Ferenc pápa Úrangyala imádsága: minden keresztény hirdesse az evangéliumot!

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében Ferenc pápa a keresztények missziós küldetéséről szólt. A középpontban mindig Jézus álljon és az evangélium hirdetésének stílusát jellemezze az eszközök szegénysége. Fogadjuk el a visszautasítást és a kudarcot is. Nem jó keresztény az, aki nem érzi a szükségét annak, hogy hirdesse az evangéliumot, hirdesse Jézust – mondta a Szentatya.

Jézus megbízza apostolait, hogy folytassák küldetését

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 6,7-13) azt a pillanatot beszéli el, amikor Jézus megbízza a tizenkét apostolt, hogy folytassák küldetését. Miután egyesével, név szerint magához hívta őket, „hogy vele legyenek” (Mk 3,14), hogy hallgassák szavait és figyeljék gyógyító gesztusait, most ismét magához hívta az apostolokat, hogy „kettesével szétküldje” őket a falvakba, amelyeket ő maga készült felkeresni. Ez egyfajta „szakmai gyakorlata” volt annak, amit majd tenniük kellett az Úr Feltámadása után, a Szentlélek erejével.

A misszió középponjta mindig Jézus

Az evangéliumi szakasz hangsúlyozza a misszionárius stílust, amelyet két pontban foglalhatunk össze: a küldetésnek van egy középpontja, és van egy arculata.

A misszionárius tanítványnak mindenekelőtt van egy vonatkoztatási középpontja, ami Jézus személye. Az elbeszélés ezt egy sor igével jelöli, amelyek alanya Jézus: „magához hívta”, „szétküldte őket”, „hatalmat adott nekik”, „meghagyta nekik”.  Így a tizenkettő működése egyfajta kisugárzás egy középpontból, Jézus jelenlétének és működésének ismétlése missziós küldetésükben. Ez azt mutatja, hogy maguknak az apostoloknak nincs semmi  saját hirdetni valójuk, nem rendelkeznek önálló képességekkel, hanem „küldöttekként” szólnak és cselekednek, mint Jézus hírnökei.

Minden megkeresztelt feladata, hogy hirdesse Jézus evangéliumát

Ez az evangéliumi epizód vonatkozik ránk is és nem pusztán a papokra, hanem minden megkereszteltre – folytatta beszédét Ferenc pápa. Ugyanis mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot tegyünk a különböző életkörülmények között Krisztus evangéliumáról. És számunkra is ez a küldetés csak akkor hiteles, ha változatlan középpontjából, Jézusból indul ki. Nem az egyes hívek, vagy csoportok kezdeményezése, még kevésbé a nagy csoportosulásoké, hanem az Úrral elválaszthatatlanul egységben lévő egyház küldetése. Egyetlen keresztény sem hirdeti „egyénileg” az evangéliumot, hanem mint az egyház küldötte, aki magától Krisztustól kapta a megbízatást. Éppen a keresztség az, ami misszionáriusokká tesz bennünket. Egy olyan keresztény, aki nem érzi a szükségét annak, hogy hirdesse az evangéliumot, hogy hirdesse Jézust, nem jó keresztény.

Vándorbot és saru – a misszionárius felszerelése

A misszionárius stílus második jellemzője az, hogy van arculata, amely az eszközök szegénységét jelenti. Felszerelése a józanság szempontjának felel meg. A Tizenkettő, ugyanis azt a parancsot kapta, „hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben”. A Mester szabadnak és könnyűnek akarja őket, támogatók és előnyök nélkül. Egyetlen bizonyosságuk legyen az őket küldő Úr szeretete, erejüket mindössze azokból a szavakból merítsék, amelyeket hirdetnek. A vándorbot és a saru a zarándokok tartozékai, mert ilyenek Isten országának a hírnökei, nem mindenható menedzserek, nem elmozdíthatatlan tisztviselők, nem turnézó sztárok.

A szentek Isten országának alázatos munkatársai

„Gondoljunk csak például erre az egyházmegyére, amelynek én vagyok a püspöke” – mondta a Szentatya és felsorolta a római egyházmegye néhány szentjét: Néri Szent Fülöp, Labre Szent Benedek József, Szent Alexius (Szent Elek), Szent Ludovica Albertoni, Római Szent Franciska, Bufalo Szent Gáspár és még sokan mások. Nem voltak hivatalnokok vagy vállalkozók, hanem Isten országának alázatos munkásai. Ilyen volt az arculatuk. És ehhez tartozik az a mód is, ahogyan az üzenetet befogadják: előfordulhat ugyanis, hogy nem fogadják be, vagy nem hallgatják meg. Ez is a szegénység része, a kudarc megtapasztalása. A Jézussal történt események, vagyis hogy visszautasították és keresztre feszítették, előre vetítik hírnökei sorsát. És csak akkor találunk bátorságot az evangelizálásra, ha egységben maradunk Ővele, aki meghalt és feltámadt.

