Zsolozsma 1.

Szent Ágoston püspök beszédeiből 

Az Ige szemlélése fogja majd betölteni szívünket

Ki az az ember, aki a bölcsesség és tudomány Krisztusban elrejtett és teste szegényességével eltakart összes kincseit ismeri? Mert ő — noha gazdag volt — értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok (vö. 2 Kor 8, 9). Midőn ugyanis halandóságba öltözött, és megszüntette a halált, szegénységben mutatta meg magát: de mérhetetlen gazdagságot ígért, és amit megszerzett, azt el nem veszíti. Milyen végtelen az ő édessége, melyet elrejt azok elől, akik félnek tőle, de beteljesít azokban, akik remélnek benne. Mert tudásunk csak töredékes, míg el nem jön a beteljesedés. Hogy ennek felfogására alkalmasak legyünk: ő, aki isteni mivoltában az Atyával egyenlő, a szolga alakjában hasonló lett hozzánk, Isten hasonlóságára alakít át minket: Isten egyszülött fia Emberfiává lett, hogy az emberek fiainak sokaságát Isten gyermekeivé tegye; és a szolga látható alakja által nevelt szolgákat gyermekké tökéletesíti az isteni mivolt meglátására. Most ugyanis Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (1 Jn 3, 2). Mert mire valók a bölcsesség és tudomány ajándékai, ezek az isteni kincsek, ha nem arra, hogy nekünk elegendők legyenek? És mire az édesség e sokasága, ha nem azért, hogy betöltsön minket? Mutasd meg tehát nekünk az Atyát, és az elég lesz nekünk (Jn 14, 8).Az egyik zsoltárban valaki közülünk vagy bennünk vagy helyettünk azt mondja neki: Eltelek, ha megjelenik dicsőséged (vö. Zsolt 16, 15). Ő pedig egy az Atyával; és aki látja őt, az látja az Atyát is. Tehát ő a Seregek Ura, Ő a dicsőség királya! (Zsolt 23, 10). Maga felé fordít bennünket, megmutatja nekünk arcát; és megmenekülünk, betelünk, és ez elég nekünk. Addig, amíg ez meg nem történik, amíg meg nem mutatja majd nekünk, ami elegendő nekünk, amíg nem isszuk őt, az élet forrását, és be nem telünk, miközben a hitben járva tőle távol zarándoklunk, míg éhezzük és szomjazzuk az igazságot, és Isten arcának szépsége után kimondhatatlan lobogással vágyakozunk, addig a szolga alakjában való megszületését áhítatos engedelmességgel ünnepeljük. Még nem vagyunk képesek szemlélni azt, aki az Atyától a hajnalcsillag előtt született, de keressük fel azt, akit a Szűz az éjszaka óráiban szült e világra. Még nem fogjuk fel, hogy neve fennmarad, amíg a nap ragyog (Zsolt 71, 17) de felismerjük, hogy az égen vert sátort (Zsolt 18,6)Amíg nem láthatjuk együtt az Egyetlen örökkévalót az Atyában, addig emlékezzünk meg a nászházból kilépő Vőlegényről (Zsolt 18,6)Amíg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az Atya vendégei legyünk, addig ismerjük fel a mi Urunk, Jézus Krisztus jászolát.

Karácsony 2. vasárnapja

Izajás próféta látomásában ismertette Isten akaratát, ami szerint az Eljövendő Dávid királynak a sarja lesz. 

