2017. november 13., hétfő

Évközi harminckettedik hét hétfője



Évközi harminckettedik hét hétfője


A tanítványokhoz intézett beszédében Jézus különféle intelmeket fogalmaz meg. Az első, hogy kerüljék a botrányokat. Ebben az esetben a botrány a bűnre vezetést, mások bűnre csábítását jelenti. Helytelen keresztény életünk következményeként az emberek elfordulhatnak Istentől, eltávolodhatnak a krisztusi közösségtől. Ez mindenképpen kerülendő, ezért törekedni kell a helyes vallásosságra és a példamutatásra. A botrányokozás súlyosságát jelzik a túlzó kifejezések, amelyek mintegy el akarnak rettenteni.
A következő intelem arra vonatkozik, hogy miként viselkedjen egy tanítvány, ha a másik vétkezik ellene. A másik bűnéről nem kell feltétlenül hallgatni. Azt szóvá kell tenni, hogy az illető belássa hibáját és a jövőben másként viselkedjen. A hibát, a bűnt mindig meg kell bocsátani. Nem kell azt újra és újra szóvá tenni, nem szükséges újból a másik fejére olvasni azt, hanem el kell felejteni, meg kell bocsátani.
A harmadik figyelmeztetés a hitről, a hit erejéről szól. Itt is a bibliai nyelvezetre jellemző túlzó mondással állunk szemben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hit nem arra való, hogy szederfát ültessünk a tengerbe. Jézus példája azt szemlélteti, hogy a hit nem ismer határokat. A hit Isten ajándéka, amelyet érdemes kérnünk. A hit feltétlen bizalmat jelent Isten iránt, aki számára semmi sem lehetetlen.
© Horváth István Sándor

Imádság
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.


2017. november 12., vasárnap

Áldott angyalok Könyörögjetek érettünk!



Áldott angyalok
Könyörögjetek érettünk!


 
A bölcsesség könyvének soraiban vélem visszacsengeni Jézus szavait: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért;” [Mt 6,33-34] Mert azt mondja a bölcsesség: „Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz, mert ő maga jár körül, s felkeresi azokat, akik hozzá méltók, vidáman jelenik meg nekik az utakon, és minden gondolatban találkozik velük”. A bölcsesség Isten igazságában keresendő! Ha máshol keresem, tévedésben vagyok.
Vajon, a bölcsesség menyire szükséges az élethez? Kell érte fáradoznom?
Úgy tűnik, az evangéliumi példából, hogy bizony, a bölcsességre szüksége lehet annak, aki az okosságot, a tudást akarja birtokolni. Talán, a bölcsesség mentheti meg az embert az okoskodástól.
Elkerülhető a balgák esete, ha Isten igazságában a bölcsességre szert teszek!
A bölcsesség mennyiben kegyelmi ajándék? Azt mondja a mai olvasmány, hogy „akik keresik, meg is találják. Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát”! Úgy tűnik számomra, hogy a bölcsességgel sincs másképpen, mint más, Istentől származó jóval: elég az embernek vágyakozni utána, keresni, és kutatni. Azaz: irányba állni, hogy Isten felkaphassa a vágyat, azt a hiányt, ami bennem van, iránta. Tehát, fel kell ismernem, és szükségemet látni Isten gazdagsága iránt! Részévé lenni akarjak annak, Aki az Élet teljessége!
Isten felismeri az igényt, a vágyat, mely utána vágyakozik! És Ő, e vágyakozás iránt nem marad érzéketlen! Köszönöm Istenem! Hálát mondok Neked, csodálatos figyelmedért, alázatodért, és szelídségedért. Értem el nem múló vágyakozásodért! Segíts engem, hogy utánad való vágyakozásomból soha ki ne fogyjak! Ámen
 



Ferenc pápa a Csendes-óceáni Fórum titkárságához: Együttműködéssel és szolidaritással a környezetkárosodás ellen!



Ferenc pápa a Csendes-óceáni Fórum titkárságához: Együttműködéssel és szolidaritással a környezetkárosodás ellen!


A Csendes-óceáni Fórum titkársága a pápánál 

A Szentatya szombaton délben fogadta a Csendes-óceáni Fórum titkárságának Rómában ülésező küldöttsége 45 tagját és hozzájuk intézett beszédében a térség környezetvédelmi gondjairól szólt. A pápa először is utalt a csendes-óceáni térség gazdag természeti és kulturális szépségére, amelyeket most főként a partvidékeken szélsőséges környezeti és klimatikus jelenségek veszélyeztetnek. Külön kiemelte a tengerszint-emelkedés súlyos problémáját továbbá a tengerpartok korallzátonyainak az elsorvadását. Felidézte a Fülöp-szigeteki püspökök 30 évvel ezelőtt feltett fájdalmas kérdését: „Ki alakította át a tenger csodálatos világát élettelen és színtelen víz alatti temetővé?” Sajnos a környezeti tényezőkhöz kell sorolni az ember felelőtlen magatartását is – emelte ki a pápa –, mely kizsákmányolja a természeti erőforrásokat és aminek hatása egészen a tengerekig ér. A partvidéki lakosság érdekében a pápa szót emelt a globális hőmérséklet-emelkedés káros következményei miatt és az említett nehézségek orvoslására világméretű öntudatos állásfoglalás,  nemzetközi együttműködés és szolidaritás, valamit közös stratégia szükségességét hangsúlyozta a csendes-óceáni térséget ért környezeti károsodás elhárítására.
A csendes-óceáni térség 16 államának közös érdekvédelme
A csendes-óceáni térség államai az 1971-ben Wellingtonban tartott csúcsértekezletükön határozták el a Dél-Csendes-óceáni Fórum (SPF) létrehozását, annak érdekében, hogy felgyorsítsák a tagállamok gazdasági fejlődését, valamint az együttműködést a kereskedelem, a halászat, a légi és tengeri fuvarozás, illetve az idegenforgalom és a környezetvédelem területén. Két évvel később Suva-ban alakították meg a Gazdasági Együttműködési Irodát, 1981-ben pedig regionális gazdasági és kereskedelmi szerződést kötöttek a tagállamok. A szervezet atomfegyvermentes övezetté nyilvánította a dél-csendes-óceáni térséget. A 2000-ben Kiribatiban tartott csúcsértekezletükön vették fel a Csendes-óceáni Fórum nevet. A fórum16 tagállama között szerepel Ausztrália, Mikronézia Szövetségi állama, Fidzsi-szigetek, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Tonga, Tuvalu. A Fórum az ENSZ-ben megfigyelői státuszban van jelen.


