Ezer éven át vigyázott ránk a Szűzanya – vatikáni magyar kápolna-búcsú

A csíksomlyói Szűzanya római zarándokútra küldte székely fiait és lányait – ünnepi szentmise a Szent Péter bazilikában Magyarok Nagyasszonya ünnepén Mintegy tíz felcsíki székely település plébániai kórusaiból állt össze az a hatalmas, 405 főből álló vegyes-kórus, mely október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, a hétfőn délelőtt tizenegy órakor kezdődő szentmisén dicsőítette az Istent és énekelt Szűz Mária tiszteletére, akinek római búcsúnapját tartották.

Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be a szentmisét a Szent Péter bazilika katedra oltáránál, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és a frissen kinevezett Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspök, valamint székelyföldi és a római magyar papok koncelebrációjával. Jelen volt a szentmisén Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki és Kovács Ádám Zoltán római magyar nagykövet. A fekete-piros színű székely népviseletbe öltözött lányok és asszonyok, valamint a székely-harisnyát viselő fiúk és férfiak látványa a Szent Péter bazilikában nemcsak kíváncsiságot keltett a zarándokok és turisták körében, hanem amikor felcsendült a szentmise során az énekük, akkor e nem is maroknyi székelység szívből fakadó hitét is megtapasztalhatták.

Ahogy Jézus a tanítványát Anyjára bízta, úgy István király az országát a Szűzanyára hagyta

Palánki Ferenc püspök homíliájában Szűz Mária és a magyar nép évszázados kapcsolatáról beszélt. „Hol Szent Péter sírba téve és Rómának dobog szíve” – énekeljük most, és ebben az énekben felhangzik a magyarok hitének a hangja. 980 évvel ezelőtt Szent István királyunk fölajánlotta az országot a Boldogságos Szűz Máriának. Honnan vette a példát a szent Királyunk? – kérdezte Palánki püspök. Ahogy a haldokló Isten Fia a tanítványát az Édesanyjára bízta, úgy István király a halála előtt a tanítványságát tanuló országát Szűz Máriára hagyta, aki így lett a Magyarok Nagyasszonya.

Ezer éven át vigyázott ránk a Szűzanya és ezért mi nem szégyelljük őt megvallani

Ezer éven át vigyázott ránk a Szűzanya és ezért mi nem szégyelljük őt megvallani.  Így tudjuk – sokszor árral szemben is úszva – megőrizni keresztény értékeinket, melyeket ősinktől kaptunk és amiket nekünk kell most tovább adnunk. Ez az örökség egy személyes értékrend, mely a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz kötődik. Mint minden embernek, úgy nekünk is szükségünk van egymás segítségére, de főként arra a természetfeletti segítségre, amit attól a Szűz Máriától kérünk, aki mindig az Isten akaratát kereste és cselekedte. Feladatunk, hogy a mostani helyzetben, a jelen körülmények között keressük azt a megoldást, amit az Isten vár el tőlünk.

A magyarok Európa közepén állva védik a krisztusi keresztény értékeket

Palánki püspök utalt a Magyarok Nagyasszonya kápolna céljára, melyet a fölszentelést kérő Lékai László bíboros egykor így fogalmazott meg: Azért van szükség erre a kápolnára, hogy Szent István királyunk örökségét ápoljuk, közel Rómához, közelebb Szent Péterhez, hogy itt ebben a kápolnában találkozzunk testvérként egymással mi magyarok. Feladatunk továbbá – a Bíboros úr szerint –Európa békéjének a munkálása. A magyarok jószándékúak, jószándékúan állnak Európa közepén és védik a krisztusi keresztény értékeket - fejezte be homíliáját Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

A szentmise végén a pápai és a magyar nemzeti himnusz után felcsendült a bazilikában a székelység himnusza és hirtelen sűrű lett az ősi templom levegője az égig szálló fohásszal: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Magyarok Nagyasszonya