Örökkön uralkodó Király. Rámutat arra, hogy a Messiás nemcsak a maga jólétéről tud gondoskodni, hanem bőven ellátja javakkal alattvalóit, sőt a Sionra felvonuló idegen nemzeteket is. „Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból”. (Iz 25,6) Dávid király alattvalóiról is gondoskodott. Az ünnepi lakomákon annyi áldozati állatot vágatott le, hogy azok húsából bőven jutott az ünnepre összegyűlt hatalmas tömegnek is. „Megáldotta a népet a Seregek Urának nevében, és juttatott Izrael egész sokaságának, férfinak, asszonynak egyaránt egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab sült marhahúst, meg egy olajjal gyúrt kalácsot”. (2Sám 6,18-19) Dávid fia, Salamon király és az ő utódai azonban már óriási udvartartásra költötték a nép adóját. Az elszegényedett nép gyakran éhezett, eladósodott, házát, mezejét elárverezték. Emiatt Isten ítélete várt rájuk. A Messiás majd újra olyan király lesz, aki nem elvesz, hanem ad bőkezűen. Ennek kifejezése a zsíros hús, bőséges színbor. Az evangéliumban Mátétól idézi az Egyház a második csodálatos kenyérszaporítást. Jézus ekkor megismétli a pusztában éhező hallgatói megvendégelését. Ezúttal is ragaszkodik ahhoz, hogy ne küldjék el az embereket éhesen. Az apostolok hét kenyérkéjét és néhány apró halát megáldja, szétosztatja tanítványaival, és jóllakat négyezer férfit és legalább ennyi asszonyt és gyereket. Viszont távlatot nyit Izajás látomásának beteljesüléséhez, igazi lakodalmas bőséget tartogat mennyei lakomájára zsíros birkahússal, bőséges kenyérrel és a legfinomabb borral. Ezen az örök lakomán azonban nemcsak az enni és innivaló jut majd bőven. „Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült”. (Iz 25,7) Ez a lepel a bűnök büntetéseként borult Isten titkaira, és eltakarta szemük elől Isten igazságait. Ezt a leplet kezdte visszagöngyölni az Úr, amikor prófétáin keresztül ismertté tett sok titkot a maga életéből. A Messiás már bőségesen részesítette a szegény embereket is tanításában. Mennybemenetele előtt pedig megparancsolta tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”.(Mk 16,15-16) Tanuljunk a tanító Jézustól, és olvassuk elmélkedve prófétái előkészítő üzeneteit. Így felkészülve „ezt mondjuk majd azon a napon: Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket”(Iz 25,9)

2014.01.05. vasárnap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.05. vasárnap

„Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül.Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el”(Préd 5,17-19) 

A normális étkezésen kívül is lehet öröm a földi dolgokban. A bor sokak szemében örökös kísértés tivornyákra, részegségre, perpatvarra, veszekedésre. Ezért teljesen elítélik fogyasztását. Pedig ez is Isten ajándéka az örömre. Abimelek példázatában a fák királyuknak kérik fel a szőlőtőkét is. Az így hárítja el a megtiszteltetést: „Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között mozogjak?” (Bír 9,13) Az egészséges táplálkozás kellemes kiegészítése az ember számára a bor: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét”. (Zsolt 104,14-15) A bőkezű vendéglátásban is maradj józan: „Légy minden dolgodban mértékletes, akkor nem ér semmi betegség. Aki a vendéglátásban bőkezű, azt sokak ajka dicséri, és igazának hiteles a bizonysága”: (Sir 31,27-28) Ha néha sújt az Úr keze, nem oszt bő termést, elszomorodik az ember: „Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak. Bort a sajtóban nem tapos a taposó, az örömkiáltás megszűnt”. (Iz 16,10) De áll ez is: „Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat, de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket”. (Zsolt 126,5-6) Az étkezés kellemességénél sokkal szebbek és boldogítóbbak a szerelem örömei: „Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! A szerelmes szarvas üsző, a bájos zerge, - részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! Miért is engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő kebelén? Hisz a férfi útjai Isten előtt vannak, ő minden ösvényét szemmel kíséri! A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga”. (Péld 5,18-23) „A jó asszonynak boldog a férje, éveinek száma kétszeres lesz. A derék asszony jól tartja urát, s az békében tölti el éveit. Jó feleség jó osztályrész, amely istenfélő férfinak jut jótettekért”(Sir 26,1-3) Ez a jó házasságban megélt öröm hív képe az ember és Isten közt éledő boldogságnak:„Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szüzet, úgy vesz feleségül a te felépítőd és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd néked Istened”. (Iz 62,5) A termékenység az igazi öröm a házasságban. Ezt érezte át Anna, Elkána felesége, aki sokáig szenvedett a gyermektelenség miatt: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik”. (1Sám 2,1.5) „Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya”(Zsolt 113,9) A gyermek születése az édesanya csodálatos öröme:„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra”(Jn 16,21) Az igazi apai, anyai öröm akkor teljesül be, amikor a fiú felnőve bölcs emberré válik:„A bölcs fiú öröme atyjának, a balga fiú pedig búbánata anyjának”(Péld 10,1)

A Hiszekegyben imádkozzuk.

