Boldogságos Szűz Mária szülei

A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek. A Szenthagyomány őrizte meg számunkra nevüket, s nem tudjuk, vajon látták‑e életükben Jézust, és mit tudtak felőle. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást. Ők még csak nem is azok közé tartoznak, akikről Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kívánták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek.

Kedves nagyszülők! Mennyire nem mindegy az, hogy van‑e reményünk! És mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk‑e gyermekeinknek, unokáinknak! Ne érjétek be azzal, hogy kiharcoljátok a családnál, hogy unokáitok meg legyenek keresztelve, esetleg eljussanak az elsőáldozásig, bérmálkozásig. Ezt a reményt, vágyakozást adjátok át nekik! Nem baj, ha nem látjátok, mi lesz az eredménye. Ti csak mutassátok fel azt a legnagyobb emberi értéket, amely az embert egyáltalán emberré teszi, hogy nem éri be a láthatóval, kézzelfoghatóval, azzal, ami pillanatnyilag élvezetes, hanem a jövő felé fordul s a végtelenre törekszik.

És még valami nagyon fontos: a szüntelen imádság. Szűz Mária olyan családban nőtt fel, amelyet Isten imádása és a jelenlétében való járás fogott össze. Ki tudja, milyen kincset bízott rád az Isten gyermekeidben, unokáidban! Amint a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy lettek zsenik, nem minden előzmény nélkül, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem széles körben sugárzó életszentségük névtelen szentek sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki.

 

2014.07.26. szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.26. szombat

A sátán nem örül annak, ha az emberek Isten templomába járnak, ott az Úr mellett hitet vallanak, és természetfeletti erőt,kegyelmet kérnek mennyei Atyjuktól az üdvösségért vívott harchoz. Ezért akadályozza a templomépítést, vagy ahol már van istenháza, mindent elkövet, hogy ne legyen látogatója.

A zsidók megkapták az Úrtól a megígért önálló hazát: elfoglalták a „tejjel-mézzel folyó Kánaánt.” Isten önmagára esküdött a tényleges honfoglalás előtt nyolc évszázaddal, hogy biztonságban és boldogan, tulajdonosként élhessenek rajta. A szent sátornak, benne az „Úr ládájának” azonban csak két évszázaddal később keresett állandó helyet a választott nép második királya, Dávid. A legméltóbb helynek Sion hegyét ítélte Dávid. Fia, Salamon király idejében a csodálatos templom megépült. Dávid már a szentsátorban is igyekezett egyre szebbé, Istenhez egyre méltóbbá tenni az istentiszteletet. A közeli helységekből szombatonként is jöttek imádkozni,de igazán méltók a nagy ünnepek istentiszteletei voltak: a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnepek. A távolabbi helységek lakosai zarándokcsoportokban érkeztek. A szabály, az volt hogy a tizenkettedik évüket betöltöttek kötelesek voltak évente a három nagy ünnep egyikén részt venni. Így a települések kétharmada otthon maradhatott, védte a családi tulajdont és gondozta az állatállományt.Amikor a környékbeli pogány lányokból választottak maguknak feleséget az ifjak, azok megmételyezték a lelkeket. Már Salamon is rossz példával járt alattvalói előtt a jeruzsálemi kisebb hegyeken terjedő bálványozásával. Később pedig rontotta az igazi vallásos lelkületet a vallási közöny. Ezért „ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás hoz: Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavait, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben:Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben, ha jog szerint bántok egymással, ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet, ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől atyáitoknak adtam, mindörökre. De lám, ti hazug beszédekben hisztek, amelyek mit sem használnak nektek. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat. Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? mondj az Úr” (Jer 7,1-11) Isten ugyanebben az időben visszavitte tüzes szekerén Ezekiel prófétát Jeruzsálembe a Kobár folyó mellől, ahová korábban elhurcolták. Megmutatta az Úr neki is, hogy sok előkelő zsidó hátat fordít Isten oltárának és keletre nézve imádják az onnét felkelő napot, majd Isten magára hagyja Jeruzsálemet. (Ez 6-11. fejezetek) Ezen próféták kora után kétezer hatszáz évvel a megváltott világ, benne a Jézus Krisztus titokzatos Testének tisztelt Európa nagyrészt istentelen. Évek óta imádkozom azért, hogy az Atya adja vissza népemnek az elvesztett erős, mindenen győztes istenhitet és a Magyarok Nagyasszonyának ezer éves tiszteletét. Keveseim! Tartsatok velem.

