Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok

Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok (Máté 7).

Ments meg, Uram minket!

Az Ember, aki a maga teljességét megalázza, hogy minden ember számára hirdesse: teljességünk Istenben van! Benne találhatjuk meg! Jézus nem azért keresztelkedett meg János keresztségében, mert az emberrel akart azonossá lenni, mert nem akart kilógni közülünk, különbözni tőlünk! Ez a cselekedete része volt pokolra szállásának. Annak a megtapasztalásnak, amit a keresztségben nekünk is kínál az Isten. A keresztség, valaminek a kezdete, kiindulópontja. Innen el lehet indulni bárkinek, aki úgy veszi magára a keresztséget, ahogy Jézus vette magára! „Így illik teljesítenünk minden igazságot” – mondja Jézus Jánosnak, amikor kéri és aláveti magát a keresztségnek. Mert mit hirdetett János? - »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«, majd folytatta, a bűnös nemzedéknek: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. (…) ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk!” Nem lehet beleszületni abba, amire Te magad nem mondasz igent! Bár a keresztséget elég egyszer magunkra venni, de a szüntelen bűnbánatban, ami nem más, mint alázatom gyakorlása, beismerése annak, hogy kevés vagyok a teljességre, kiüresítem magam, megtérésre bírom magam ahhoz a teljességhez, Aki az Isten. Vagyis: megújítása keresztségemnek! Elfogadása annak, hogy nekem kell teljesítenem – alázatommal, mert más módom nincs rá – Isten igazságát. Igazolnom nekem kell, hogy Isten az Igaz, és Benne van az Igazság egyedül. Jézus, emberi mivoltában ezt tette, erre hívja fel a figyelmemet.

Jézus minden tette, így megkeresztelkedése is az utolsó vacsorára mutat, amikor ezzel tesz pontot arra, ami az élete volt, mely minta és példa, tanítása a számunkra: „Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«” [Lk 22,19]

Jézus teste, az Isten megtestesülésének a kijelentése, az Emberben teremtett Isten akaratának, szándékának a magyarázata, egyértelműsítése. Hogy az, aki nem akar sötétségben járni, tévedni, ténferegni, annak világossága legyen! Méltóságunk, kik emberek vagyunk, Krisztusban válik érthetővé és értelmezetté. Ha méltóságomra el akarok jutni, vagyis tisztelni akarom, szeretném magamat, akkor Krisztussal kell közösséget vállalnom!

Benne nyer értelmet, Benne válik érthetővé az, hogy mi a szándéka Istennek az Emberrel. Meg kell alázni önmagamat, hogy a teremtés koronájává lehessek. Ha a Teremtőmtől, és a teremtett világtól önállósítom magam, akkor semmit sem fogok érteni abból, ami méltóságom! Akkor kihullok abból a rendből, abból a koordináta rendszerből, mely engem megtartani, és felemelni képes méltóságomra.

Tegnap néztem meg Kassai Lajos, a lovasíjász egy interjúját, aki arról beszélt, hogy a szeretet felett is van valami, amit mi már fel sem tudunk fogni, mert az a transzcendens világ része. De a világ a szeretettel sem képes mit kezdeni, hiszen szeretni csak azt lehetünk képesek, akit, amit ismerünk. Ahol azonban nem működik a szeretet, ott az erkölcsiség érvényesülhet még. De, ahol az erkölcs sem működik, ott nem marad más, mint a jog. Ma sajnos, világunk, a jog keretei közé szorul vissza. Mi van, ami még a jogállamiságnál is megalázóbb lehet? Talán ott már csak a megsemmisülés, a teljes értékvesztés marad. János evangélium első fejezetében áll: „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.” [Jn 1,16-17] Ebben a koordináta rendszerben áll az Ember. Elfogadni, vagy eltagadni, erre van szabadságom. Aki e kettő között langyos, imbolyog, arról is beszél az Írás: „De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” [Jel 3,16]

Mire tartom magam? Ember vagyok, ki Istenre hasonló, vagy Hozzá viszonyítom magam? Vagy milyen értéket vallok a magaménak? Vállalom a keresztségben elfogadottságomat, vagy tiltakozásban vagyok szüntelen. Az energiáim elégnek így is és úgy is. A kérdés az, hogy égő áldozattá lesznek, vagy az enyészet lángjának részévé?

Istenem, Neked ajánlom magam, Benned égő lánggá lenni segíts engem! Ámen

  

Himnusz CCCCV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Gonosz Heródes, mit remegsz

Krisztus jöttére irigyen?

Mulandó jót el nem ragad,

ki nem múló jót osztogat.