A Hiszekegyben imádkozzuk: Ő szólt a próféták szavával”.

„Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked”(Lk 10,21) Az Úr közvetlenül a szegények és műveletlenek közül válogatott apostolokra célzott, akiket az Atya akarata szerint választott ki tanítványai népes táborából. Az ő szemük előtt nyíltak ki nagy isteni titkok,mint Jézus istenfiúsága. (Mt16,16) A próféták egy része is egyszerű körülmények között nőtt fel, Isten azonban rájuk bízta fontos üzeneteit.„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből”(Iz 11,1) Édes anyanyelvünk is ismeri ezt a kifejezést. Élőfa alakjában rajzoljuk le családunkat: törzs: nagyszüleink, ágak: szüleink, testvéreink, gyerekek, unokák, dédunokák. A zsidók történetében először Bálám próféta szájából hangzik el jövendölés a Messiásról, mint királyi ágacskáról: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,15.16b-17) Jákob negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást. Az ő törzséből származik a betlehemi Jessze. Az ő nyolcadik fia Dávid, akit Isten Sámuel próféta kezével ken föl királlyá. Később a családját dinasztiává emeli föl az Úr. (Kr.e. 1000 körül) a belőle származó királyok sora ugyan megszakad Jeruzsálem első pusztulása után (Kr e. 586), de családját folytatólagosan számon tartják, mert majd belőle származik a Messiás-király. Jézus születésének hírüladása alkalmával Gábor főangyal megerősíti az ősi ígéretet: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (2Sám 7,13; Iz 9,6; Lk 1,32-33) Izajás további titkokat is ismertet a Messiással kapcsolatban: „Rajta nyugszik az Úr lelke; a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és erőség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz majd derekának öve, és a hűség csípőjének kötője”(Iz 11,2-5) nemcsak Bálám, de Izajás is szerette volna szemtől-szembe meglátni az emberek közé testesült Messiást. Nem adatott meg nekik ez a beteljesedés. Viszont igen nagy kegyelem volt mindaz, amit 1200 és 700 évvel a beteljesülés előtt lélekben láthattak, és tudhattak a Messiás isteni és emberi nagyságáról. Jézus pedig hozzáfűzi apostolainak tett fentebbi kijelentéseihez:„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta”(Lk 10,23-24) Ha jól meggondoljuk a magunk helyzetét, bizonyos tekintetben mi is igen boldogok lehetünk, mert a leírtakat mind ismerhetjük, Jézus Egyházának kétezer éves történelmében járatosak lehetünk, és egyszer majd minden régi történetet szemünk elé tár a mennyei boldogság.