Zsolozsma 202.

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Krisztus szenvedéseiben részesednek

Zebedeus fiai így kérlelték Krisztust: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön (Mk 10, 35). Mit szól erre Jézus? Értésükre akarja adni, hogy nem éppen valami lelki dolgot kértek, és ha egyáltalán tudnák, mi az, amit kérnek, akkor sohasem merték volna azt kérni; ezért válaszolja nekik: Nem is tudjátok, hogy mit kértek, hogy mennyire nagy dolog az, milyen csodálatos, mennyire felette áll az égi hatalmasságoknak is. Aztán hozzáteszi: Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek? (Mk 10, 38). „Ti ugyanis kitüntetést és dicsőséges babérkoszorút emlegettek nekem, én pedig küzdelmekről és vérontásról beszélek nektek. Mert ez az időszak nem a jutalom átvételének az ideje; nem most fog felragyogni az én dicsőségem sem; ez a földi élet az öldöklésnek, a harcnak és a megpróbáltatásoknak ideje” – mondja. Figyeld meg, miképpen teszi fel a kérdést, hogy azzal is buzdítson és magyarázzon. Nem azt ugyanis:„Készek vagytok-e vállalni az erőszakos halált, készek vagytok-e a véreteket is ontani?” Hanem hogyan kérdezte? Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből? És buzdításképpen hozzáteszi: amelyből majd én iszom, tudniillik hogy bátorítsa őket a vele való közösség tudata. Keresztségnek mondja azt, mert meg akarja mutatni nekik, hogy abból az egész világ nagy megtisztulása származik majd. Azt felelik neki erre: Készen vagyunk (Mk 10, 39). Készséges lélekkel mindjárt megígérik, bár azt sem tudják, mit is mondanak; azt viszont várták, hogy meghallgatást nyer a kívánságuk. Nos, mit mond erre Jézus? A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek (Mk 10, 39). Nagy ajándékot jövendöl meg nekik, hiszen ez annyit jelent: „Méltók lesztek a tanúságtételre; mindazt elszenveditek, amiket én, erőszakos halálban lesz részetek, és így velem közös lesz a sorsotok.” De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek Atyám készítette (Mk 10, 40). Amikor lelküket így felbátorította, s amikor már emelkedettebbé és a csüggedéssel szemben ellenállókká tette őket, csak azután igazította ki a kérésüket. Akkor megneheztelt a többi tíz a két testvérre (Mt 20, 24). Látod, mennyire nem voltak még tökéletesek valamennyien: sem azok, akik a többi tíz elé szerették volna helyezni magukat, sem a többi tíz, aki e kettőre irigykedett. De mint említettem: mutasd meg őket nekem ez után az esemény után, és látni fogod, hogy távol vannak már minden ilyen helytelen vágytól. Figyeld meg tehát, hogy éppen az a János, aki ezzel a kéréssel járult Jézushoz, később – az Apostolok Cselekedetei szerint – mindenütt átengedte az elsőbbséget Péternek, az igehirdetésben is, a csodatevésben is. Jakab pedig már nem sok ideig élt: félretett minden emberi becsvágyat, kezdettől fogva ugyanis oly rendkívüli lelkesedés hevítette, és szavakkal ki nem fejezhető olyan tökéletességre emelkedett, hogy nemsokára meg is ölték őt. 

Szent Jakab apostol

Szent Jakab apostol

„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és
ne önmagunknak”

