Zsolozsma XXIX.

Kezdődik Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levele

 1, 1-14
Hálaadás és kérés 

Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban.
Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk. Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy helyt adtatok neki, és az Isten kegyelmét valóban felismertétek, így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak, ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is. Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel, így majd az Úrhoz méltóan éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok és az Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjunk hálát az Atyaistennek, aki minket arra méltatott, hogy részünk legyen a szentek fényességében. A sötétség hatalmából kiragadott minket, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát. 

Úrangyala a Szent Család vasárnapján

Ferenc pápa december 28-án, a Szent Család vasárnapján is számos hívő zarándokkal, családdal együtt imádkozta el az Úrangyalát. Különösképpen a nehéz helyzetben lévő családokért imádkozott, és Mária anyai közbenjárását kérte értük, aki Szent Bernát szavaival „anyja és leánya volt Fiának”.

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok!

A karácsony utáni első vasárnapon, amikor még körülölel bennünket az ünnep örömteli hangulata, az egyház arra hív, hogy tekintsünk a názáreti szent családra. A mai evangéliumban Szűz Máriát és Szent Józsefet látjuk, amint negyven nappal Jézus születése után a jeruzsálemi templomba mennek. Vallásos engedelmességgel a mózesi törvénynek kívánnak eleget tenni, amely előírja, hogy az Úrnak kell szentelni az elsőszülött gyermeket (vö. Lk 2,22–24).

El tudjuk képzelni ezt a picinyke családot a hatalmas tömegben, a templom udvarain áthaladva. Észre sem lehet venni őket, eltűnnek az emberek sűrűjében. De vannak, akik észreveszik őket! Két öregember, Simeon és Anna a Szentlélek indíttatására odamennek hozzájuk, és dicsérik Istent a gyermekért, akiben felismerik a Megváltót, a népek világosságát, Izrael üdvösségét (vö. Lk 2,22–38). Egyszerű, mégis gazdag prófétai tartalmú ez a jelenet: két friss házas, örömmel és hittel eltelt fiatal találkozik két idős emberrel, akik a Lélek működésének köszönhetően szintén tele vannak örömmel és hittel. Ki teszi lehetővé találkozásukat? Jézus! Jézus az, aki összehozza őket: a fiatalokat és az öregeket. Jézus az, aki közel hozza egymáshoz a nemzedékeket. Ő a forrása annak a szeretetnek, amely egyesíti a családokat és az embereket, ő segít legyőzni minden bizalmatlanságot, elszigeteltséget, minden távolságot. Ez arra késztet minket, hogy gondoljunk a nagyszülőkre is: mennyire fontos az ő jelenlétük! Milyen értékes szerepet töltenek be ők a családban és a társadalomban! A fiatalok és az idősek közötti jó kapcsolat döntő fontosságú a polgári és az egyházi közösség számára. Most pedig, szemünket erre a két idős emberre, Simeonra és Annára szegezve, üdvözöljük innen nagy tapssal a világon élő összes nagyszülőt!

Az üzenet, mely a szent családtól hozzánk érkezik, mindenekelőtt hitről szóló üzenet. Mária és József családi életének középpontjában valóban ez az üzenet áll, mégpedig Jézus személyében. A názáreti család ezért szent: mert Jézusra összpontosít!

Amikor szülők és gyermekek együtt a hitnek ezt a levegőjét szívják be magukba, olyan erőre tesznek szert, amely lehetővé teszi, hogy a legnehezebb megpróbáltatások között is helyt álljanak, ahogyan a szent családnál láthatjuk, például az Egyiptomba való menekülés drámai eseményében: kemény próba volt ez számukra!

A gyermek Jézus együtt édesanyjával, Máriával és Szent Józseffel egy egyszerű, ám annál tündöklőbb családi ikont jelenítenek meg. A belőle áradó fény az irgalom és az üdvösség fénye az egész világ számára, az igazság fénye minden ember, az emberiség családja és minden egyes család számára. Ez a szent családból áradó fény bátorít minket, hogy meleg emberi szeretettel forduljunk másokhoz azokban a családi élethelyzetekben, amikor különféle okok miatt hiányzik a béke, hiányzik az összhang, hiányzik a megbocsátás. Fontos, hogy konkrét formában is szolidárisak legyünk azokkal a családokkal, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak: betegségek, munkanélküliség, hátrányos megkülönböztetés, kényszerű elvándorlás miatt… Most pedig álljunk meg egy pillanatra, tartsunk egy kis csendet, és imádkozzunk ezekért a nehéz helyzetben lévő családokért, legyen ez a nehézség betegség, munkanélküliség, hátrányos megkülönböztetés, kényszerű elvándorlás, vagy egymás meg nem értése, sőt veszekedés… Imádkozzunk csendben ezekért a családokért… (Üdvözlégy, Mária…)