Magyarok Nagyasszonya

A mai ünnep, Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának ünnepe Szent István király országfelajánlására vezethető vissza. István király fiának, Szent Imrének korai halálát követően, annak tudatában, hogy utód nélkül hal meg, a magyar népet a Szűzanya oltalmára bízta. Az országfelajánlás 1038-ban, Nagyboldogasszony napján történt, s ettől kezdve kitörölhetetlen volt a magyar keresztény emberek lelkéből a Jézus édesanyja iránti különleges tisztelet. Ezt a sok évszázados töretlen tiszteletet és sokféle formában megnyilvánuló vallásos buzgóságot ismerte el 1896-ban XIII. Leó pápa, aki külön ünnepet engedélyezett népünk számára. Magyarok Nagyasszonyának sajátos ábrázolása, hogy Mária fejére a magyar Szent Korona kerül, egyik kezében a koronázási jelvények egyikét, a jogart tartja, a másik karján ülő kis Jézus pedig az országalmát. Jelképes az az ábrázolás is, hogy a Szűzanya, vállán a magyar koronázási palásttal, kiterjeszti azt a magyar népre.
Az ünnep evangéliuma egy rövid részlet Jézus születésének hírüladásából. Isten küldötte, Gábor angyal köszönti a názáreti leányt, őt kegyelemmel teljesnek és minden asszonynál áldottabbnak nevezvén. Az angyal üdvözlő szavai bátorítsanak minden magyar édesanyát, hogy Isten kegyelmével együttműködve neveljék gyermekeiket a vallásos életre és arra, hogy minden magyar ember érezze a Szűzanya mennyei oltalmát és a mindenható Isten mennyből felénk áradó áldását.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé, te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

A rózsafüzért imádkozók találkozóján Varga László püspök mutatott be szentmisét

A budapesti Rózsafüzér Királynéja-templomban rendezték meg október 6-án a Rózsafüzért Imádkozók IX. Országos Találkozóját. A búcsúi szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta be.

A szentmise elején Nagy Károly plébános elmondta, hogy a „Rózsafüzér Királynéjának országos szentélyébe” határon innen és túlról érkeztek hálát adni és ünnepelni a zarándokok.

„A rózsafüzér a leghathatósabb közbenjáró ima” – kezdte szentbeszédét Varga László kaposvári megyéspüspök. Az evangéliumban olvashatunk arról a jelenetről, amikor egy bénát engednek le arra a helyre, ahol Jézus tanít (Mk 2,1–5). Ezt a beteg embert Jézus meggyógyítja, társai hitére való tekintettel. A közbenjáró ima azt jelenti, hogy odavisszük a szükséget szenvedő embert Jézus elé, és hisszük, hogy Isten cselekedni fog.

Amikor megkeresztelkedtünk, az olajjal való megkenés azt is jelképezte, hogy az Egyház felkent bennünket a szellemi harcra. Állandó küzdelem van körülöttünk, sokszor közöttünk is, és e szellemi harcban a Szűzanya segítségünkre van.

Hogyan vívta Jézus a szellemi harcát? Ő nem kereste állandóan a gonoszt, sokkal inkább az volt rá a jellemző, hogy önként, szabadon a mennyei Atya akarata alá helyezte magát. Jézus valóságos ember volt, a gonosz mégsem „talált rajta fogást”. Egyszerűen azért, mert nem tudta őt sehol sem megragadni. Pont azért nem, mert döntéseit alárendelte a mennyei Atya szándékainak.

A Szűzanya ugyanígy cselekedett. Állandóan arra vágyott – amit az angyali üdvözletnél ki is mond –, hogy beteljesedjenek rajta Isten szavai. Amikor szellemi harcunkban a rózsafüzért imádkozzuk a sátán és a gonosz elleni küzdelemben, a Szűzanya segít abban, hogy életünket a mennyei Atya és Jézus szándékai szerint éljük.

Pál apostol a Filippiekhez írt levelében írja, hogy „ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel…, megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt” (Fil 2,5–9).