2014.01.04. szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.04. szombat

Az élet emberi örömei

Néhányat felsorol Mózes nagy búcsúbeszédében az emberi örömökből, amelyeket Isten tervei szerint nyújtani akar annak, aki alapvető elgondolásait megtartja: „Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn, áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla. Áldottak lesznek csűreid, s áldottak éléstáraid. Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy. Összetöri az Úr ellenségeidet, akik ellened támadnak: egy úton jönnek ki ellened, s hét úton futnak el színed elől. Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked”. (MTörv 28,3-8) Isten a zsidó nép súlyos bűneiért Jeruzsálem pusztulását szabta ki rettenetes büntetésül. De ez nem tart örökké. Hazahozza népét hetven év múlva, és örömre fordítja sorsukat: „hallatszani fog még az öröm hangja és a vidámság hangja, a vőlegény hangja és a menyasszony hangja, azoknak a hangja, akik így szólnak: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló”. (Jer, 33,10-11) Viszont Isten keményen bünteti azokat, akik törvényeit semmibe veszik. Elvonja tőlük ígért örömeit: „Megver téged az Úrtébolyodással, vaksággal és elmezavarral, s úgy fogsz tapogatózni délben, mint ahogy a vak szokott tapogatózni a sötétben s nem fogsz célhoz jutni útjaidon. Minden időben sanyargatni fognak s erőszakosan elnyomnak, s nem lesz, aki megszabadítson téged. Feleséget veszel és más fog hálni vele, házat építesz, és nem fogsz lakni benne, szőlőt ültetsz, és nem szüretelsz belőle. Előtted fogják levágni marhádat és te nem eszel belőle, szemed előtt rabolják el szamaradat, s nem adják többé vissza neked, ellenségeidnek adják juhaidat, s nem lesz, aki segítsen, téved. Fiaid s lányaid más nép hatalmába kerülnek és szemed azt látni fogja és bár egész nap epekedik a látásuk után, nem lesz erő kezedben. Földed gyümölcsét s munkád minden eredményét olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz és sanyargatni fognak mindenkor és elnyomnak minden időben és eszedet veszted rémültödben azok miatt, miket látni fog szemed”. (MTörv 28,28-34) Mózes még hosszan ecseteli az isteni törvények meg nem tartása miatt elvesztett csodás örömöket. Istentelen világunk legalább a zsidók egykori rettenetes szenvedéseiből tanulna! „Akkor eltüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem utcáiról az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, mert rommá lesz az ország”. (Jer, 7,34) Viszont az élet természetes örömeit kínálja az Isten akarata szerinti házasélet: „Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon -, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz”. (Préd 9,9-10) „Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?” (3,22) Öröm forrása a normális táplálkozás is: „Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni, és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik. Mert ki tud enni és élvezni őnélküle? Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt”. (2,24) A Prédikátor nagy kritikus, de az örömöt dicséri: „Dicsérem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt”(8,15)

Pápai Lajos győri püspök újévi körlevele

Pápai Lajos megyéspüspöknek az újév alkalmával írott, s újév napján a Győri Egyházmegye templomaiban felolvasott körlevelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvérek!

Miután megünnepeltük az Úr Jézus születését karácsony napján, ma az ünnep nyolcadán megemlékezünk arról, aki az Úr Jézust a világra szülte: vagyis Szűz Máriáról, Isten Anyjáról. Az evangélium arról szól, hogy a Jézus nevet adták a Gyermeknek a 8. napon, így az új évet Jézus nevével kezdjük el. Ezzel nem ellenkezik Szűz Mária istenanyaságának mai ünnepe, hiszen amikor az Efezusi Zsinat (431) kimondta, hogy Szűz Mária Theotokosz, azaz Istenszülő, ezzel valójában az Úr Jézus istenségét fogalmazta meg.

Krisztus Király ünnepén zártuk le a hit évét, amit XVI. Benedek pápa hirdetett meg. A hit éve rendezvényei, konferenciái, beszédsorozatai, zarándoklatai újra és újra Jézus Krisztus személyére irányították figyelmünket. Jóllehet, elvben a gondolkodás útján is fel lehet ismerni Isten létét, de mégis igaz P. Couchoud (ejtsd: pier kusu) megjegyzése, aki szerint „az Örökkévalót” a nyugati világban nem imádják, csak Jézusban és Jézus által.” (Jean Guitton: Jézus. Grasset, Paris, 1956, 338. lap) Akik megtapasztalják Krisztust, azok számára „a kereszténység nem eszme, nem rendszer, és nem erkölcs, hanem Személy.” (A Frossard: Il y a un autre Monde.) Ezért nekünk is szembe kell nézni a kérdéssel, amit az Úr Jézus tett fel apostolainak: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,15) Ki tehát ez a Jézus Krisztus?

Vértanú püspökünk, Boldog Apor Vilmos unokaöccse, a világhírű teológus, Hans Urs von Balthasar Jézus csodálatos „alakjáról” beszélt, és azt írta, hogy ez az alak három abszolút egyedülálló, lényeges vonásból áll, egymást kölcsönösen megerősítő és megvilágító vonásból, és egyedülálló egységet alkot. (A. Léonard: Miért hiszünk? Szent István Társulat, Budapest, 2012, 99. lap)