Bízzuk Máriára, a család anyjára a világon élő összes családot, hogy hitben, egyetértésben, egymást segítve tudjanak élni, és ezért kérem anyai közbenjárását annak, aki „anyja és leánya volt Fiának”.
(Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát…)

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya ezt mondta:

Kedves fivéreim és nővéreim! Most azokra az utasokra gondolok, akik az Indonéziából Szingapúrba tartó eltűnt malajziai repülőgépen utaztak, valamint annak a komphajónak az utasaira, amely lángba borult az Adriai tengeren. Szeretettel gondolok rájuk, imádkozom családtagjaikért és mindazokért, akiket aggodalom és fájdalom tölt el ebben a nehéz helyzetben, de azokért is, akik a segítségnyújtásban fáradoznak.

Ma elsősorban a jelenlévő családokra gondolok! A szent család áldjon meg titeket és vezessen életetek útján!

Üdvözöllek mindnyájatok, rómaiak és zarándokok! Különösképpen üdvözlöm a bergamói és vicenzai egyházmegye sok fiatalját, akik most kapták meg vagy most fogják megkapni a bérmálás szentségét. Köszöntöm a sarzanai székesegyház oratóriumának családjait, a San Lorenzo in Banaléból érkezett híveket, a sambrusoni ministránsokat, a villamassargiai cserkészeket és a Fraterna Domus munkatársait.

Mindnyájatoknak nagyon szép vasárnapot kívánok! Még egyszer köszönetet mondok karácsonyi jókívánságaitokért és az imáitokért! Jó étvágyat! A viszontlátásra!

SZENT CSALÁD

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!”

 
Szentcsalád vasárnapja van. A szentmise könyörgésében így imádkozunk: „Istenünk, te ragyogó példaképnek állítottad elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak”.A modern kor egyik nagy veszedelme, hogy fellazította a családi élet kötelékeit, ezzel elkezdődött a társadalom alapsejtjének tönkretétele. Elhitették a házastársakkal, hogya felmerülő nehézségeknek egyetlen orvossága a válás, új partner keresése és az új kapcsolatban beköszönt az életükbe a mesés boldogság. Az ötvenes években szomorúan hallgattam egy vasárnap déli vallásosnak mondott rádióadásban is, hogy ennek az áldott intézménynek, a válásnak csak a nőtlen katolikus papság az ellensége meg a bigott hívek. A válással sincs megoldva semmi: a férj utcára kerül, sok esetben elzüllik, a gyerekeknek hiányzik az édesapa, az asszony sorsa is megnehezedik. A válás előtt már állandósul a veszekedés, a gyerekek döbbenten hallgatják napról-napra, hogy szüleik mi mindent vágnak egymás fejéhez, így  az addig ideálként tisztelt szülő megszűnik példakép lenni. Lássuk hát, milyen a teremtő Isten szándéka szerinti családi kapcsolat! „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Istennek nincs teste, nincs arca. Az említett hasonlatosság alapja nem lehet más a Teremtőben, mint a Szentháromság személyeit összekötő végtelen szeretet. Ezt kell megvalósítaniuk a házastársaknak még akkor is, ha ők nem tökéletesek, mint az isteni Személyek. Szent Pál apostol erre utal: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” (Kol 3,13-14)Már az apostol is felsőbb példát ajánl a nehézségek elviselésére: „Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak! Krisztus igéje éljen bennetek gazdagon! Tanítsátok és intsétek egymást telve bölcsességgel!”(Kol 3,14-16) Mivel a modern ember elfordult Istentől, az Egyház úgy látta jónak, hogy a legnemesebb példát állítja a viharba jutott családok elé: így iktatta be karácsony nyolcadába a Szent Család ünnepét. Legyen az Istenember gyermeki alakja a központ, hiszen minden kegyelmet Ő szerzett meg nékünk, csak Ő tudja biztosítani a nehézségekben a többlet-kegyelmeket. Ha a feleség nem tudja betölteni a boldogító szeretet követelményeit, nézzen fel a Szűzanyára, aki a házasságban megengedett természetes örömöket nem élvezhette ugyan, de kegyelemmel volt teljes, és ezek a természetfölötti, mennyei erők busásan pótoltak minden földi jót. A házasság szentsége is megad minden állapotbeli segítséget az egész életre, ha kérik. Ugyanez vonatkozik Szent Józsefre is: őt is a kegyelem tette alkalmassá arra, hogy őre legyen Máriának, tanúja szűz liliomának (Ho 213,2). Az ő rendkívüli kegyelmeik hívják fel a figyelmünket arra, hogy Isten segíteni tud és akar is, amikor az emberi önteltség minden nagyszerű tervét tönkretenni látszik. A mai vészhelyzetben is azt parancsolja Isten, amit annak idején Szent Józsefnek: „Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!” azaz térj ki a pusztító korszellem elől!