Az evangéliumok néha rávilágítanak Jézus tanítványainak emberi gyengeségeire. Ők is emberek, nekik is voltak egyéni terveik. Úgy érezték, hogy Jézus mellett megtalálták az Atya velük kapcsolatos terveit, az Isten országának szolgálatát. Az igazság és szeretet gyakorlása a cél, de saját értelmük és akaratuk is volt, úgy vélték, hogy igyekezniük kell a maguk érvényesülését biztosítani a szolgálatban. Észrevették, hogy akad köztük olyan,aki ezt bűnös úton akarja elérni. Amikor Júdás a betániai vacsorán zúgolódott, hogy Mária drága kenettel öntözi Jézus lábát, megkérdezte:„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta”(Jn 12,5-6) A mai nap ünnepelt szentje Jakab apostol, János testvére. Jézus öccsével együtt nagyon szerette. Mindketten örömmel észlelték ezt, és úgy gondolták, hogy a kitüntető szeretetnek hasznos következményei lesznek. Elő akarták mozdítani az eseményeket. Megbeszélték édesanyjukkal, hogy kérje számukra azt a kegyet, hogy amikor Jézus legyőzi a bűnt, megalapítja messiási birodalmát, akkor az új országban ők legyenek majd Jézus legfőbb tisztviselői. Jézus ismerte gondolataikat, ezért nem az édesanyának, hanem fiainak teszi föl a kérdést: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok? Azt felelték neki: Tudunk! Ő erre azt mondta nekik: A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette”. (Mt 20,22-23) Ekkor már Jézus már harmadszor jövendölte meg, hogy sokat kell a bűnök bocsánatáért szenvednie (Mt 20,18-19) A kitüntetést kérelmezők tehát tudták, hogy Jézus szenvedni fog, de ezt is vállalták, számoltak vele. Gondolhatták, minden szenvedésnek vége szakad egyszer, utána pedig a győztes hősök diadala következik. Ezt Jézus meg is erősíti, de a jutalomosztásba nem szól bele, az az Atya föltétlen joga. Mivel a fő feladatot, Jézus szenvedését eleve lelkesen vállalták, az első helyet nem, de a másodikat elnyerték. Péter főségét nem befolyásolhatták. Az első apostol, aki vértanú lett, Jakab volt. Öccse pedig utoljára kóstolta meg a vértanúság ízét, de Jézus többszöri kijelentése szerint nem erőszakos halállal halt meg. Ez a nagy próba nemcsak Jakab és János dilemmája volt. Mindenki átesik rajta. Aki nem érti meg, hogy az Isten elrendelte megváltói szenvedés és halál az igazán nagy érték minden ember számára, ezen a próbán elbukik. Júdás a pénzen, rengeteg történelmi nagyság a hatalom bírvágyán bukik el. Mások a gőgösségen csúsznak el. Úgy vélik, hogy kivételek, saját erejük a siker biztosítéka. Pál apostol szépen kifejti:Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; s üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nm vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen halandó testünkön. Tanuljunk meg igaz győzelmet aratni.

2014.07.25. péntek

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.25. péntek

Az Úr kemény üzenetet adott Jeremiás ajkára az előző beszédben. Felidéztette vele a múltat, amikor kiszabadította az Izraelt egyiptomi rabszolgaságából és önálló, szabad néppé kezdte nevelni a pusztaságban, majd minden nemzet közül kiemelve szerződéssel, az ószövetséggel saját népévé tette. Elindította őket a Sínai hegytől vissza az Ábrahámnak esküvel ígért haza földje felé, de Kánaán határától vissza kellett őket küldenie a pusztába negyven évig tartó száműzetésbe, hogy a kivonulást húsz évesen, vagy annál idősebben megért felnőtt társadalom pusztuljon ki, és szülessenek új nemzedékek, hogy nekik adhassa az Ígéret földjét, Kánaánt. A prófétai beszédből már kihallatszott, hogy a Jeremiás korabeli zsidók évszázados bálványozása miatt ez a generáció nem tanul ősei bűneiből és a büntetésekből. A mára kijelölt prófétai beszéd ennek a magatartásnak a gyalázatára hívja fel a figyelmet: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? –mondja az Úr. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra, és nézd meg, vajon van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg?” (Jer, 3,1-2a) Példának hozza fel az Úr Júda számára a 722-ben feldúlt Izraelt: „Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hűtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott. Azt gondoltam, Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda. S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el, és váló levelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott (bálványokat imádott). Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertőztette: Kővel-fával házasságtörést követett el (megszegte Jahvéval kötött szövetségét) De ami mindennél rosszabb, hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon, mondja az Úr. Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaznak látszik a hűtlen Izrael. Menj, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael, mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok – mondja az Úr. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra, mondja az Úr” (Jer, 3,6-13) Ehhez gyökeres változás kell, a Megváltó szenvedése, halála és feltámadása: „Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiai, mondja az Úr, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba. És szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket” (14-15) Ennek a bekezdésnek a katolikus biblikusok adták az alcímet: Sion sorsa a messiási korban. Könyve közepén Jeremiás már nyíltan kimondja Isten régen meghirdetett üzenetét: Isten Ábrahámmal kezdi előkészíteni az emberiség megváltását a bűnből. Erre kap áldást Istentől. Ő is csak lassan érti meg, de végül megérti, hogy unokája lesz az egész emberiség Megváltója: „Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta és örült neki” (Jn 8,56) „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3b) „Igen, jönnek napok, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával” (Jer 31,31)„Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,2) „Akkor senki sem kérdi többé: Hol van az Úr szövetségének ládája? Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra” (Jer, 3,16b) Miért lesz ez így? A szövetség ládája felett az Isten fénye ragyogott. Jézus pedig maga a Második Isteni Személy.