Vonulnak már a mágusok,

amerre jelzi csillaguk,

a Fényt fény által keresik,

Istennek szólnak kincseik.

A tiszta víznek habjai

az égi Bárányt fürdetik,

a bűnt, mely őt nem illeti

– lelkünk lemosva – elveszi.

Emitt hatalma új jele:

piroslik korsók friss vize,

parancsszavára bor folyik,

a víz mivoltja változik.

Ki nemzeteknek megjelensz,

dicsérünk téged, Jézusunk,

Atya s Szentlélek, áldva légy

most és örökre szüntelen. Ámen.

Segítsük a hajléktalanokat ezekben a hideg napokban – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Betört a hideg Rómába is, a szeretet enyhítse! 

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében a Szentatya arra buzdította a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy ennek a rendkívüli hideghullámnak a napjaiban segítsék a hajléktalanokat. A pápa imádkozik mindazokért, akik az utóbbi órákban „a hideg és gyakran a közöny áldozataiként veszítették életüket”. Az Úrangyala elimádkozása előtt a pápa beszédében Urunk megkeresztelkedésének ünnepéről elmélkedett.

Jézus azért jött el, hogy megszüntesse az ember és az Isten közötti távolságot

Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén Máté evangéliuma a Jordán folyó partján történt eseményt mutatja be: a bűnbánó tömeg Keresztelő Szent János felé halad, hogy részesüljön a keresztségben. Soraiban jelen van Jézus is. János szeretné megakadályozni Jézust, ugyanis tudatában van a kettejük közötti nagy távolságnak: „Neked kellene megkeresztelned engem” (Mt 3,14). De Jézus éppen azért jött el, hogy megszüntesse az ember és az Isten közötti távolságot: ha Ő teljesen Isten, egyben teljesen ember is és összekapcsolja mindazt, ami megosztott volt. Ezért kéri Jánost, hogy keresztelje meg, hogy minden beteljesedjen, ami „igazságos”, vagyis megvalósuljon az Atya terve, amely az engedelmesség és a törékeny, bűnös emberrel való szolidaritás útján keresztül halad; az alázat útja, Istennek a gyermekeihez való teljes közelség útja ez.

Jézus alázattal és szelíden végzi küldetését

Abban a pillanatban, amikor Jézus, miután Jánostól felvette a keresztséget és kilép a Jordán folyó vízéből, az Atya Isten hangja hallatszik felülről: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (17). Ezzel egyidejűleg a Szentlélek, galamb formájában Jézusra száll, aki nyilvánosan megkezdi üdvözítő küldetését. Ezt a küldetést az alázatos és szelíd szolga stílusa jellemzi, akit egyedül az igazság ereje vértez fel, mint ahogy ezt Izajás megjövendölte: „Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön” (Iz 42,2-3).

A misszionárius feladata Krisztushoz vonzani az embereket az ima és a szeretet által

Íme, Krisztus tanítványainak misszionárius stílusa: szelíden és határozottan hirdetik az evangéliumot, önteltség és kényszerítés nélkül. Az igazi misszió soha nem prozelitizmus, hanem az emberek Krisztushoz vonzása, kezdve a Vele való szoros egységtől az imádságban, a szentségimádásban és a konkrét tevékeny szeretetben, amely Jézus szolgálata legkisebb testvéreinkben. Arra kaptunk meghívást, hogy kövessük Jézust, a Jó és irgalmas Pásztort. Kegyelmétől áthatva életünk legyen örömteli tanúságtétel, amely bevilágítja reményt és szeretetet hordozó utunkat.

Hálával tudatosítsuk a keresztség ajándékának szépségét

Ezen az ünnepen ismét felfedezzük annak az ajándéknak a szépségét, hogy megkereszteltek népe vagyunk, vagyis Krisztus kegyelme által üdvözített bűnösök, akik a Szentlélek műve révén valóban belépünk Jézusnak az Atyához fűződő fiúi kapcsolatába, akiket befogad az Anyaszentegyház öle, akik képesekké váltunk olyan testvériségre, amely nem ismer határokat és korlátokat. Szűz Mária segítsen bennünket, minden keresztényt, hogy megőrizzük keresztségünk mindig élő és hálás tudatát és hűségesen végigjárjuk az utat, amelyet újjászületésünknek ez a szentsége nyitott meg.