Zsolozsma XXVIII.

Szent János apostol első leveléből 

1, 1 – 2, 3
Az élet Igéje és Isten világossága 

Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örüljetek, és örömötök teljes legyen. Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk akkor hazudunk, és nem az igazsághoz igazodunk. De ha világosságban élünk, ahogy ő is világosságban él, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk. Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy megismertük, ha megtartjuk a parancsait. 

János evangéliuma

Reményik Sándor:

János evangéliuma

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek – mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, – József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik – vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az Ige.
S az Ige testté lőn.

„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük” 

 
A világtörténelem legfontosabb eseménye Jézus születése volt: „Amikor ott (Betlehemben a barlangistállóban voltak), eljött az ideje (Máriának), hogy szüljön, és megszülte elsőszülött Fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,6) Isten a világot gyönyörűnek teremtette. Nem is tehetett mást, hisz Ő maga végtelen szép, tökéletes, ugyanilyen Fia is, a Második Isteni Személy, akinek az embersége lett a teremtendő világ anyagi és szellemi formájának ősmintája. Jézusjövendő emberteste az anyagvilág, emberlelke pedig a szellemvilág (angyalok és emberlelkek) örök mintája lett. Amikor Isten Ádámot és Évát megalkotta, testük és lelkük gyönyörű volt, nem volt szükségük anyagból készült ruhára: szépségük lett ragyogó köntösük. A sátáni kísértésre hallgatva elvesztették ugyan ezt a csodálatos fényruhát, de nem örökre. Az Úr azonnal megígérte nekik a bűnbocsánatot: a becsapott asszony megszüli majd Isten Fiát emberalakban, és Ő visszaállítja a boldog világot, amelyik Istennek szentelve újra szép lesz. Ez az isteni ígéret valósult meg azon az éjszakán Betlehemben. Azért kellett a városvégi barlangistállóba menni Szűz Máriának és Szent Józsefnek, mert Isten Fiát nem fogadta be senki a házába. Engesztelő lélekkel járták régen jámbor asszonyok a hívek házait, hogy a szállást kereső Szentcsaládnak pótlólag minden magyar házat felajánljanak. A szöveg viszont csak arról tudósít, hogy a szálláson, ma így mondjuk: a szállodában, már telt ház volt. A világ Ura nem fogadott el egyetlen családtól sem külön gondot, amivel együtt jár a vendéglátás, különösen egy várható gyermekszülés gondjai. Jézus nem kérni-elfogadni, hanem adni, mindent adni, boldogságunkat visszaadni érkezett közénk. „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (2,6) Az első órák boldogsága csak a kegyelemmel teljes Édesanyáé volt, és azé az „igaz emberé”, akit Isten kiválasztott öröktől fogva, hogy a szent családnak feje legyen, kenyérkeresője és menedéke minden gonosz nyelv ellen. (Mt 1,18-24) Csodálatos a Gondviselés működése. Nem fut senki a közeli házakba az örömhírrel: Megszületett a világ Megváltója! Gyerünk, gyerünk, köszöntsük Őt! „Azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (8-12) Egy kis csoporthoz küld követet az Ég. Angyalt látnak, sok ezer éves várakozás beteljesülését hallják meg elsőként. Mikeás próféta hatszáz éves jövendölése zeng a pusztai éjszakában: „De te; Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő Uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza” (Mik 5,1) Elámul a szegény pásztorcsoport szeme-szája. Beteljesült az ősi ígéret? És ennek váratlanul mi vagyunk első tanúi? Nem valami édes álom ez? Ebben a pillanatban felragyog az angyalok hatalmas csapata: úgy érzik, az egész mennyország ott sorakozik kimondhatatlan boldogságban és énekelnek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”(14) Kétezer éve, hogy Betlehemben megszületett a világ Megváltója. Testvérünk lett az Isten Fia. Meghalt értünk, hogy szabad utunk nyíljék a mennyországba. Mit tapasztalunk idelent? A karácsonyi születéstörténet sokak számára szép idill. Jézus szerénysége nem feltétlenül vonzó. Az emberiség nagy része nyomorog.

Zsolozsma XXVII.

Az Apostolok Cselekedeteiből

 6, 8 – 7, 2a. 44-60; 8, 1a
Szent István vértanúsága

 
István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcoltak. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították:Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestól ránk hagyott szokásokat. A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna. A főpap megkérdezte: Valóban így áll a dolog?Erre válaszul így beszélt:„Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A pusztában atyáinkkal volt a megnyilatkozás sátora, így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódítottak a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elöl. Így volt ez egészen Dávid koráig, ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. De csak Salamon építette fel a templomot. Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? Hát nem kezem alkotott mindent? Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene, ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik bűnül! Ezekkel a szavakkal elszenderült az Úrban. És Saul helyeselte meggyilkolását.