Ki a Szentlélek? 1.

Ki a Szentlélek?

elmélkedés első rész

A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben" A nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával" Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy Ő a Krisztus. (Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium". Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket" (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. Ő ismeri és közli a hit titkait. Vigyázz arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének. Péter beszéde során felcsillantja a reményt, hogy hallgatói is részesülhetnek a Szentlélekben: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek. Körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk"(Ap Csel 2, 38. 41)

Ki a Szentlélek? 2.

Ki a Szentlélek?

elmélkedés második rész

Körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk"

Ez a háromezer ember húsz nyelvet beszélt. Addig egymást sem értették, most azonban egymást is, Pétert is kezdték érteni, és idegenből egyszerre Jézus és egymás testvérei lettek. Isten Lelke tehát egy családdá öleli a különböző fajta embereket. Itt tehát a Szentlélek biztosan kiáradt, s úgy mutatkozott be, mint összegyűjtő. Hogy máshol, máskor, másokra is a Szentlélek áradt-e ki, amikor ezt állították, az már más kérdés. Annyi bizonyos, hogy a Szentlélek az Egyházat szétszórni nem akarta soha, és nem is akarhatja, mert ezzel megtagadná küldőit, az Atyát és a Fiút. Ez pedig lehetetlen. Ezért inti János apostol a híveket: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van" (1 Jn 4,1-3) a Szentlélek ma is tud segíteni. A ma élő hatmilliárd ember egy ötöde katolikus. Mondhatjuk, ugyanannyi a nem katolikus keresztények száma. Ezek is üdvözülhetnek, hiszen Isten mindenkit szeret, Jézus mindenkiért meghalt, de aki üdvözül, csak Jézus érdemeiért üdvözül, bármilyen vallás tagja is. „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született." A papok vannak arra hivatva, hogy imádkozzanak és beszéljenek bölcsen, igazán az Úrról. Természetesen a hívek is tehetik, sőt tegyék is ugyanezt. Évszázadok óta tart a keresztények szétszórtsága. Sok őszinte útkeresés történt már, kevés eredménnyel (I és II Lyoni zsinat), VI. Pál és Athenagoras konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben, 1964. Jan. 4-6. „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzünk VI. Pállal, õ öntse a bort, és én csöppentsem hozzá a vizet." Vannak jó kezdeményezések a protestánsok felé is. Ők is keresnek utakat, de igazán nagyon messze még az „egy akol és egy pásztor" eszmeisége, főként pedig a gyakorlata. Henry Newman katolizálása elképesztette barátait és ismerőseit.„Becsülettel végig tanulmányoztam a különböző egyházak tanítását, és a teljes igazságot csak a katolikus. Egyházban találtam meg." Mikor jut el idáig a többség? A Szentlélek majd megtalálja a módját. Mit teszünk mi ezért? Türelem, baráti kapcsolatok, sebek gyógyítása. „Szentlélek Isten szállj le ránk, elmét derítő tiszta láng. Öntsd lelkeinkbe, melyeket megszenteltél, kegyelmedet!" Mit mondhatunk a nemzetek sorsáról? Nyilván a világ történelmét is a Szentlélek irányítja. Keserves meggondolni, hogy ahol a krisztusi élet nem a hit szerint alakul, ott nem lehet békéről sem szó, és a gazdaság is az önzés martaléka. A gyűlölet csak gyűlöletet fial. Amíg nem lesz krisztusi élet az állami és államközi alapállás, addig az adok-kapok, a terror és a háború nem old meg semmit. Aki a különböző nyelvű népeket a hit egységébe gyűjtöd, Te könyörülj rajtunk! Családok szétesőben, békétlenségben, a gyerekek gazdátlanul, szeretet nélkül. Az egyének nem tudják, hogy miért is élnek igazán. Nevelés helyett csak okítás, az is egyre gyengébben tervezve, hiszen a természettudomány csak egy szelete az Isten nagy titok-világának. Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen mennyből fényességedet!"