Ugyanezt tette a Szűzanya is, ő is végigjárta a megaláztatások útját. Nem csak akkor, amikor Fia a földön járt, hiszen a történelem során soha még annyit nem szidtak valakit, mint a Szűzanyát. A Szűzanyának is megvoltak a maga elképzelései arról, hogy miként szeretne majd élni. Ám amikor megjelent az angyal, elengedte az álmát. Neki is végig kellett járnia az önkiüresítés útját. Akkor, amikor Jézusnak szólnak, hogy „anyád és testvéreid kint állnak” (Mt 12,47), a Szűzanya – Jézus első tanítványaként – nem akar bemenni mindenáron, lemond arról az előjogról, hogy ő a Messiás édesanyja. Mária később is követte Fiát, végignézte szenvedését, látta agóniáját, mégsem lázadt fel soha.

„Mit jelent az engedelmesség?” – tette fel a kérdést a kaposvári megyéspüspök. Manapság azt gondolják, hogy éretlen, infantilis az, aki engedelmes. Jézus és a Szűzanya élete arra tanít, hogy az engedelmesség önként, szabadon és szeretetből vállalt függés a mennyei Atyától. Képzeljük el azt az Egyházat, melynek minden tagja megvalósítja az engedelmességnek ezt a teljességét!

Ha rendszeresen imádkozzuk a rózsafüzért, azzal teret adunk a Szentléleknek arra, hogy bennünk is kiformálja a krisztusi lelkületet. A Szűzanya példát adott ebben nekünk. De a szentekre is tekinthetünk, akik mindig kísérnek bennünket, akik nem valahol távol vannak tőlünk, akiket egy-egy imával mintegy „felhívunk telefonon”. Mi mindannyian Krisztus titokzatos testének a tagjai vagyunk. Ebbe mindenki beletartozik, aki követi Jézus tanítását. Nincs távolság, egység van. Mennyire másként élnénk hétköznapjainkat, ha így gondolnánk az Egyházra, Jézusra és a Szűzanyára.

A rózsafüzér imádság alázatra hív. Csak a kicsinyek és az alázatosak tudják hálás szívvel imádkozni. Csak ők értik igazán a Szűzanyát, aki maga is ilyen „kicsiny” volt. Aki nagyon okosnak tartja magát, nem tud mit kezdeni a rózsafüzér imádsággal. „Köszönjük meg, hogy egy szeretetközösségben lehetünk égi édesanyánkkal, Máriával. Beszélgessünk vele gyakran, hallgassuk meg Őt! Ehhez nem kell látomás, ez természetes tapasztalatunk lehet. Kövessük a Szűzanyát az alázatosság útján!” – fejezte be szentbeszédét Varga László püspök.

Ferenc pápa: Szeretettel kell segítenünk azokat, akiknek tönkrement a házassága!

Október 7-én a Szentatya ismét elimádkozta a vasárnapi Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Beszédében az Egyház kettős feladatára utalt: fel kell mutatnia a házasság és a család szépségét, ugyanakkor irgalommal kell segítenie azokat, akiknek fájdalmas tapasztalataik vannak e téren.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliumában (vö. Mk 10,2–16) Jézusnak a házasságra vonatkozó tanítását halljuk. Az elbeszélés a farizeusok provokációjával kezdődik: azt kérdezik Jézustól, hogy szabad-e a férjnek eltaszítania feleségét, a mózesi törvény rendelkezésének megfelelően (vö. Mk 10,2–4). Jézus az Atyától kapott bölcsességével és tekintélyével először is helyre teszi a mózesi előírást: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ő – vagyis az ősi törvényhozó – ezt a parancsot” (Mk 10,5). Vagyis egy olyan engedményről van szó, mely az önzésünk okozta hibák enyhítésére szolgál, de nem felel meg a Teremtő eredeti szándékának.

Jézus a Teremtés könyvéhez nyúl vissza: „A teremtés kezdete óta [Isten] az embert férfivá és nővé teremtette. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy testté lesznek” (Mk 10,6–7). És így fejezi be: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” (Mk 10,9). A Teremtő eredeti tervében nem olyan férfi szerepel, aki feleségül vesz egy nőt, és ha nem mennek jól a dolgok, akkor eltaszítja. Nem! Hanem férfi és nő szerepel, akik arra kaptak meghívást, hogy elismerjék egymást, kiegészítsék és segítsék egymást a házasságban.