A pápa imádkozik minden most megkeresztelendő gyermekért és szüleiért

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa utalt rá, hogy a délelőtt folyamán újszülettek egy „szép csoportját” keresztelte meg. Arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak értük és családjaikért. Imáit kiterjesztette minden szülőre, akik ezekben a napokban készülnek gyermekeik megkeresztelésére, vagy már éppen megünnepelték keresztségüket. A Szentlélekhez fohászkodott értük és gyermekeikért, hogy ezt az egyszerű és egyben nagyon fontos szentséget hittel és örömmel éljék meg.

A pápai imaszándékok világhálója növeli a szeretetközösséget

Ferenc pápa arra kérte a híveket, hogy csatlakozzanak a pápai imaszándékok világhálójához, amely a közösségi oldalakon terjeszti minden hónapban az egész egyház számára a pápa intencióit, növelve a szeretetközösséget az imaapostolkodás által.

A bérmálkozás a keresztény élet egyik kiindulási pontja

A pápa köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokat, külön megemlítve a Cagliari-ból érkezett fiatalokat. Arra buzdította őket, hogy haladjanak tovább a bérmálás szentségével megkezdett úton. Hangsúlyozta: a bérmálkozás nem pusztán egy célba érkezés, hanem főleg egy kiindulási pont a keresztény életben. Evangéliumi örömmel folytassák ezt az utat, ne váljon számukra a bérmálkozás a keresztény élettől való „elbúcsúzás szentségévé”.

 

Jézus is megkeresztelkedett

Jézus is megkeresztelkedett

A mai vasárnapon Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Az esemény nem Jézus gyermekkorában történt, miként napjainkban az a szokás, hanem Jézus nyilvános működésének kezdetén, azaz mintegy harminc esztendős korában. A megkeresztelkedés eseményéről Máté evangélista rendkívül röviden számol be, egyetlen tényszerű mondatban foglalja össze a lényeget: „Jézus megkeresztelkedett.” Ezt Jézus és Keresztelő János párbeszéde előzi meg és a mennyei Atya tanúságtétele zárja le.
Keresztelő János tiltakozása, miszerint nem neki kellene megkeresztelnie Jézust, hanem éppen fordítva, jelzi azt, hogy az első keresztény közösség tagjai számára magyarázatra szorult Jézus keresztelkedése. A kérdés így merülhetett fel: Miért volt szükség arra, hogy a többi bűnöshöz hasonlóan Jézus is megkeresztelkedjen? Ha a keresztség a bűnbánat jele volt, akkor miért kérte Jézus, akinek nem volt egyetlen bűne sem? Máté evangélista erre a kérdésre nem ad választ. Az egyházi hagyománynak megfelelően azt válaszolhatjuk, hogy Jézus ilyen módon fejezte ki együttérzését, szolidaritását a bűnös emberekkel. Bűntelen létére is vállalja azt, hogy a bűnös emberekhez hasonlóan alámerüljön a Jordán folyó vizébe. Jézus bűnösökkel való együttérzését Lukács evangélista fejezi ki a legtalálóbban, amikor ezt írja: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett” (Lk 3,21). Nem csupán egy időbeli megjelölés ez, hanem Jézus közösségvállalására való egyértelmű utalás.
A mennyei Atya tanúságtétele egy másik oldalról is megvilágítja Jézus keresztségének értelmét. Az égből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az ő küldöttét. Jézus nem csupán Isten engedelmes szolgája, aki egész életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja a szenvedést és a kereszthalált, hanem Fiú is, akit majd az Atya megdicsőít engedelmességéért, a megváltás beteljesítéséért azáltal, hogy feltámasztja őt a halálból. Jézus soha nem tekintett úgy istenfiúságára, mint valamiféle kiváltságra, hanem szolgálni akart egész életében és életével. Isteni hatalmával nem büszkélkedni, hivalkodni akart, amikor csodákat tett, hanem nagy alázattal imádkozott az Atyához és neki adott hálát minden csodáért. Az engedelmesség, az alázat és a szolgálatkészség lelkületéről a harmadik isteni személy, a keresztelkedéskor galamb alakjában leszálló Szentlélek gondoskodik.
Befejezésül említsünk meg még egy szempontot, amely megmagyarázza az Úr keresztelkedésének értelmét. Jézus úgy gondol saját halálára, mint végső keresztelkedésre. „Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!” (Lk 12,50). Itt értjük meg a keresztség és a kereszthalál kapcsolatát. Bár Jézus bűntelen volt, mégis megkeresztelkedett, élete végén pedig eltűrte, hogy a „bűnösök közé sorolják”, azaz vállalta a kereszthalált, ami a legnagyobb bűnözők büntetése volt. A vízből való felemelkedése utalás a feltámadásra, új életének kezdetére.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!