Évközi harminckettedik hét vasárnapja



Évközi harminckettedik hét vasárnapja


Éberség és előrelátás

Az egyházi év végéhez közeledve egyre inkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy éberen várakozzunk és mindig legyünk készen az Úrral való találkozásra. A tíz hajadonról szóló hasonlat egyrészt az éberséget, másrészt a jócselekedeteket állítja a középpontba, mint követendő magatartást. Legyünk éberek, nehogy olaj nélkül, üres lámpával, üres kézzel, jócselekedetek nélkül álljunk, amikor az Úr megérkezik hozzánk. Jézus példabeszéde szerint azok számítanak okosnak és bölcsnek, akik éjszaka közepén álmukból felébredve is azonnal készen állnak. Az éberség, a készenlét és az előrelátás mellett az ő jócselekedeteiket jelképező olaj is fontos elem. Ez nem megosztható, azaz saját érdemeimet nem tudom másra átruházni, jószándékomat és jócselekedeteimet nem tudom másnak átadni. Éppen ezért az okosak magatartása nem tekinthető önzésnek, hanem felelősségteljes döntés, mert ha adtak volna az olajból, ők sem mehettek volna be a vőlegény ünnepére. Ha valaki a jócselekedetek elmulasztása miatt nem jut be a mennyországba, hanem a kárhozatra kerül, az ne másokat hibáztasson emiatt!
A balgák esete komoly figyelmeztetés számunkra. Nem gondolták, hogy esetleg többet kell várakozniuk. Nem gondoltak arra, hogy kevés lehet az olajuk, nem gondoskodtak többről. Mentségükre felhozhatnánk, hogy egy váratlan eset állt elő, rajtuk kívül álló ok lépett fel, nem ők hibásak azért, hogy késett a vőlegény. Mások hibája miatt miért ők kapják a büntetést? Gyenge lábakon áll ez a védekezés, ugyanis a többi szűz gondolt a késés lehetőségére és gondoskodtak tartalék olajról. Ők sem tudták előre, hogy késni fog a vőlegény, de számítottak rá, hogy ez sincs kizárva. A balgák is gondolhattak volna erre, megtehették volna ugyanezt. Elvesztették annak lehetőségét, hogy részt vegyenek a vőlegény ünnepén. Elmulasztották az alkalmat. Hiába hivatkoznak arra, hogy ők is meghívottak és hiába kérnek bebocsátást utólag, a vőlegény elutasítja őket: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Emberileg talán könyörtelennek tűnik az elutasítás, de ne essünk abba a hibába, hogy a vőlegényt kezdjük el hibáztatni a balgák mulasztása miatt! Ha valaki a saját bűnös élete és a szeretet elmulasztása miatt nem jut be a mennyországba, hanem a kárhozatra kerül, az ne Istent hibáztassa emiatt!
A bölcs előrelátás azt jelenti, hogy állandóan gondolunk az Istennel való végső találkozásra. Ez a jövőben biztosan bekövetkező találkozás hatással van jelen életünkre, azaz állandóan szemünk előtt tartjuk azt, hogy mit kell megtennünk üdvösségünkért, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk. Az időpontot nem tudhatjuk előre. Az is biztos, hogy az esemény egyszeri lehetőség lesz számunkra. Az örök életre való feltámadásban mindazok részesülnek, akik megőrizték a Krisztussal való közösséget és nem tértek le a hit útjáról. Akik hűségesek maradnak Krisztushoz, és éberen várják őt, azoknak nem kell attól félniük, hogy bezárul előttük a mennyország ajtaja. A mennybe való belépőjegynek az ember jócselekedetei számítanak, mindaz a szolgálat, amit önzetlenül végzünk másokért, embertársainkért.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet köt bennünket hozzád, amely szeretet a jegyesi és a hitvestársi kapcsolat és minden emberi kapcsolat alapja. A te vendégednek tartjuk magunkat, és örülünk annak, hogy meghívottak vagyunk, mert hívásod a te szereteted jele. Együtt élni, ünnepelni veled, erre kaptunk mindannyian meghívást. Személyes felelősségünk, hogy mennyire vagyunk előrelátóak és felkészültek. Könnyelműségünk akár végzetes is lehet. Adj nekünk okosságot és bölcsességet, hogy lelkünk égő mécsesével várjuk eljöveteledet!