Jézusnak ez a tanítása nagyon világos, és megvédi a házasságnak mint hűséget magában foglaló szeretetegységnek a méltóságát. Ami lehetővé teszi a házastársaknak, hogy egységben maradjanak a házasságban, az a Krisztus kegyelme által hordozott, kölcsönös odaadásban megvalósuló szeretet. Ha viszont a házastársak egyéni érdeke, saját elégedettsége kerül előtérbe, akkor a kapcsolat nem tud fennmaradni.

Ugyanez az evangéliumi szakasz nagy realizmussal emlékeztet bennünket arra, hogy a férfi és nő, akik a kapcsolat és a szeretet megélésére kaptak meghívást, sajnos olyan cselekedetekre képesek, amelyek válságba sodorhatják kapcsolatukat. Jézus nem engedi meg az eltaszítást, és semmit sem, ami a kapcsolat megszakadásához vezethet. Ezzel Istennek a tervét kívánja megerősíteni, amelyben kiviláglik az emberi kapcsolat ereje és szépsége. Az Egyház egyrészt fáradhatatlanul igyekszik megerősíteni a család szépségét, ahogyan azt a Szentírásból és a hagyományból kaptuk; másrészt igyekszik konkrétan éreztetni anyai közelségét azokhoz, akik tönkrement kapcsolatuk miatt szenvednek, vagy azért, mert csak nagy nehezen tudják azt fenntartani.

Az a mód, ahogyan Isten az ő hűtlen népével – vagyis velünk – bánik, arra tanít bennünket, hogy a megsebzett szeretetet – irgalommal és megbocsátással – Isten tudja begyógyítani. Ezért az Egyház az ilyen helyzetekben nem viselkedhet azonnal és csak elítélően! Ellenkezőleg, látva a sok, fájdalmas házassági kudarcot, érzi, hogy szeretettel és irgalommal kell az emberek mellett állnia, hogy visszavezesse a sebzett és elveszett szíveket Istenhez.

Kérjük Szűz Máriát, segítse a házasokat, hogy Isten eredeti ajándékának megfelelően éljék meg és újítsák meg szüntelenül kapcsolatukat!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Ma, a rózsafüzér királynőjének emléknapján szeretném külön is köszönteni a pompeji Mária-kegyhelyen a hagyományos imádságra egybegyűlt híveket, amelyet idén Mario Zenari bíboros, a szíriai pápai nuncius vezet. Megismétlem felhívásomat, hogy imádkozzuk a rózsafüzért október minden napján, és azt az „Oltalmad alá futunk” kezdetű antifónával és a Szent Mihály arkangyalhoz intézett imával fejezzük be, hogy visszaverjük a sátán támadásait, aki meg akarja osztani az Egyházat.

Szombaton tartják meg első alkalommal Rómában a katakombák napját. Sok emlékhely nyitva lesz a nagyközönség előtt, didaktikai programokkal és kulturális eseményekkel várják a látogatókat. Köszönetet mondok az Egyházi Régészet Pápai Bizottságának ezért a kezdeményezésért, és kívánom, hogy az sikeres legyen.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a családokat, az Olaszországból és a világ más országaiból érkezett egyházközségi csoportokat. Köszöntöm a szlovákiai görögkatolikus zarándokokat, a lengyelországi Poznanból és a brazíliai Fortalezából jött híveket; a máltai nagyszülőket, a franciaországi Neuilly diákjait; a Chartres-i Szent Pálról nevezett Nővéreket Ausztráliából.

Köszöntöm a Jézus és Mária Szent Szívének Misszionáriusai által szervezett zarándoklatot; a Brescia melletti Gussagóból érkezett „Calliope” kórust, a laziói „Gioventù Studentesca” fiataljait, valamint az abbiategrassói híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Évközi huszonhetedik hét vasárnap

