsük a kapott kegyelmet, mert ha elűzzük ezt a lelkesedést, ami az első szeretet emlékezetéből fakad, akkor jön a keresztények nagy veszélye, a langyosság. Igen, a langyos keresztények ott állnak mozdulatlanul, mert elfelejtették az első szeretetet. Ezért elvesztették a lelkesedésüket is, és vele együtt a türelmüket arra, hogy „elviseljék, elhordják” az élet dolgait Jézus szeretetének a lelkületével. Ez a »toleráns elviselés« ugyanis vállára veszi a nehézségeket, ellenben a langyos keresztények, szegények, súlyos veszélyben vannak”  – állapította meg fájdalommal a pápa.

Figyelem, a gonosz az ajtónál áll és kopogtat

A langyos keresztényekre gondolva Ferenc pápa a Szentírás metszően éles, kellemetlen szavait használta. Idézte Péter apostol szavát, aki „az elapadt forrású” keresztényekről így szól: „Találóan illik rájuk a közmondás: Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt” (2Pét 2,22). A másik kifejezés az Úré, aki szerint vannak olyanok, akik döntést hoznak, hogy követik az evangéliumot, ki is űzik magukból a gonosz lelket, de amikor az visszatér, kitárják neki az ajtót anélkül, hogy őrizkednének tőle, és így a gonosz lélek birtokba veszi azt a házat, mintegy visszatérnek annak a gonosznak a hányadékához, amit először elutasítottak.

A keresztény két meghatározó jegye az emlékezet és a reménység

„A keresztény két paramétere, két jellemző tulajdonsága az emlékezet és a reménység” – állapította meg a pápa. „Emlékezzünk, frissítsük fel az emlékezetünket, hogy ne veszítsük el az első találkozás szép tapasztalatát, ami a reménységet táplálja. A reménység sokszor sötétben marad, de azért előre halad. A keresztény hisz, mozog, mert tudja, hogy a remény nem csal meg abban, hogy megtaláljuk Jézust. Ez a két meghatározó jegy mintegy a keret, amiben megőrizhetjük az igazak üdvösségét, mely az Úrtól jön” – utalt a pápa a zsoltár válaszos versére.

Az evangéliumhoz fűzve szavait, a pápa megállapította: az üdvösséget védeni kell, hogy a mustármag növekedjen és gyümölcsöt teremjen. „Fájdalmas és szívszorító látni a sok félúton elakadt keresztényt, akik nem tudnak továbbmenni Jézus felé, akik eltávolodtak a Jézussal való találkozástól. Útközben elvesztették az első szeretet emlékét és minden reményt.”

„Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy megőrizzük a megváltás ajándékát!” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Évközi 3. hét péntek

Évközi 3. hét péntek

A földbe vetett és fejlődésnek induló magról, valamint a hatalmasra növő kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg az Isten országát. Az értelmezés első szintje ez lehet: miként a kicsiny magból hatalmas növény fejlődhet, ugyanúgy a kicsiny közösség létszámban gyarapodni fog. Egy másik értelmezési szinten az elültetett, a föld mélyében rejtőzködő mag napvilágra kerülése azt jelképezi, hogy a krisztusi közösség kilép az egész világ nyilvánossága elé. Egy harmadik szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső, teljes megvalósulása csak a jövőben várható. Ez már az ígéretnek, a reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké, amely az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul. Isten tesz nekünk ígéretet, tehát joggal tápláljuk magunkban a reményt, hogy ígéretét meg fogja valósítani.
A magot földbe vető ember bízik abban, hogy a mag ki fog kelni, reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban a pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra. Bennem megvalósul-e, növekszik-e napról napra?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

Zsolozsma LXI.

A Második Törvénykönyvből

 30, 1-20
A száműzetés után is bocsánatot ígér az Úr 

Mózes Moáb mezején a néphez intézett utolsó nagy beszédét így fejezte be: „Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik köze szétszórt az Úr, a te Istened. S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá és számosabbá tesz, mint atyáidat.Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd, és élj. Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára, és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek, és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: »Ki hatol fel az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: »Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz, és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni, s nekik szolgálni, akkor ma tudtodra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem fogtok soká élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”