Jézus alakjának első vonása: az isteni egyenrangúság igénylése. Ő nem egyszerűen egy tudós rabbi, nem is csak egy próféta. A próféták Isten üzenetét közvetítették, de nem voltak azonosak vele. Tőlük nem azt kérdezték, hogy „Ki vagy te?”, hanem ezt: „Ki küldött téged?” De Jézus nem is csak Messiás. Péter megvallotta Fülöp Cezáreájában róla: „A Messiás vagy.” (Mk 8,29) De Jézus megtiltotta, hogy ezt hirdessék, mert kortársai evilági messiás-elképzeléseit nem osztotta. De Jézus több is, mint Messiás. Magatartásával, szavaival jelezte isteni öntudatát is. Ő ura a szombatnak is – pedig az isteni törvény volt; bűnöket bocsát – pedig azt csak Isten teheti meg; Atyjának nevezi az Istent. A zsidók jól meg is értették mindezt, amikor így vádolták: „Mivé teszed magadat?” (Jn 8,53). És ma is látjuk, hogy sokan elfogadnák őt, mint erkölcstanítót, szociális apostolt, vallási vezetőt, de mikor isteni öntudatáról van szó, ma is sokan azt mondják: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?” (Jn 6,60)

Jézus alakjának másik vonása a hallatlan igény mellett a tökéletes alázat. Jézus tudatában van annak, hogy Isten küldöttje, hogy mindent Atyjától kapott, és célja az Atya akaratának teljesítése tökéletes engedelmességben és fiúi áttetszőségben. Tökéletes kontrasztban isteni öntudatával, Jézus végsőkig való alázatáról van szó szenvedésének idején. Atyja látszólag magára hagyta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) – imádkozta a 22. zsoltár szavaival. A legfelsőbb fokon Élőt („Én vagyok az Élet”, Jn 14,6) a halottak közé számítják. A legfelsőbb fokon vett Ártatlant, az Isten Szentjét mint bűnöst látják meghalni, hiszen az Írás mondja: „Átkozott, aki a fán függ.” (Gal 3,13) A Mindenható most a tehetetlenség fogja, és semmit nem válaszol a gúnyolódóknak: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40)

Végül Jézus alakja egy tökéletesen egyedülálló vonással egészül ki: a halálból való feltámadással, illetve az arról szóló tanúságtétellel. E három vonás egységét Péter apostol így hirdette meg az első pünkösdkor: „Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincsét és feltámasztotta. (…) Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette.” (ApCsel 8,22-24,36) Benne, az Ő alakjában a teljesség jött el, a felülmúlhatatlan, az emberré lett Isten. Jézus alakja egyszerűségében, egyetlenségében, szétfeszít minden kategóriát. Sík Sándor versének szavaival lehetne szépen jellemezni:

„Az nem a nagyobb, az a MÁS,
Az a kinyilatkoztatás.”

Az Ő eljövetele jelentette az idők teljességét, ahogy a szentleckében hallottuk Szent Páltól: „Isten elküldte Fiát, (…) hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, (…) tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” (Gal 4,6-7) Ez a mi örömünk forrása is, és hálát adunk, hogy Isten gyermekei, Egyházának tagjai, az örök élet örökösei lehetünk. Az Úr Jézus csodálatos alakja biztos iránytű számunkra a mai világ szellemi-erkölcsi zűrzavaraiban. Feladatunk ebben az új esztendőben a hitből fakadó megújulás, a következetes keresztény élet.

Mert hiába csodáljuk Jézus alakját, ha lélekben távol vagyunk Tőle. Ha családunkban nincs imádság, ha gyermekeink számára a hitoktatást csak egynek tartjuk a sokféle különórák között, ami akár el is maradhat, ha nem járunk rendszeresen szentmisére, ha elhagyjuk a gyónás-áldozást, elszakadunk Jézus Krisztustól. Ha mi is természetesnek tartjuk a szentségi házasság nélküli együttélést, a válást, a meg nem született emberi élet elpusztítását, akkor már döntöttünk, de Jézus Krisztus ellen. Legyen ez az új esztendő alkalom arra, hogy megálljunk Jézus alakja előtt, és átgondoljuk hitünket.