Évközi huszonhetedik hét vasárnap

Boldog házasság

A szentírástudósok hangsúlyozzák, hogy a bibliai teremtéstörténetet, amely szerint Isten hat nap alatt teremtette meg az egész világmindenséget és az embert, s végül a hetedik napon megpihent munkája után, nem szó szerint kell értelmezni, hanem a létezés csodájára, a világ létezésére és az emberi élet értelmére rákérdező ember évszázadok során kialakult válaszát, magyarázatát fogalmazza meg. Mégpedig a hívő ember válaszát, aki a teremtett világban felismeri Isten tevékenységét, rácsodálkozik a gondviselésre és elismeri Isten felsőbbségét. A teremtéstörténet arra is választ keres, illetve választ ad, hogy mi az ember feladata földi élete során, mire hívja őt Isten. Ezek szerint Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, a férfit és a nőt egymás számára rendelte, s úgy rendelte, hogy kettőjük kapcsolatából származzon a szerelem, a házasság, a gyermekáldás és a család. Ez az isteni szándék világosan kiolvasható a teremtéstörténetből.
Ugyanakkor a gyarló ember könnyen megfeledkezik erről az eredeti isteni szándékról, vagy pedig könnyebbnek tartja az életet, ha nem veszi azt figyelembe. Erről tanúskodik a mai evangéliumban a farizeusok kérdése is a válással kapcsolatban: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Jézus viszontkérdésére úgy válaszolnak, mintha nem ismernék Isten eredeti szándékát, és olyan részt idéznek a mózesi törvényből, amely saját véleményüket támasztja alá. Ezek szerint bizonyos feltételek mellett a házasságban élő férfinak joga volt ahhoz, hogy válólevelet állítson ki és elbocsássa feleségét. Ezt az engedményt azonban Jézus nem tartja jónak, mert nem egyezik meg Isten akaratával és világosan kimondja, hogy az emberek keményszívűsége miatt engedi meg a mózesi törvény a válást.
A válás nem fér bele Isten tervébe. Ezt bizonyítja, hogy bár a farizeusok kérdése a válással kapcsolatos, az Úr válasza a házasságra, annak igazi értelmére vonatkozik. Tanításában nem emberi törvényekre és engedményekre hivatkozik, hanem a teremtő Isten szándékára. Jézus pontosan azt mondja, amit a Teremtés könyvében is olvashatunk: „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Isten tehát egymás számára teremtette a férfit és a nőt, hogy egymást boldoggá tegyék. Kettőjük kapcsolatát nevezzük házasságnak, amely egész életre szóló szeretetközösség és a szeretet ellen, az isteni szándék ellen vét az, aki a hűség helyett a válást választja.
Napjainkban sokan megkérdezik, hogy miért ragaszkodik az Egyház a házasság felbonthatatlanságához, amikor a polgári törvények lehetővé teszik azt? És miért ne válhatna el valaki, ha már nem érez szeretetet házastársa iránt? Vigyázzunk ezekkel a könnyelmű kérdésekkel! Vigyázzunk a bűnt felmenteni szándékozó magyarázatokkal! Vigyázzunk a házastárs iránti tiszteletet és felelősséget nélkülöző feleletekkel! Jézus egykor mondott felelete manapság is irányadó, azaz senki nem helyezheti az isteni törvény elé az emberi törvényeket! Senki ne hivatkozzon saját szabadságára, amikor válni akar, mert hiszen házassági ígéretét, esküjét is szabadon tette! Ha a házasságban és a családban nincs szerepe a hitnek és nincs jelentősége a vallásnak, akkor elviselhetetlennek tűnnek a házastárs gyengeségei, megvalósíthatatlannak látszik egymás boldogítása és megoldhatatlannak tűnnek az idővel jelentkező nehézségek. A házasság akkor lesz boldog és békés, ha a házastársak a hitből merítenek erőt közös életükhöz.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Istenünk! A házasságkötéshez, a házasság egyben tartásához, a családi békesség megőrzéséhez és a családtagok boldogságához az akarat nélkülözhetetlen. Az emberi akarat azonban gyenge, sérülékeny, de te meg tudod, és meg akarod erősíti azt. Segítsd a házasságra lépőket, hogy emberi akaratukra és szándékukra bizalommal kérjék a te segítségedet! Segítsd felelősségteljes döntésükben a fiatalokat! Segítsd a házastársakat, hogy egymás boldogságát mindenben előmozdítsák, és együtt haladjanak, valamint gyermekeiket is vezessék az üdvösség útján!