Szűz Mária segítségével hirdessük az evangélium örömteli hírét

Szűz Mária, Isten Szavának első tanítványa és misszionáriusa segítsen bennünket, hogy elvigyük a világba az evangélium üzenetét alázatos és ragyogó örömujjongással, minden visszautasításon, értetlenségen vagy gyötrelmen túl.

Évközi tizenötödik hét hétfője

Évközi tizenötödik hét hétfője

Jézus missziós beszédének befejező részletét olvassuk a mai evangéliumban. E kijelentések nem csupán az apostolok küldetéséről szólnak, hanem megvilágítják Krisztus küldetését is, mivel éppen ennek folytatása mindaz, amire az apostolok megbízást kapnak. A megoszlás, az ellenállás, a szembefordulás gondolata már a korábbiakban is szerepelt, de most annak konkrét megnyilvánulási formáit említi Jézus. Még egy-egy családon belül is megoszlás keletkezhet, szembefordulhatnak egymással a közeli családtagok, mert egyikük elfogadja a megtérésre és a krisztusi életre való felhívást, a másik viszont elutasítja azt.
Jézus kijelentéseit azonban könnyen félreérthetjük, amikor a szembenállásról és a megoszlásról beszél. Nem az a célja, hogy megoszlást vagy békétlenséget keltsen, hanem ezek mintegy fellépésének következményei. Tanítása a hagyományos vallási élet megújítását szolgálja, de a vallás őrei, a farizeusok és írástudók a hagyományokkal és törvénytisztelettel való szembefordulásként értékelik azt. A velük való békesség érdekében azonban ő nem hallgathat, hiszen akkor nem teljesítené a mennyei Atyától kapott küldetését. Ugyanígy Jézus küldötteinek hallgatása megalkuvást és a küldetéshez való hűtlenséget jelentene.
Az evangéliumi élet tőlem is elszántságot, az örömhír hirdetése pedig bátorságot kíván!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, Atyánk, te elküldted egyszülött Fiadat, hogy általa kiengesztelj mindent, te jössz segítségünkre! Élő Isten Fia, aki osztoztál emberségünkben, és életedet adtad a világ megváltásáért, te jössz segítségünkre! Szentlélek, alászálltál Krisztusra és kiárasztod az Atya szeretetét minden emberre, te jössz segítségünkre! Krisztus add, hogy megtestesülésed és születésed miatt szeressük az emberi életet, te jössz segítségünkre! Add, hogy hűséged miatt mi is hűségesek maradjunk elkötelezettségünkben, te jössz segítségünkre!

Négy szent, akikhez imádkozhatsz, hogy a te csapatod nyerjen

Holnap Horvátország és Franciaország az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon döntőt játszik. Megszokott, hogy focidrukkerek és játékosok imádkoznak a sikerért. Sokan közülük keresztet vetnek, amikor a pályára lépnek. De melyik szent közbenjárását kell kérni a sikerért?

A világbajnokság előtt megütközést keltett a brazil szövetség döntése, mely a pályán minden vallási megnyilvánulástól eltiltotta a csapat tagjait, de az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon is megszokott látvány, hogy focidrukkerek és játékosok különböző gesztusokkal imádkoznak a sikerért, köszönik meg az „égieknek” a gólt, a győzelmet. De melyik szent közbenjárását kell kérni, hogy a te csapatod nyerjen?

A sportok védőszentje az olasz Pier Giorgio Frassati: tehetséges diák és lelkes túrázó volt, és minden túrába egy meccset is beiktatott.

A futball védőszentje szintén olasz: Luigi Scrosoppinak hívják. Általában labdával a kezében ábrázolják. Elkötelezetten foglalkozott a fiatalokkal és a sporttal is.

Bosco Szent Jánost is jelölték a focisták védőszentje posztra – benne minden megvan, ami a jó játékhoz kell: fiatal lélek, öröm és barátság.

A kapusok védőszentje pedig nem más, mint Szent II. János Pál pápa – mivel fiatalkorában szülővárosában mindig ezt a posztot töltötte be. Később is sokszor hangsúlyozta a testmozgás jelentőségét, sőt, maga is rendszeresen sportolt.

Minden hivatásnak megvan a maga közbenjárója. És – bár az edzés és a gyakorlat számít leginkább a futballban – egy kis extra segítség sohasem árt.

Szinódus a fiatalokról: Ferenc pápa kinevezte az elnököket

A Szentatya július 14-én, szombaton kinevezte az október 3–28. közötti püspöki szinódus delegált elnökeit. A vatikáni tanácskozás a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás témájával foglalkozik majd.

A XV. rendes szinódus közeledtével a pápa négy bíborost nevezett ki delegált elnököknek: az iraki Louis Raphaël Sako káld pátriárkát, a káld egyház szinódusának vezetőjét; a madagaszkári Désiré Tsarahazana érseket; a myanmari Charles Maung Bo érseket, valamint a pápua-új guineai John Ribat érseket.