Sokszor panaszkodunk, hogy kevés a hívő, hogy szinte lehetetlen átadni hitünket a következő nemzedéknek. Pedig ez ma is lehetséges. De átadni csak azt a hitet lehet, ami valóban létezik. Azt a hitet, amit nemcsak szóban vallunk, hanem élettel, meggyőződéssel is tanúsítunk. Azt látjuk, hogy a keresők, kereső fiatalok – akik sokan vannak – ha ilyen valódi, hívő emberrel találkoznak, készek megnyílni a hit előtt.

Végül, VI. Pál pápa rendelkezése óta január 1-je a béke világnapja a Katolikus Egyházban. Imádkozzunk a békéért, a háborúk áldozataiért – akik közül igen sokan keresztény testvéreink – a Közel-Keleten, Szíriában, Egyiptomban, Irakban és a világ sok más országában is.

Az Istenszülő Szűz Mária közbenjárására Isten áldása kísérje egyházmegyénk, magyar hazánk és az egész világ életét az új esztendőben!

Győr, 2014. január 1.

2014.01.03. péntek

2014.01.03. péntek

„Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam. mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszáll rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: „Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34)

Keresztelő János születése után három évig anyatejen élt, mint minden zsidó gyermek abban a korban. Édesapja többször elmesélte neki, hogy hiába kérték fiatal házas koruk óta az ő világra jöttét, öreg korukig nem kapták meg Istentől ezt az ajándékot. Édesapja amikor a templomban a tömjén-áldozatot bemutatta, az oltár jobb oldalán ott állt egy angyal, és elmondta neki a nagy örömről szóló hírt:fia születik, János legyen a neve, és a fiú már hat hónapos magzati korban megkapja a megszentelő kegyelmet. Jánost a pusztában lévő nevelőintézetbe viszik, hogy papi családok gyermekeivel együtt nevelkedjék és ismerje meg az Ószövetség Bibliáját. Ruhájuk teveszőrből készült, szúrós volt. Eledelük az ehető sáskák lisztjéből sült kenyér és vadméhek méze volt. Az Ószövetség vezeklői voltak. Az emberek lelkesedtek érte, amikor a Jordán partján prédikálni kezdte: „ A pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden test meglátja az Isten üdvösségét”. (Lk 3,4.6) A kemény aszkéta megjelenése, a Messiást bejelentő dörgedelmes szavak felrázták Izraelt. Jánost azonnal elfogadták volna Messiásnak. Ő azonban megmagyarázta, hogy csak előfutára a Messiásnak. Ez becsületes igazmondás! Az az igaz beszéd, amelyre a földi élet is építhető, főként pedig az örök élet boldogsága. Az ő szavából sugárzott a nagy öröm: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én” (Jn 1,30) Amit a zsidók is megcsodálhattak Jánosban az az, hogy mennyire alázatos, a kemény igazságot szolgálja egész lényével. Nekünk, akik kétezer év múlva idézzük szavait, óriási öröm, mert hazánkban is és a földkerekségen szinte mindenütt vásott erkölcsű emberek és jól fizetett alkalmazottjaik zengik, rebbenés nélküli tekintettel hirdetik, hogy alkalmasak a haza megmentésére. Mondják ezt nekünk, akik ismerjük múltjukat. A mai szentírási üzenetből hatalmas öröm árad ránk: az erkölcsi nagyság áll vallásos meggyőződésünk igazsága mellett.„Én sem ismertem” János soha nem vett részt olyan rokoni találkozón, amelyen megismerhette volna édesapja vagy édesanyja bemutatása nyomán Jézust. A Szentlélek szólt hozzá keresztelés közben: aki most lép eléd, Ő az, akinek az útját készíted elő. Nekem van szükségem a keresztségedre, mondta és te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17) Karácsonyi örömünket megerősíti a mai köznapi perikopa, vagyis az Egyháztól a mai napra rendelt szentírási részlet. Minket, akiket már olyan sokszor becsaptak, jóleső érzéssel, örömmel tölt el, hogy a több ezer éves kinyilatkoztatott igazságok Isten üzenetei. Mind a Biblia, mind a Szenthagyomány az igazság letéteménye: hagyatkozzunk rájuk nyugodt lelkiismerettel. Ezekben nincs hazugság, nincsen önérdek, csak tiszta isteni üzenet. Öröm a Szentlélekben!