A 2006-ban érvénybe lépett püspöki szinódus szabályzatában a delegált elnökök feladatai a következők: a pápa nevében, általa kinevezve és az ő megbízásából vezetni a szinódusi ülést. A szinódus végetértével megbízatásuk is lejár. Az elnökök továbbá egyes tagoknak, ha szükség van rá, sajátos feladatokat adnak annak érdekében, hogy a szinódusi munka a legjobb módon működhessen. Végül pedig az elnökök feladata a szinódus jegyzőkönyveinek aláírása.

Évközi tizenötödik hét vasárnapja

Évközi tizenötödik hét vasárnapja

Az Úr küldöttei

A mai vasárnap evangéliuma a tizenkét apostol missziós útra küldését mutatja be, amely nem önálló feladat, melyet Mesterüktől függetlenül végezhetnek a küldöttek. Ezt a missziós küldetést csak úgy tudjuk értelmezni, mint amely folytatja, kiszélesíti Jézus küldetését. A tizenkettő kiválasztásával az volt Jézus szándéka, hogy „vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni” (Mk 3,14). Ez az eredeti szándék valósul most meg. Miután tehát már jó ideje együtt van Mesterével a Tizenkettő, most elindulnak, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ebben a mozzanatban észrevehetjük, hogy Jézus nem ötletszerűen cselekszik, hanem mindent nagyon tudatosan tesz. Amit eltervezett a kiválasztáskor, annak megvalósításához most jött el az idő. Láthatjuk ebből, hogy a megváltás művének kibontakozása halad a maga útján, s ezt az emberek rosszindulata, elutasítása sem tudja megakadályozni, éppen ilyenről hallottunk az elmúlt vasárnap a názáretiekkel kapcsolatban.
Jézus különféle utasításokat és tanácsokat ad a küldötteknek. Útjukra vándorboton kívül semmit sem vihetnek magukkal. Ez a követelmény egyrészt azt szolgálja, hogy a küldöttek egyedül az Úrtól kapott hatalomban bízzanak és ne másban. Bízzanak továbbá az isteni gondviselésben, hiszen küldetésük nem saját megélhetésük biztosítására szolgál. Másrészt ez az egyszerűség is mutatja, hogy küldetésük Jézus küldetésének a folytatása, aki szintén így él, eszköztelenül járja útjait.
Felmerül a kérdés, hogy miért kettesével küldi őket Jézus? Ennek két oka is lehet. Először is az, hogy a mózesi törvény szerint, amely a zsidó emberek teljes életét szabályozta, a tanúskodáshoz legalább két személy kellett. Ha egyetlen személy állított valamit, annak igazsága megkérdőjelezhető maradt. Ha viszont két személy állította ugyanazt, például egy peres ügyben, akkor ez bizonyító erővel rendelkezett. A tanítványok tehát nem egyedül, hanem kettesével indulnak, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit megéltek Mesterük mellett, és tanúságukat mindenki igaznak, hitelesnek tartsa. Másrészt azért is indulhattak kettesével, hogy munkájukban, igehirdető szolgálatukban ne legyenek egyedül, hanem egymást segítsék. Küldetésük teljesítéséhez nem szükséges olyan idegenek segítsége, akik nem kaptak küldetést Jézustól, elegendő ahhoz a küldöttek együttműködése.
Miután Jézus felsorolta, hogy küldöttei mit ne vigyenek magukkal, azzal kapcsolatban ad útmutatásokat, hogy milyen legyen a küldöttek kapcsolata, viszonya a hallgatósággal, azokkal, akikhez eljutnak. Elfogadással és elutasítással, jó- és rosszindulattal egyaránt fognak találkozni, de ezen ne csodálkozzanak, hiszen Mesterüknek szintén jutott mindkettőből.
Érdekes, hogy az evangélista egyetlen mondatot sem ad Jézus szájába a küldéskor a tanítás tartalmával kapcsolatban, azaz nem mondja meg nekik konkrétan, hogy mit kell hirdetniük. Nincs is erre szükség, hiszen korábban Jézus hosszasan tanította őket, most nem tartja szükségesnek ennek megismétlését. A küldöttek pedig megértik, hogy mi a feladatuk, elindultak és „hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg.” A megtérés hirdetésével kezdte meg Jézus is nyilvános működését (vö. Mk 1,15), most az ő küldöttei is ugyanezt teszik. Azzal kapcsolatban sem mond Jézus semmi konkrétumot, hogy hová és kikhez menjenek, amely tény arra utal, hogy küldetésük egyetemes, mindenkihez szól.
Az Egyház küldetése minden korban, napjainkban is ugyanez: hirdetni Jézus nevében a megtérést, amely felszólítás minden embernek szól.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te követségedben indulóknak küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, csak egy vándorbotra. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak tudata, hogy te megbízol azokban, akiket küldesz, ennyi elegendő. Elegendő, mert a te erőd képes legyőzni a hitetlenséget és felébreszteni a vágyat az örök értékek, az örök élet iránt. Te minket is arra hívsz, hogy veled legyünk, veled éljünk, hallgassuk tanításodat és kövessük azt. Arra küldesz minket, hogy tegyünk rólad és szeretetedről tanúságot a világban. Adj nekünk erőt és bátorságot evangéliumod hirdetéséhez!